Körözsy Gyoma naplója http://gyoma.blogger.hu Napi élményeim hu Tartózkodó kérelem http://gyoma.blogger.hu/2015/11/17/tartozkodo-kerelem

Csokonai Vitéz Mihály (Debrecen, 1773. november 17. – Debrecen, 1805. január 28.) költő.

Tartózkodó kérelem

A hatalmas szerelemnek
Megemésztő tüze bánt.
Te lehetsz írja sebemnek,
Gyönyörű kis tulipánt!

Szemeid szép ragyogása
Eleven hajnali tűz,
Ajakid harmatozása
Sok ezer gondot elűz.

Teljesítsd angyali szókkal,
Szeretőd amire kért:
Ezer ambrózia csókkal
Fizetek válaszodért.

]]>
Tue, 17 Nov 2015 07:40:36 +0100 137778_30704
A művészdinasztia „feje” http://gyoma.blogger.hu/2015/11/14/a-muveszdinasztia-feje

Áprily Lajos, született Jékely Lajos (Brassó, 1887. november 14. – Budapest, 1967. augusztus 6.) József Attila-díjas (1954) költő, műfordító

A művészdinasztia „feje” 1887. november 14-én született Brassóban. Néhány elszórt, csekély visszhangra lelt költői próbálkozás után viszonylag későn hallatta nyilvánosan igazi hangját. Előtte magyar-német szakos középiskolai tanárként robotolt 17 éven át Nagyenyed városában, amelyre így emlékezett: „Éltem az enyedi jelent és könyvtári kötetek, iskolai gyűjtemények és kirándulókedvű geológus- és történelemprofesszorok társaságában éltem az enyedi múltat.” Kedvenc időtöltése a vadon felfedezése volt, tanítványaival gyakran járt a környező hegyekbe túrázgatni. A természet iránt érzett szeretete élete végéig megmaradt, lírájának kiapadhatatlan forrása volt a vadregényes erdélyi táj páratlan szépsége.

Viharokból kibomló új világért
csak álmom volt, nem lobbanó vitám.
Rohamra nem harsogtam riadókat
jövő-ködökbe zúgó trombitán.

Bővebben itt

 

]]>
Sat, 14 Nov 2015 06:57:56 +0100 137778_30699
Paul Claudel http://gyoma.blogger.hu/2015/08/06/paul-claudel

Senki nem lehet olyan szegény, hogy ne tudna jót tenni embertársaival.

Paul Claudel (Villeneuve-sur-Fère, Franciaország, 1868. augusztus 6. – Párizs, 1955. február 23.) francia drámaíró, költő, esszéíró és diplomata, a Francia Akadémia tagja.

