Erich Kästner költő, író

Erich Kästner (Drezda, 1899. február 23. – München, 1974. július 29.) német költő, író, forgatókönyvíró

Az 1920-as években kibontakozó polgári humanizmus költője és írója, annak az új stílusiránynak a követője, amely felváltva az expresszionizmus világmegváltó extravaganciáját, az új tárgyilagosság (=Neue Sachlichkeit) képviselője. Hol rezignáltan, hol harcosan, de alapvetően mindig optimista moralistaként küzd az emberiség megjavításáért. Kissé talán méltatlanul is, de a világ elsősorban értékes, humoros gyermek- és ifjúsági regényeit ismeri, jelenleg a magyar irodalmi közvélekedésben is mint ifjúsági író szerepel.

Wikipedia

Idézetek

A humor a bölcsek esernyője.

Az erkölcsnek is megvan a nehézkedési törvénye: a silány fölülkerekedik, a jó alászáll.

Noha a közmondással ellentétben a pénz nem hever az úton, mégis vannak, akik megtalálják.

A gazdagság árt a vidámságnak.

A tévedés néha jó
ám olykor hiába,
az Indiába induló hajó
se mind jut Amerikába.

Forrás: Bölcsességek könyve, Szalay 1999. ISBN 9639178276

"Vendégünk moralista; Racionalista, Dédunokája a német felvilágosodásnak, esküdt ellensége a hamis mélységnek (Ö) hódolója, és rajongója a három elidegeníthetetlen követelésnek: az érzelmek õszinteségének, a gondolkodás tisztaságának és az írott s mondott szó egyszerûségének. Hisz a józan emberi észben, miként a csodában, és így minden szép rendjén is volna, ha hinne a csodában, de hiszen éppen ezt tiltja meg neki a józan emberi ész."

SZEKÉR NÓRA Erich Kastner különös élete itt

Ernst Waldfried Josef Wenzel Mach

Ernst Waldfried Josef Wenzel Mach (Chirlitz-Turas , ma Brno városrésze, Csehország], 1838. február 18. – Vaterstetten, 1916. február 19.) morvaországi osztrák fizikus, filozófus

Élete

Ernst Macht 14 éves koráig szülei tanították. Azután beiratkozott a Kremsier-i gimnáziumba (ma Kroměříž), ahol három évig tanult. 1855-ben a Bécsi egyetem hallgatója lett. Ott fizikát tanult és egy félévig orvosi fiziológiát is. Doktori diplomáját 1860-ban kapta meg fizikából. Korai munkájában a Doppler-hatást tanulmányozta az optikában és az akusztikában. 1864-ben Grazba ment, ahol a matematika professzora lett, egyúttal lemondott a Salzburgi egyetem sebészi tanszékének vezetéséről. 1866-ban fizikaprofesszor lett. Mach a fizikai érzőszerveket is tanulmányozta. 1867-ben elfogadta a Prágai Károly-Ferdinánd egyetem kísérleti fizika professzori kinevezését, ahol 28 évig maradt. A következő három évben a Bécsi egyetemen tanított. 1898-ban szívmegállást szenvedett, 1901-ben visszavonult a Bécsi egyetemen elfoglalt pozíciójából és az osztrák parlament felsőházának tagja lett. Bécset 1913-ban hagyta el, amikor fiához Vaterstettenbe költözött (München mellett). Itt tudományos írásaival és levelezéssel foglalkozott 1916-ban bekövetkezett haláláig.

