Boldog Péter napot!

A Péter név (héber-görög- latin) Jelentése: kőszikla; orvos, gyógyító, jövendőmondó.

Élethelyzetben racionálisan dönt és cselekszik. A célok és lehetőségek éltetik, ezekről nem tud lemondani. Nehezen fogadja el, és kudarcnak érzi, ha valami nem sikerül. Ezért keményen és határozottan küzd. Sorsát a győzni akarás és a harci készség fogja vezérelni. Mindent eltervez és kiszámít. Nagyon jó számára az olyan hívatás, ahol a céltudatosságra van szükség. Semmit nem ad fel, nagyon kitartó. Nem tűr megalkuvást, és nem viseli el a tehetetlenséget. A legnagyobb tehetsége abban lehet, hogy meg tudja valósítani feladatait. Képes a terveit valóra váltani. A jó választás számára az olyan életterület,  ahol mások
céljait és reményeit valósítja meg. Párkapcsolata is akkor működik igazán, ha közös célokért küzdenek. Problémája a merevségéből és keménységéből adódhat.

Forrás itt

A catalaunumi csata

451. június 20-án vívták Attila király (ur. 434-453) és Aetius nyugatrómai hadvezér seregei a catalaunumi csatát

A Hun Birodalom élére 445-ben puccsal kerülő Attila mind a Nyugatrómai, mind a Keletrómai Birodalom számára komoly veszélyt jelentett. Az első csapás iránya a Balkán-félsziget volt. 449-ben azonban békét kötött vele II. Theodosius. Ennek következtében a hun uralkodó lemondott a hódításról. Engedékenységében minden bizonnyal közrejátszott az, hogy 449-től már Gallia ellen készülődött. Honoria, a nyugat-római császári család tagja 450-ben feleségül ajánlkozott Attilának. III. Valentinianus császár azonban nem járult hozzá a házassághoz, mivel e frigy révén további területeket kellett volna átengednie a hunoknak. Ezt követően Attila Gallia ellen indult. A hunok egyesítették a keleti gótokat, gepidákat, szvébeket, szkíreket, herulokat és türingeket. Az ellenség, Aëtius nyugatrómai hadvezér és I. Theoderich gót király vezette csapatait Gallia barbár népei (alánok, burgundok, frankok, nyugati gótok) alkották. Mivel a Loire hídját védő stratégiai fontosságú Orléans-t az utolsó pillanatban felmentették, Attila kénytelen volt hátrálni. A catalaunumi mezőn (Troyes mellett) 451-ben nagy vérveszteséggel megvívott csatában egyik fél sem tudta a győzelmet kicsikarni. Attila visszavonulása vereséggel ért fel. De ellenfeleinek sem ereje, sem bátorsága nem maradt az üldözésre. A nyughatatlan király már 452-ben Itáliára tört, és a félsziget kegyetlen pusztításával egészen Rómáig jutott. A catalaunumi csata végzetes következményei valójában ekkor mutatkoztak meg. A Nyugatrómai Birodalom képtelenné vált védelmének megszervezésére, ütőképes hadsereg felállítására. De Attila seregeit is éhség és járvány gyengítette. Ezért amikor a hun király hírét kapta a Dunán átkelt Markianosz kelet-római császár támadásának, fogadta Róma békeküldöttségét, melynek I. Leó pápa is tagja volt, és fegyverszünetet kötött. A szeszélyes uralkodó bosszúra éhesen tért haza, ám 453 tavaszán agyvérzésben meghalt. Halála után a személyes hatalmával összetartott birodalma összeomlott. Fiai seregeit egykori vazallusai, a gepidák vezetésével 454-ben leverték, és a kelet-európai sztyeppére szorították vissza. A hun hadjáratok nyomán Európa etnikai képe jelentősen átalakult. A nyugati birodalomrészt elözönlötték a germánok, a késő antik gazdasági szervezet pedig ekkor zilálódott szét végérvényesen. Elkezdődött a feudális Európa kialakulása.

Forrás itt

Lásd még itt

Than Mór születésnapja

Than Mór (Óbecse, 1828. június 19. – Trieszt, 1899. március 11.) festőművész, a 19. századi magyar festészet jelentős alakja.