Elismerés, színházi sikerek

A második világháború alatt kezdi el az Énekek énekének nagy kommentárját, amelyet 1945-ben fejez be, és a főművének tart. Utána rögtön nekikezd a La Rose et le rosaire-nek. Egy korábbi sikertelen próbálkozás után 1946-ban a Francia Akadémia a tagjává választja anélkül, hogy jelöltetné magát. Jean-Louis Barrault elkezdi színrevinni a darabjait, 1943-ban a Comédie-Française bemutatja a Selyemcipő rövidített változatát, ami hatalmas sikert arat, Claudel zsenije vitathatatlanná válik. Barrault következő nagy vállalkozása a Délforduló, ami A Selyemcipő előzményeként is felfogható. Bár a rendező már 1939-ben kérte a darabot, Claudel határozottan visszautasította. A selyemcipő sikere után néhány évvel is csak csellel sikerül rávennie a szerzőt, hogy több mint mégy évtized után végre nyilvánosságra bocsássa. Ez volt a sóvárgott kincs, a szöveget néhányan már ismerték, a húszas években kisebb-nagyobb részletet titkon előadtak zárt körben, többek között Antonin Artaud. 1948-ban a rendezés során Barrault ragaszkodik az eredeti változathoz, Claudel viszont megváltozott nézetei szerint szeretné átszabni. A színpadra került változat nagy sikert arat, számos országban turnéznak vele. 1949-ben Claudel mégis készít egy színpadi változatot, amit viszont sohasem mutattak be. Az ötvenes években Barrault megrendezi A kezest, a Kolumbusz Kristóf könyvét és a Tête d'or-t is. Amikor Claudel 1955-ben meghal, a Comédie-Française-ben épp az Angyali üdvözletet próbálják. Halála után darabjait újra és újra előadják, legjátszottabb a Délforduló, amely Antoine Vitez rendezésében 1975-ben bekerül a Comédie-Française repertoárjába. Vitez kezdi először felderíteni a darab magánéleti hátterét, Rosalie Vetchnek sokáig a létezését sem sejtették. A selyemcipő teljes változatát szintén Vitez rendezi meg az Avignoni fesztiválon, a 12 órás előadás történelmet ír, maga 
Claudel sem hitte, hogy a darab teljes egészében előadható. Később újra és újra megrendezték a hosszú változatot. Szintén sokat játszák az Angyali üdvözletet.Claudel, a szenvedélyes szerelem néhány évét leszámítva, katolikus költő, aki megvalósította a nagy álmot: a huszadik században újjáéleszteni az irodalomban a katolikus hagyományt a maga monumentalitásával, a Szentírás, Dante, az egyházatyák örökségét beépíteni műveinek tematikájába, stílusába, verselésébe. Rimbaud nyomán kialakítja a maga szabadversét, az ún. claudeli zsoltárverset (verset claudélien), ami formailag a francia vershagyomány elemeit váltakoztatja az egzaltált tartalom igényei szerint. Költeményeket és drámákat egyaránt ír ebben a formában. Sajátos nyelvezetére rányomja bélyegét az idegen nyelvi 
környezet is, a francia mondatok rendje megbomlik, bonyolulttá válik, képek tolulnak egymásra. Míg a színműveit állandóan játsszák, verseit ma már ritkábban olvassák. A selyemcipővel gyakorlatilag kiírta magát, ekkor fordul a bibliamagyarázat felé. Ebben is jelentőset alkot, prózája is van olyan erős, mint a költészete, bár szinte teljesen ismeretlen

Bővebben itt

ÉJSZAKAI VÁROS(Ville la nuit)