Munkássága

Mach fő hozzájárulása a fizikához a lökéshullámok leírása és lefényképezése volt. Először logikailag kikövetkeztette, majd kísérletei alapján pontosan leírta, hogy a hangsebességnél gyorsabban haladó (=szuperszonikus) lövedék hogyan nyomja össze maga előtt a levegőt, ezzel lökéshullámot hozva létre. A lökéshullám kúp alakú, melynek csúcsában a lövedék van. Mach erről szóló tanulmánya 1877-ben jelent meg. A hangsebességnél gyorsabban haladás fontos gyakorlati szerepet játszik az aerodinamikában és a hidrodinamikában. A sliren-fotográfia (angolul: schlieren photography) módszerét felhasználva ő és fia, Ludwig le tudták fényképezni a láthatatlan lökéshullámok árnyékát. Az 1890-es évek elején Ludwig Mach feltalált egy olyan interferométert, amivel élesebb fényképet lehetett készíteni.Foglalkozott a fényinterferenciával, a fényelhajlással, a polarizációval és a fénytöréssel. Mach pszichológiai és fiziológiai kutatásokat is végzett, hozzájárult a „gestalt-jelenség” tanulmányozásához, felfedezte a róla elnevezett Mach-sávokat (ez egy optikai illúzió). 1873-ban egymástól függetlenül ő és Josef Breuer orvos és fiziológus felfedezte, hogy a belső fülben a félkör alakú csatornákban mozgó folyadéknak az egyensúly megtartásában van szerepe. Mach ismertté vált fenomenalista filozófiai elképzelései miatt is, amiben elsődlegesnek tekintette az érzékelést. Ez az elképzelés ellentétben állt az akkoriban elfogadott atomelmélettel, ami az atomokat és molekulákat az elmétől teljesen független dolgoknak tekintették. Mach 1908 ás 1911 között Max Planck erősen kritizálta ezt a felfogást, mivel ellentétben állt a fizika akkori felfogásával.Mach kritikája Newton tér- és időfelfogásáról befolyásolta Einsteint, aki azonban később arra a megállapításra jutott, hogy itt Mach és Newton filozófiájának szembenállásáról van szó, és hogy Mach fizikára vonatkozó kritikája nem volt elég megalapozott. Mach legismertebb ötlete az Einstein által Mach-elvnek nevezett kozmológiai elképzelés, ami a tehetetlenség eredetével foglalkozik. Mach ezt soha nem foglalta írásba, csak grafikusan ábrázolta.

Wikipedia

Mach rendszeresen tiltakozott az ellen, hogy filozófusnak tekintsék. Mégis, a tudománnyal kapcsolatos elmélkedéseiben összefüggõ filozófiai elképzelést fejt ki a világ természetérõl és a megismerés mibenlétérõl, s ez jelentõs hatással volt a XX. századi filozófiai gondolkodásra. Mach fölfogása szerint a bizonytalan metafizikai spekulációk kizárásával csupán annyit állapíthatunk meg, hogy a világ azokból a semleges – se nem ideális-szellemi, se nem materiális természetû – “ELEMEK”-bõl (színekbõl, hangokból, hõ-, nyomás-, tér-, idõérzetekbõl, hangulatokból, érzelmekbõl, emlékképekbõl, akarati folyamatokból) épül föl, melyek érzeteink, benyomásaink, lelki élményeink tovább nem bontható alkotórészei. Az elemeken kívül nem létezik semmi, amirõl biztos tudásunk lehetne: a más létezõkrõl való beszéd a hit s a metafizikai spekuláció területére tartozik, s semmi köze sincs a tudáshoz és a tudományhoz.

Forrás  itt

Sir Francis Galton

Sir Francis Galton (Birmingham, 1822. február 16. - Haslemere, Surrey, Anglia, 1911. január 17.) angol polihisztor, felfedező, feltaláló, antropológus, földrajztudós, meteorológus.