Élete

Than Károly vegyész bátyja. Jogi tanulmányokat folytatott Pesten, s közben Barabás Miklós növendékeként festeni tanult. A szabadságharc alatt Görgey mellett hadifestő volt. 1851-től Bécsben C. Rahl tanítványa. 1855-ben Párizsban tanult. Hazatérve a festészet csaknem minden ágát sikerrel művelte, 1857-től három évet Rómában töltött. Első jelentős munkáját, Nyáry és Pekry elfogatása c. művét (1833, a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona) az elnyomatás visszhangjaként egész sor történeti kompozíció követte (A mohácsi csata, 1855; Imre király elfogja pártütő öccsét, 1857, Magyar Nemzeti Galériában; Vitéz János a latin nyelvre tanítja Hunyadi Jánost, 1882; Pázmány Péter tollba mondja műveit, 1885; stb.). 1860-ban Pesten telepedett le. 1864-től Lotz Károly mellett a pesti Vigadó falképein dolgozott, s ez időtől kezdve egyik legelismertebb freskófestő. Fata Morgana c. képe 1867-ben sikert aratott a párizsi Salonban. 1873-ban első díjat nyert a történeti festménypályázaton. Az 1880-as években Olaszországban élt. 1890-től a Magyar Nemzeti Galéria képtárának őre. 1896-ban rövid ideig az Országos Képtár igazgatója volt. Történeti képein kívül portrékat (Liszt Ferenc, Deák Ferenc; Hampelné Pulszky Polyxena; Önarckép; A nap szerelme a délibábbal, 1866; Priamus Hector holttestével, 1877; Jelenet Az Ember Tragédiájából; valamennyi a Magyar Nemzeti Galériában), egyházi témájú festményeket (Mater dolorosa, Szent Cecília, 1868, Magyar Nemzeti Galéria), életképeket (Olasz életkép, 1860; A jósnő, 1861; Stella, 1863; Fürdő leány, 1880, stb.) és falfestményeket (Vigadó; Magyar Nemzeti Galéria lépcsőháza, Lotz Károllyal, 1874; Operaház előcsarnoka stb.) is készített akadémikus stílusban.

Forrás itt

A geometriai és matematikai problémák vizuális megjelenítője

Maurits Cornelis Escher (Leeuwarden, Hollandia, 1898. június 17. – Hilversum, Hollandia, 1972. március 27.) holland művész volt, akit fametszeteiről és kőnyomatairól ismerünk leginkább, melyeken általában lehetetlen építményeket ábrázolt, a végtelent vizsgálta vagy olyan kapcsolódó geometriai formákat ábrázolt, melyek fokozatosan teljesen más alakot öltenek.

Bár nem részesült magas szintű matematikai képzésben, a geometriai és matematikai problémák vizuális megjelenítése mindig fontos volt számára. Már diákkorában foglalkoztatták a szimmetriák és tükröződések különféle csoportjai, különösen a szabályos területfelosztások geometriája. 1922-től kezdve többször járt itáliai tanulmányutakon, ott, Ravelloban ismerte meg későbbi feleségét, a svájci származású Jetta Umikert is, akivel 1924-ben Rómában telepedtek le. Két fiuk született, George és Arthur.

Bővebben itt

Csendélet és utca, fametszet, 1937

Ács Ferenc festőművész

Ács Ferenc (Kolozsvár, 1876. június 16. – Kolozsvár, 1949. szeptember 5.) magyar festő.

Festészetet 1893 és 1894 között Székely Bertalannál tanult a budapesti Mintarajziskolában. Münchenben Hollósy Simon volt a mestere, majd Ludwig Herterichnél és Franz von Lenbachnál is folytatott festészeti tanulmányokat. 1899-ben Hollósy Simon Nagybányára hívta, ott ismerkedett meg a nagybányai festészettel. Folyamatosan képezte magát, Lotz Károly mesteriskolájában is tanult.1900-ban művészeti bálokat szervezett, tanulmányutakra járt, kiállított Kolozsváron, a Szépművészeti Társaság által szervezett kiállításokon. 1906-ban Budapesten nyílt gyűjteményes kiállítása. 1906-tól Kolozsváron élt és alkotott. 1908-ban megnyitotta festőiskoláját Kolozsváron, tehetséges fiatal erdélyi festőket oktatott, tanítványa volt többek között D. Berde Amál és Reschner Gyula is. Nyaranta Kalotaszegre járt festeni. Még ugyanebben az évben gyűjteményes kiállítása nyílt a Református Teológia dísztermében. 1909-től kezdve nyaranta festőiskolát nyitott Bánffyhunyadon, még ugyanebben az évben festette meg Miksa Zsuzsa és György képét.

Rendszeresen állított ki, szerepelt budapesti és külföldi tárlatokon műveivel. Első képeinek kiállítása 1896-ban volt Budapesten. 1906-ban Királyfalvy Károllyal közösen rendezett kiállítást Budapesten, 1911-ben a Műcsarnok állította ki képeit. Még ugyanebben az évben ellopták egyik Csendélet című festményét. 1912-ben a kolozsvári Ipariskola épületében közös kiállítást szervezett, a festőiskolájának tanulóival együtt állították ki képeiket. Készített képeket könyvek díszítésére is (például Az erdélyi kiadású Tizenegyek Antológiája  kiadványban) Művei szétszóródtak, néhány képe a kolozsvári Szépművészeti Múzeumban található. Aukciókon rendszeresen felbukkannak képei.

Forrás itt