Csendes eső hull, leszállt az éjszaka. A rendőr elindul előre, majd balra fordul, nem mesél tovább azokról az időkről, mikor a megszálló hadseregben még zöldfülűként látta, hogy a zászlóalj-parancsnok tábort ver a Hosszú Élet Szellemének szentélyében. Különös útvonalon haladunk: ösvények, átjárók, lépcsők és szűk folyosók során át a templom udvarára jutunk, amely karmos csúcsaival, szögletes, hosszú szarvaival fekete  keretbe foglalja az éjszakai eget. Tompa világosság árad a sötét kapualjból. Belépünk a terembe. A füstölőedény tömjénnel van teli, vöröslő fényben izzik, egyáltalán nem látni a mennyezetet. Farács választotta el a bálványt híveitől és az áldozati asztaltól, melyre gyümölcsfüzéreket és étellel teli csészéket helyeztek. Halványan felrémlik a szakállas gigász arca. A papok egy kerek asztal körül ülve vacsoráznak. A fal mellett hordónyi, hatalmas dob, pikk ász-forma nagy gong. Két vörös gyertyaszál lobog, akár két szögletes oszlop, beleveszve a füstbe és az éjszakába, melyben kis zászlócskák libegnek tétován. Gyerünk tovább! A keskeny sikátorok szövevényes rendszerét, melyen a sötétlő embertömeg közepette áthatolunk, csak az utunkat szegélyező, mélységes hangárokként tárva-nyitva álló boltok fénye világítja meg. 
Asztalos- és fametszőműhelyek, szabók, suszterek, szőrmeárusok bodegái,  megszámlálhatatlan konyha, amelyeknek tésztával vagy levessel telt csészéktől roskadozó polcai mögül sülő étkek sercegő jaja szivárog, homályos beugrók, honnan gyermeksírás hallatszik, egymásra tornyozott koporsók közt pipa parazsa világít, egy-egy lámpás ferde sugara különös összevisszaságra vetül. Az utcasarkokon, tömzsi kis kőhidak 
feljáróinál, vasráccsal elrekesztett szűk fülkékben, két vörös gyertya közt törpe bálványszobrocskák villannak. Hosszú utat járunk be az éjszakában, esőben, sárban, míg hirtelen egy sárgálló zsákutcában találjuk magunkat, melyet erőszakos fényével egy testes lámpás világít be. A vér-színű, pestis-színű hatalmas falakat, melyeknek kútjába értünk, olyan vöröses okkerfestékkel mázolták be, hogy szinte maguk is fényt 
bocsátanak ki. Jobbkéz felől kerek lyukként tátong egy kapunyílás. Újabb udvar. Megint egy templom. Árnyas terem, párás földszag terjeng. Bálványokkal zsúfolták tele, melyek a három fal mentén, kettős sorokba rendezetten kardot, lantot, rózsát vagy korall-ágakat markolnak: valaki elmagyarázza, hogy ők "az emberélet Évadai". Megpróbálom beazonosítani a huszonhetediket is, így kissé lemaradok, s mielőtt a többiek után erednék, támad egy ötletem, bepillantok az ajtó túlfelén lévő kis zugba. Négy pár karral hadonászó, barna testű, dühtől rángó arcú démon rejtőzik ott, akár egy gyilkos. Gyerünk tovább! Az utcák egyre 
nyomorúságosabb látványt nyújtanak, magas bambuszpalánkok mentén gyaloglunk, majd átmegyünk a Déli Kapu alatt, és keletnek fordulunk. Utunk a magas, csipkézett fal mentén vezet. A másik oldalon egy csatorna feneketlen mély vájata húzódik. A mélyben kétárbocosok, a kondérok alatt lobogó láng világítja meg őket: árnyak nyüzsögnek itt, akár a pokolbeli lelkek hada. És alighanem ez a partszakasz jelenti felderítő hadjáratunk homályosan sugallt végső állomását, mert most visszalopakodunk. Lámpások városa, itt vagyunk hát, e tíz- meg tízezer arcú kuszaság közepette! Ha magyarázatot keresünk arra, hogy miért áll olyan szöges ellentétben minden más emlékünkkel ez a város, melynek porát tapodjuk, csakhamar felötlik bennünk: itt nincsenek lovak az utcán. Mindent emberek lepnek el. A kínaiak ezt ama elvi állásponttal igazolják, miszerint nem szükséges mechanikus, állati erőt alkalmazni olyan feladatra, melyből egy ember is megélhet. Ami megmagyarázza, miért oly szűkek az utcák, a lépcsők, a görnyedt hátú hidak, a foghíjas 
falú házak, a folyosók és sikátorok szeszélyes kanyarulatai. A város egységes egészet, minden ízében összefüggő hangyabolyként kereszbe-kasul furatolt sejtrendszert alkot. Amint leszáll az éj, mindenki elbarikádozza magát. Nappal viszont nincsenek ajtók, akarom mondani zárt ajtók. Az ajtónak itt semmi hivatalos funkciója: nem más, mint egyfajta díszesen megmunkált nyílás. Sehol egy fal, melyen ne lenne olyan hasadék, ahol könnyűszerrel átfér egy fürge, sovány alak. A nagyszabású, határozott vonalú mozgáshoz szükséges széles utak itt nincsenek elemükben. Csupán afféle gyűjtőcsatornák, néhanapján igénybevett átjárók. Végső emlékeim keretébe illeszkedik az ópiumbarlang és a prostituáltak piaca. Az ópiumbarlang hatalmas hodály, melynek ürességét csak fokozza két emeletnyi magassága: ezek ugyanis belső teraszokkal magasodnak fölébe. Az épületet kékes füst tölti meg, égett gesztenye-szagot érzünk. Mély, tömény, aromás illat ez, éppoly telt, mint egy gongütés. E síri kigőzölgés egyfajta köztes atmoszférát teremt, mely valahol félúton képződik meg mindennapi levegőnk és az álom klímája között, s melyet e misztérium kedvelői lélegeznek be. A sűrű ködben apró ópiumlámpások tüzei hunyorognak, akár az itt szipákolók lelkei, de ők maguk csak később sereglenek ide: még túl korán van. A tömeg kavargása és lökdösődése közepette mozdulatlanul, kis zsámolyokon ülve, kezüket térdükre támasztva várakoznak a prostituáltak, akár a vásárra vitt állatok, hajukban virágok, gyöngyök, öltözetük bő selyeming és széles, csipkés nadrág. Anyjuk mellett hasonló ruhában, éppoly mozdulatlanul kislányok üldögélnek ugyanazokon a padokon. Hátuk mögött petróleumégő veti fényét a lépcsőbenyílóra. Továbbmegyek, és magammal viszem e kusza, együgyű, rendezetlen élet emlékeit, a nyitott, ugyanakkor zsúfolásig telt várost, mely egy kiterjedt család egyetlen háztartása csupán. Most már láttam a hajdani várost, melynek átfogó elvektől mentes szabadságában az ember együgyű rendezetlenség közt élte a boly mindennapi létét. S valóban úgy éreztem, hogy a múlt káprázatából térek vissza, amikor a kordék és hordszékek kavalkádjában, leprások és rángógörcsösök közepette áthaladtam e kettős kapu alatt, és megpillantottam a villany-koncesszió kigyúló elektromos égőit.