Életpályája

Francis Galton 1822. február 16-án született Birminghamben, Angliában, egy brit felsőosztálybeli család gyermekeként. Anyai ágon Erasmus Darwin unokája, Charles Darwin unokatestvére, apai ágon híres és sikeres fegyvergyártók és bankárok leszármazottja. Apja, Samuel Tertius Galton jómódú bankár volt, akinek halála után Galton olyan örökség birtokába került, hogy nem volt szükséges szakmát elsajátítania.Egy rokkant nővér, Adéle végezte korai tanítását. Beszámolók szerint Galton csodagyerek volt. Koraérettségét bizonyítja, hogy 4 évesen már tudott olvasni, ismerte a latin főneveket és mellékneveket, tudott összeadni, szorozni és ismerte az órát is. 13 évesen a King Edward Iskolába került Birminghambe, ám skarlátos lett, és ez hátráltatta tanulmányaiban. 16 évesen elkerült a magániskolából a birminghami kórházba, mint házi tanuló. Édesapja azt akarta, hogy Galton orvos legyen. 1840-44-ig matematikai tanulmányokat is folytatott. 1844-ben megszerezte B.A. (Baccalaurens Artium) fokozatát Cambridge-ben, ahová májusban apja halála miatt nem tért vissza, hogy folytassa orvosi tanulmányait. Korai éveiben Galton lelkes tanuló volt. 1845-46-ban elment Egyiptomba, 1850-ben csatlakozott a Royal Geographical Society-hez, hogy egy Afrikába induló kétéves nehéz expedícióban részt vegyen, amelyben a mai Namíbia területén térképeztek fel részeket. 1855-ben megjelent az Art of Travel (Az utazás művészete) című könyve.

Működése

Galton egy polihisztor volt, aki jelentősen hozzájárult a tudomány néhány területének fejlődéséhez, beleértve a meteorológiát (anticiklon felfedezése és az első népszerű időjárási térképek), statisztikát (regresszió és korreláció), pszichológiát (szinesztézia), biológiát (környezet és öröklés mechanizmusa), kriminológiát (ujjlenyomat).

Munkássága

Öröklés, eugenetika

1859-ben megjelent unokatestvére, Charles Darwin A fajok eredete című műve, ami megváltoztatta Galton életét. Érdeklődése a környezettől az emberek felé fordult. 1869-ben jelent meg legismertebb műve, a Hereditary Genius: An Inquiry into Its Laws and Consequences (Öröklött lángelme: az öröklődés törvényeiről és következményeiről). A műben azt igyekezett bizonyítani, hogy az ember természetes képességei öröklődésből származnak. Az egyéni különbségekben döntő szerepet játszik az öröklés, s a kiválóság egynemű. A különböző területeken kiemelkedő emberek családfáját vizsgálta. Azt is megfigyelte, hogy minél közelebbi volt a rokonság, a tehetség előfordulása annál nagyobb volt, és hogy a rokonok hasonló területeken voltak tehetségesek. Galton úgy vélte, az eredmények igazolják a nézetét a képességek örökletességéről, azonban a környezeti hatások befolyásának a lehetőségét könyvében nem vette figyelembe. Készített egy kérdőívet, melyet a Királyi Társaság 200 kiemelkedő tagjának elküldött. A legtöbb tudós 
a tudomány iránti érdeklődését veleszületettnek vallotta, azonban bizonyítékok támasztották alá a környezet szerepét is. Galton a „nature and nurture” (öröklött és tanult) kifejezést 1874-ben megjelent könyvében (English Men of Science: Their Nature and Nurture) használta, ami a kiemelkedő brit tudósokról szólt. Nature az, amit az ember magával hoz a világra, és nurture minden születése után ért hatás.Galton bevezette az ikervizsgálatot, mert felismerte, hogy a környezeti tényezők is hatnak a fejlődésre, és így az örökletes és a környezeti tényezők relatív hatását meg tudta mérni. Galton tett először kísérletet az 
értelmi képességek mérésére. Darwin evolúciós elmélete után kezdték érdekelni az egyéni különbségek. Szerinte az intelligencia egy kivételes érzékelési és észlelési képesség, ami egyik generációról a másikra öröklődik. Annál intelligensebbek vagyunk, minél érzékenyebbek az észlelési érzékszerveink, hiszen minden információ ezeken keresztül kerül hozzánk. Galton olyan következtetésre jutott, hogy az eugenika (fajegészségtan) vagy a szelektív szaporodás segítségével növelni lehetne az emberi faj értelmi képességeit. 1844-ben, a londoni Nemzetközi Egészségügyi Kiállításon felállította az első antropometrikus 
laboratóriumot, ahol több mint 9000 látogatóval végzett vizsgálatot fejméretre, látásélességre, hallásküszöbre, reakcióidőre és vizuális formaemlékezetre. Galton eredményei nem az intelligencia mérését mutatták, de bevezette a korrelációs együtthatót. Galton sürgetésére Karl Pearson[1] bevezette a Pearson-féle produkt-momentum korrelációs együtthatót.Galton egyéb pszichológiai munkásságába tartozik a szóasszociációs vizsgálat, a vizuális képzeletről végzett kutatásai és foglalkozott emberi és állati hallás  tanulmányozásával is.

Statisztika, szórás, regresszió és korreláció

Az 1860-as évek végén Galton kigondolta a szórást (átlagos eltérés). Feltalálta a regresszió sorozat használatát, és ő volt az első, aki leírta és megmagyarázta a regresszió közös jelenségét az átlag irányába. Úttörő volt a normál eloszlás használatában, felfedezte a kétváltozós (bivariate) normál eloszlás tulajdonságait és a regresszióelemzéssel való kapcsolatát. Elkészítette a Galton-deszkát.

Ujjlenyomat

Galton kimutatta, hogy az ujjlenyomat jellegzetes mintázata minden személynél ugyanaz marad egész élete során. Azóta az ujjlenyomat-azonosítás a személyazonosság megállapításának legfontosabb eszköze lett mind a büntetés-végrehajtásban, mind a különböző biztonsági beléptető rendszerekben. Galton rámutatott arra, hogy vannak speciális ujjlenyomat típusok, amiből 8 általános kategóriát határozott meg. Számításai 
szerint 64 milliárd ember esetén fordulhat elő egyszer, hogy a tíz ujj lenyomata megegyezzen két személynél. Eredményeit 1892-ben megjelentette az Ujjlenyomatok című könyvében. A bengáli rendőrfőnökkel (Sir Edward Henry) konzultálva, kialakították a ma is használatos, róluk elnevezett Galton-Henry tízujjas ujjlenyomat osztályozási rendszert, melyben a nyomokat 1024 főosztály, megannyi osztály és alosztály egyikébe sorolják be.

Hatása

Francis Galton különleges képességű, magas intelligenciájú újító volt, aki az élet sok területén tevékenykedett, sok dolgot fedezett fel és alkotott maradandót az utókor számára. Halála előtt két évvel, 1909-ben lovaggá ütötték. 1911. január 17-én halt meg Angliában, Haslemereben, Surreyben.

Wikipedia

A realista elmélet megalkotója

Hans Joachim Morgenthau (Coburg, 1904. február 14. – New York, 1980. július 19.) német származású amerikai jogász, politikatudós, a nemzetközi kapcsolatok egyik meghatározó teoretikusa, a realista elmélet megalkotója.

A sikeres, aki megérti az emberi jellemet, annak sarokpontjait tudomásul veszi, s ideáit, stratégiáját képes ahhoz igazítani – nem pedig, aki szüntelen annak megváltoztatásáért kardoskodik.

Realista iskola

Morgenthaut Edward Carr mellett a klasszikus realizmus megalapítójaként tartják számon. 1948-ban hat pontban foglalta össze a politikai realizmus alapelveit:

Lét objektív törvénye a politikában:

A politikai viselkedést és a társadalmat objektív törvények határozzák meg. Ennek gyökere az emberek természetében keresendő. Azért, hogy a társadalmat jobbá tudjuk tenni, ezeket a törvényeket meg kell értenünk. Aki ezt megérti, politikai sikerre számíthat.

A politika hatalom- és érdekelvei:

A nemzetközi politikán, így a politikai-történelmi valóságon keresztül vezető utat a hatalom értelmezésén keresztül találhatjuk meg. Ez a felfogás összekötő kapocs az ész és a tények között. Az ész megpróbálja a nemzetközi politikát és történelmi-politikai valóságot is megérteni.

A nemzeti érdek és ennek gazdasági jelentősége:

Az érdek fogalma, amit hatalomként definiálunk általában, nem időtől és körülményektől független, hanem mindig az aktuális politikai körülmények határozzák meg.

Erények:

A diplomatáknak nem szabad olyan erkölcsi tényezőkre hagyatkozniuk, mint bizalom, hűség, őszinteség, mert a morális célok túlzott követése veszéllyel jár, és éppen az ellenkezőjét fogják elérni, mint amit eredetileg akartak.