Forrás itt

]]>
Thu, 06 Aug 2015 07:52:16 +0200 137778_30544
A látszat olykor éppoly sikeres, mint a valódi teljesítmény http://gyoma.blogger.hu/2015/07/26/a-latszat-olykor-eppoly-sikeres-mint-a-valodi-teljesitmeny

Carl Gustav Jung (Kesswil, Svájc, 1875. július 26. – Küsnacht, Svájc, 1961. június 6.) svájci pszichiáter, pszichológus, analitikus.

Idézetek

"Képtelen vagyok valamilyen végérvényes érték vagy értéktelenség megállapítására, nem tudom megítélni magamat és az életemet. Semmiben sem vagyok egészen bizonyos. Nincs végsö meggyözödésem tulajdonképpen semmiröl sem. Csak annyit tudok, hogy megszülettem és élek. Úgy érzem, mintha hordozna valami. Létezésem olyan alapokon nyugszik, amelyet nem ismerek. De mind e sok bizonytalanság ellenére is szilárdnak érzem a meglevöt és szükségszerünek, hogy ilyen vagyok."

(Emlékek, álmok, gondolatok)

Életük delén, azaz harmincöt éven túli pácienseim közt egyetlenegy sincs, akinek végső problémája ne a vallásos lelkiség, irányulás volna. Igen, végső soron mindegyik abba betegszik bele, hogy elvesztette azt, amit eleven vallások mindenkoron megadtak híveiknek, s egyikük sem gyógyult meg igazán, aki nem nyerte vissza vallásos lelkületét, orientálódását, aminek természetesen semmi köze felekezethez, vagy egyházi hovatartozáshoz.

(Gesammelte Werke, 11. kötet, 362. oldal)

A látszat olykor éppoly sikeres, mint a valódi teljesítmény.