A nemzeti és az univerzális erények közötti különbség:

A legnagyobb politikai rossznak azt tekinthetjük, amikor a nemzetek saját erkölcs-fogalmukat akarják univerzálisan megmagyarázni.

Az autonóm szféra politikája:

A politikai szférát önálló értelemszférának kell tekintenünk. Ez az autonómia nagyobb, mint a közgazdaságtané. Eszerint a politika, mint tudomány is jobban számít, mint a közgazdaságtan.

Forrás itt

Benvenuto Cellini halála

 

Benvenuto Cellini (ejtsd: Csellini) (Firenze, 1500. november 3. – Firenze, 1571. február 13.), olasz szobrász, ötvös, éremművész.

A késő reneszánsz jelentős mestere volt. Óriási hírnevéről saját maga gondoskodott egy könyvvel (Benvenuto Cellini mester élete, amiképpen ő maga megírta Firenzében), amelyet később Goethe tett át német nyelvre. Kalandos, szenvedélyes életét erős öntetszelgő túlzásokkal ábrázoló önéletrajza a kor érdekes emberi dokumentuma. Érdekből, sértettségből, vagy dühből gyilkosságoktól sem riadt vissza. Korlátlan önérzete és a könyv rendkívüli sikere – sok egyéb érdekessége mellett – a szerzői jogok elismerésének egy későbbi korban való megfogalmazásához is hozzájárult. III. Pál pápa állítólag azt mondta róla, hogy az ilyen művész fölötte áll a hétköznapi törvényeknek.

Wikipedia itt

Cellini 1571. február 13-án Firenzében halt meg, nagy szegénységben. Erőszakos, öntörvényű ember volt, vad történetei nyomán nehéz szimpátiát érezni iránta. Művészetét viszont komolyan vette, s a kor kedvezett is az ötvösségnek - ennek termékeit háborúk és más csapások idején könnyű menteni. Alkotásainak java mégsem maradt ránk - beolvasztották őket, mivel a tiszta nemesfémet gyorsabban pénzzé lehetett tenni, mint a műkincseket. Önéletrajza és stílusa alapján még számos ötvösmunkát, érmet és kisebb műtárgyat tulajdonítanak neki.

Bővebben itt

 

Hej, én dalos fülemülém

Mándoky Kongur István (Karcag, 1944. február 10. – Kengsza, 1992. augusztus 22.) magyar nyelvész, turkológus volt.

Elemi és középiskoláit Karcagon végezte, a helybeli mezőgazdasági technikumban tett érettségi vizsgát. Már a középiskola első éveiben kitűnt a nyelvek iránti fogékonysága. Kiválóan megtanult oroszul, de a török nyelvek iránt is különös vonzalmat érzett. Első török nyelvkönyvét a Györffy István Múzeum igazgatójától, Szűcs Sándortól kapta. Az élő nyelv tanulmányozására kiváló lehetőséget kínált a kunmadarasi orosz laktanya, ahol a kazak, kirgiz, krími, kazáni tatár, karacsáj nyelvet közvetlenül gyakorolhatta. Ezt követően a budapesti egyetemre ment. Itt Németh Gyula professzor volt a tanára. A mesterétől kapott útravaló meghatározó élmény volt élete végéig. 1963-1968 között volt az ELTE hallgatója. A kun nyelvemlékek kutatását már egyetemi évei alatt elkezdte és folytatta a tanulmányai befejezése után is.Az egyetem befejezését követően az Országos Széchényi Könyvtár, majd a Kőrösi Csoma Társaság munkatársa volt, 1970-től pedig az MTA Belső-Ázsiai Kutatócsoportjában dolgozott. Hitte, hogy a Kelet felől érkezett magyarság összekötő kapocs Kelet és a Nyugat között. A turkológián kívül a honfoglalás előtti török-magyar kapcsolatok, a magyar őstörténet foglalkoztatta. Több írása szól a török eredetű régi szavaink megfejtéséről. 1965-től évente járt gyűjteni a Romániában és Bulgáriában élő tatárokhoz. A nyelvükkel, történetükkel és néprajzukkal való foglalkozás számos adattal gazdagította a tudományt.Ezután közép-ázsiai kutatások következtek. Lehetősége volt Baskíriában és a volgai tatárok között is kutatni. Élénken foglalkoztatta a baskír-magyar törzsnevek kérdése. A két nép rokonságának emlékét a baskírok eredetmondái is megőrizték. Kutatásai során felkereste a Mongóliában élő kisebbségeket is. Gyűjtötte a kazakok és a tuvák nyelvét, szokásaikat, népköltészetüket. Gyűjtéseit rendszeresen közzétette a Jászkunságban, néha álnéven, Bektur András néven. 1981-ben készült el "A kun nyelv magyarországi emlékei" című kandidátusi disszertációja, amely addigi kutatásainak fontosabb eredményeit tartalmazza, de még korántsem teljes összefoglalója a hazai kun nyelvemlékeknek. Mándoky korai halála miatt disszertációja 1993-ban posztumusz jelent meg. Tartalmazza a "Kun Miatyánk" szövegváltozatait is.Mándoky Kongur István halála 1992. augusztus 22-én következett be. A kengszai temetőben pihen. Szülővárosa emlékművet állíttatott neki, Györfi Sándor szobrászművész domborművét, amely a Györffy István Nagykun Múzeum mögött található. Karcag a "Keleti örökségünk" című könyvsorozat megjelentetésével tiszteleg emlékének.

Forrás itt

Hej, én dalos fülemülém

Hej, én dalos fülemülém,
Folyó zúgó nádasa.
Csengő szavú csalogánynak
Messzire száll víg dala.

Hej, én dalos fülemülém,
Folyó fölött kél a nap.
Hajnal hasad, szívemet meg
Szorítja a búbánat.

AMU-DARJA SZÉLES VIZE Válogatás a török népek folklórjából itt

 

 

 

John Maxwell Coetzee

John Maxwell Coetzee (Fokváros, Dél-Afrika, 1940. február 9. –) Ausztráliában élő dél-afrikai regényíró, irodalomtörténész, kritikus, nyelvész, fordító és esszéista. A nyilvánosság előtt J. M. Coetzee néven szerepel. 2003-ban irodalmi Nobel-díjat nyert. Ma ausztrál állampolgár, Dél-Ausztráliában él. Anyanyelve angol, de beszéli az afrikaans-t, a dél-afrikai búr telepesek nyelvét is.

Egyénisége és hírneve

Annyira kerüli a nyilvánosságot, hogy nem volt hajlandó személyesen átvenni a két angol irodalmi díjat sem, amivel megjutalmazták (Booker-díj). 1963-ban megházasodott, majd 1980-ban elvált. A házasságból egy lánya és egy fia született. Fia 23 éves korában egy baleset következtében meghalt. A tragikus eseménnyel a The Master of Petersburg (1994) című regényében próbált szembenézni. Rian Malan, a Dél-Afrikában született író és újságíró ezt írta róla: Coetzee „…egy majdnem kolostori önfegyelemmel és dedikációval rendelkező ember. Nem iszik, nem dohányzik, nem eszik húst. Hogy formában tartsa magát, nagy távolságokat jár be kerékpárral, és legalább egy órát tölt minden reggel az íróasztalánál, a hét minden egyes napján. Egy kollégája, akivel több mint egy évtizedig dolgozott együtt, állítja, hogy csak egyszer látta nevetni. Az író egy másik ismerőse, bizonyos vacsorameghívásokon megfigyelte, hogy Coetzee egyetlen szót sem szólt ezeken az összejöveteleken.”Magányt kereső életmódja miatt Coetzee dedikált regényei széles körű keresletnek örvendenek. Amikor ezt Coetzee észrevette, segített az Oak Tree Press' First Chapter Series nyomdai vállalkozás megalapításában, mely az irodalmi nagyok megszabott kiadású, dedikált munkáival igyekszik pénzt szerezni az afrikai árva gyerekek és a HIV/AIDS kiskorú áldozatai számára. Mint állatbarát, gyakran felszólal az állatok érdekében is, sorsuk témája legtöbb művében felbukkan.