(Gesammelte Werke, 6. kötet, 184. oldal)

Élete és munkássága itt

Carl Gustav Jung Pszichológia és költészet itt


A PSZICHOANALÍZIS

Az orvosnak, az úgynevezett "idegorvosnak", ha betegein segíteni akar, feltétlenül szüksége van pszichológiai ismeretekre; hiszen az ideges bántalmak, mindenesetre mindaz, amit "idegességnek", hisztériának stb. neveznek, lelki eredetű, tehát logikusan lelki kezelésre szorul. Hideg víz, fény, levegő, villamosság stb. legfeljebb átmenetileg, de legtöbbször egyáltalán nem hatnak. Hiszen a betegnek épp a lelke szenved, és méghozzá a lélek legmagasabb és legösszetettebb funkciói, amelyeket szinte már alig merünk az orvostudo­mány hatáskörébe utalni. Itt az orvosnak pszichológusnak, azaz az emberi lélek ismerőjének kell lennie.

Bevezetés a tudattalan pszichológiájába itt

]]>
Sun, 26 Jul 2015 07:29:01 +0200 137778_30528
Csalad http://gyoma.blogger.hu/2015/07/18/csalad

]]>
Sat, 18 Jul 2015 10:09:28 +0200 137778_30512
Boldog Péter napot! http://gyoma.blogger.hu/2015/06/29/boldog-peter-napot

A Péter név (héber-görög- latin) Jelentése: kőszikla; orvos, gyógyító, jövendőmondó.

Élethelyzetben racionálisan dönt és cselekszik. A célok és lehetőségek éltetik, ezekről nem tud lemondani. Nehezen fogadja el, és kudarcnak érzi, ha valami nem sikerül. Ezért keményen és határozottan küzd. Sorsát a győzni akarás és a harci készség fogja vezérelni. Mindent eltervez és kiszámít. Nagyon jó számára az olyan hívatás, ahol a céltudatosságra van szükség. Semmit nem ad fel, nagyon kitartó. Nem tűr megalkuvást, és nem viseli el a tehetetlenséget. A legnagyobb tehetsége abban lehet, hogy meg tudja valósítani feladatait. Képes a terveit valóra váltani. A jó választás számára az olyan életterület,  ahol mások
céljait és reményeit valósítja meg. Párkapcsolata is akkor működik igazán, ha közös célokért küzdenek. Problémája a merevségéből és keménységéből adódhat.

Forrás itt

]]>
Mon, 29 Jun 2015 06:53:34 +0200 137778_30445
A catalaunumi csata http://gyoma.blogger.hu/2015/06/20/a-catalaunumi-csata

451. június 20-án vívták Attila király (ur. 434-453) és Aetius nyugatrómai hadvezér seregei a catalaunumi csatát

A Hun Birodalom élére 445-ben puccsal kerülő Attila mind a Nyugatrómai, mind a Keletrómai Birodalom számára komoly veszélyt jelentett. Az első csapás iránya a Balkán-félsziget volt. 449-ben azonban békét kötött vele II. Theodosius. Ennek következtében a hun uralkodó lemondott a hódításról. Engedékenységében minden bizonnyal közrejátszott az, hogy 449-től már Gallia ellen készülődött. Honoria, a nyugat-római császári család tagja 450-ben feleségül ajánlkozott Attilának. III. Valentinianus császár azonban nem járult hozzá a házassághoz, mivel e frigy révén további területeket kellett volna átengednie a hunoknak. Ezt követően Attila Gallia ellen indult. A hunok egyesítették a keleti gótokat, gepidákat, szvébeket, szkíreket, herulokat és türingeket. Az ellenség, Aëtius nyugatrómai hadvezér és I. Theoderich gót király vezette csapatait Gallia barbár népei (alánok, burgundok, frankok, nyugati gótok) alkották. Mivel a Loire hídját védő stratégiai fontosságú Orléans-t az utolsó pillanatban felmentették, Attila kénytelen volt hátrálni. A catalaunumi mezőn (Troyes mellett) 451-ben nagy vérveszteséggel megvívott csatában egyik fél sem tudta a győzelmet kicsikarni. Attila visszavonulása vereséggel ért fel. De ellenfeleinek sem ereje, sem bátorsága nem maradt az üldözésre. A nyughatatlan király már 452-ben Itáliára tört, és a félsziget kegyetlen pusztításával egészen Rómáig jutott. A catalaunumi csata végzetes következményei valójában ekkor mutatkoztak meg. A Nyugatrómai Birodalom képtelenné vált védelmének megszervezésére, ütőképes hadsereg felállítására. De Attila seregeit is éhség és járvány gyengítette. Ezért amikor a hun király hírét kapta a Dunán átkelt Markianosz kelet-római császár támadásának, fogadta Róma békeküldöttségét, melynek I. Leó pápa is tagja volt, és fegyverszünetet kötött. A szeszélyes uralkodó bosszúra éhesen tért haza, ám 453 tavaszán agyvérzésben meghalt. Halála után a személyes hatalmával összetartott birodalma összeomlott. Fiai seregeit egykori vazallusai, a gepidák vezetésével 454-ben leverték, és a kelet-európai sztyeppére szorították vissza. A hun hadjáratok nyomán Európa etnikai képe jelentősen átalakult. A nyugati birodalomrészt elözönlötték a germánok, a késő antik gazdasági szervezet pedig ekkor zilálódott szét végérvényesen. Elkezdődött a feudális Európa kialakulása.

Forrás itt

Lásd még itt

]]>
Sat, 20 Jun 2015 07:58:52 +0200 137778_30432
Than Mór születésnapja http://gyoma.blogger.hu/2015/06/19/than-mor-szuletesnapja

Than Mór (Óbecse, 1828. június 19. – Trieszt, 1899. március 11.) festőművész, a 19. századi magyar festészet jelentős alakja.

Élete

Than Károly vegyész bátyja. Jogi tanulmányokat folytatott Pesten, s közben Barabás Miklós növendékeként festeni tanult. A szabadságharc alatt Görgey mellett hadifestő volt. 1851-től Bécsben C. Rahl tanítványa. 1855-ben Párizsban tanult. Hazatérve a festészet csaknem minden ágát sikerrel művelte, 1857-től három évet Rómában töltött. Első jelentős munkáját, Nyáry és Pekry elfogatása c. művét (1833, a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona) az elnyomatás visszhangjaként egész sor történeti kompozíció követte (A mohácsi csata, 1855; Imre király elfogja pártütő öccsét, 1857, Magyar Nemzeti Galériában; Vitéz János a latin nyelvre tanítja Hunyadi Jánost, 1882; Pázmány Péter tollba mondja műveit, 1885; stb.). 1860-ban Pesten telepedett le. 1864-től Lotz Károly mellett a pesti Vigadó falképein dolgozott, s ez időtől kezdve egyik legelismertebb freskófestő. Fata Morgana c. képe 1867-ben sikert aratott a párizsi Salonban. 1873-ban első díjat nyert a történeti festménypályázaton. Az 1880-as években Olaszországban élt. 1890-től a Magyar Nemzeti Galéria képtárának őre. 1896-ban rövid ideig az Országos Képtár igazgatója volt. Történeti képein kívül portrékat (Liszt Ferenc, Deák Ferenc; Hampelné Pulszky Polyxena; Önarckép; A nap szerelme a délibábbal, 1866; Priamus Hector holttestével, 1877; Jelenet Az Ember Tragédiájából; valamennyi a Magyar Nemzeti Galériában), egyházi témájú festményeket (Mater dolorosa, Szent Cecília, 1868, Magyar Nemzeti Galéria), életképeket (Olasz életkép, 1860; A jósnő, 1861; Stella, 1863; Fürdő leány, 1880, stb.) és falfestményeket (Vigadó; Magyar Nemzeti Galéria lépcsőháza, Lotz Károllyal, 1874; Operaház előcsarnoka stb.) is készített akadémikus stílusban.

Forrás itt

]]>
Fri, 19 Jun 2015 07:23:41 +0200 137778_30428
A geometriai és matematikai problémák vizuális megjelenítője http://gyoma.blogger.hu/2015/06/17/a-geometriai-es-matematikai-problemak-vizualis-megjelenitoje

Maurits Cornelis Escher (Leeuwarden, Hollandia, 1898. június 17. – Hilversum, Hollandia, 1972. március 27.) holland művész volt, akit fametszeteiről és kőnyomatairól ismerünk leginkább, melyeken általában lehetetlen építményeket ábrázolt, a végtelent vizsgálta vagy olyan kapcsolódó geometriai formákat ábrázolt, melyek fokozatosan teljesen más alakot öltenek.

Bár nem részesült magas szintű matematikai képzésben, a geometriai és matematikai problémák vizuális megjelenítése mindig fontos volt számára. Már diákkorában foglalkoztatták a szimmetriák és tükröződések különféle csoportjai, különösen a szabályos területfelosztások geometriája. 1922-től kezdve többször járt itáliai tanulmányutakon, ott, Ravelloban ismerte meg későbbi feleségét, a svájci származású Jetta Umikert is, akivel 1924-ben Rómában telepedtek le. Két fiuk született, George és Arthur.

Bővebben itt

Csendélet és utca, fametszet, 1937

]]>
Wed, 17 Jun 2015 07:58:12 +0200 137778_30424
Ács Ferenc festőművész http://gyoma.blogger.hu/2015/06/16/acs-ferenc-festomuvesz

Ács Ferenc (Kolozsvár, 1876. június 16. – Kolozsvár, 1949. szeptember 5.) magyar festő.

Festészetet 1893 és 1894 között Székely Bertalannál tanult a budapesti Mintarajziskolában. Münchenben Hollósy Simon volt a mestere, majd Ludwig Herterichnél és Franz von Lenbachnál is folytatott festészeti tanulmányokat. 1899-ben Hollósy Simon Nagybányára hívta, ott ismerkedett meg a nagybányai festészettel. Folyamatosan képezte magát, Lotz Károly mesteriskolájában is tanult.1900-ban művészeti bálokat szervezett, tanulmányutakra járt, kiállított Kolozsváron, a Szépművészeti Társaság által szervezett kiállításokon. 1906-ban Budapesten nyílt gyűjteményes kiállítása. 1906-tól Kolozsváron élt és alkotott. 1908-ban megnyitotta festőiskoláját Kolozsváron, tehetséges fiatal erdélyi festőket oktatott, tanítványa volt többek között D. Berde Amál és Reschner Gyula is. Nyaranta Kalotaszegre járt festeni. Még ugyanebben az évben gyűjteményes kiállítása nyílt a Református Teológia dísztermében. 1909-től kezdve nyaranta festőiskolát nyitott Bánffyhunyadon, még ugyanebben az évben festette meg Miksa Zsuzsa és György képét.

Rendszeresen állított ki, szerepelt budapesti és külföldi tárlatokon műveivel. Első képeinek kiállítása 1896-ban volt Budapesten. 1906-ban Királyfalvy Károllyal közösen rendezett kiállítást Budapesten, 1911-ben a Műcsarnok állította ki képeit. Még ugyanebben az évben ellopták egyik Csendélet című festményét. 1912-ben a kolozsvári Ipariskola épületében közös kiállítást szervezett, a festőiskolájának tanulóival együtt állították ki képeiket. Készített képeket könyvek díszítésére is (például Az erdélyi kiadású Tizenegyek Antológiája  kiadványban) Művei szétszóródtak, néhány képe a kolozsvári Szépművészeti Múzeumban található. Aukciókon rendszeresen felbukkannak képei.

Forrás itt

]]>
Tue, 16 Jun 2015 07:35:09 +0200 137778_30422