Wikipedia

Trauma, együttérzés, Coetzee itt

Életrajza itt



Pu Ji, az utolsó kínai császár

 

Pu Ji (Peking, 1906. február 7. – Peking, 1967. október 17.) Kína 532. és egyben utolsó császára, akit három évesen ültettek trónja, de viszonylag rövid időn belül letaszították a trónról. Később 11 napig újból Kína császára. 1934-től a Japán által irányított bábállam, Mandzsukuo császárává teszik, de nem ő irányított. Látszaturalkodása 1945-ig tartott, mikor is a szovjet hatóságok elfogták. Később börtönben is volt és több megaláztatás is érte. 1967-ben halt meg.

Pu Ji mindössze egy kisgyermek is lehetett volna, még is ő lett Kína utolsó császára.

1908 novemberében, Pekingbe egy két éves kisfiút hoztak. A neve Pu Ji. Néhány héttel korábban elhunyt a Csing-dinasztiából származó Tö-cung császár. Felesége, a nagy hatalmú Ce-hszi császárnénak férje halála után még éppen annyi ideje maradt, hogy meghatározza ki kövesse urát a trónon, azután meghalt. Választása a két esztendős rokonra esett, Aiszin-Gijoro Pu Jira. A gyermek apját Caj Fenget, régenshercegnek tette meg. Néhány nappal később érkezése után már a sárkányos trónra emelik, s a “Mennyek Fiának” titulusával tisztelik meg, ő lesz a földkerekségen élő emberek majdnem felének az uralkodója.1908. november 13-ától fogva Hszüan Tung császár néven uralkodott Kína felett Pu Ji.Talán az egyik legmagányosabb gyereknek is nevezhetném..1912. február 12-én lemondásra kényszerült: Kínába kikiáltották a Köztársaságot. A császári hatalomnak vége lett.

Folytatás itt

Csoóri Sándor

A sokfelé szakadt magyarságnak nem kell feltétlenül egyetértenie, de értenie kell egymást.

Csoóri Sándor (Zámoly, 1930. február 3. –)  magyar költő, esszéíró, prózaíró, politikus

Zámolyon született 1930. február 3-án földműves családban. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte. 1942-ben a népi írók által kezdeményezett Országos Falusi Tehetségkutató Intézet segítségével Pápára került középiskolába. Itt érettségizett 1950-ben a Református Kollégiumban. 1950-ben munkatársa lett a Pápai Néplap című újságnak, majd a Veszprém megyei Népújságnak. 1951–52-ben Budapesten az Egyetemi Orosz Intézetben orosz–történelem–marxizmus és műfordítás szakon tanult. Tanulmányait háromnegyed év múlva betegsége miatt kellett félbehagynia, tüdőszanatóriumba került.1953 augusztusában 14 verse jelent meg egyszerre. Ekkor figyelt föl költészetére a kritika. 1953–54-ben az Irodalmi Újság, 1954-ben a Szabad Ifjúság munkatársa. 1955–56-ban az Új Hang versrovatának szerkesztője. 1957–58-ban tisztviselő a Lakatosipari Vállalatnál. 1958-tól szabadfoglalkozású író 1968-ig, közben 1962–63-ban a Jövő Mérnöke című lap munkatársa. 1968-tól 1988-ig a MAFILM dramaturgja.Az 1980-as évektől a szellemi és politikai ellenzék egyik vezetője, a monori (1985) és a lakitelki tanácskozás (1987) előkészítője.1987-ben a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja, 1988–93 között elnökségi tag. 1988-tól 1992-ig a kéthetenként megjelenő Hitel című irodalmi és társadalmi folyóirat szerkesztő bizottságának elnöke. 1990-ben megkapja a Kossuth-díjat, amelyet korábban ellenzéki magatartása miatt tagadtak meg tőle. 1997-ben Sára Sándorral és Kósa Ferenccel Magyar Örökség Díjat kap a Tízezer nap című filmért.1991-től 2000-ig a Magyarok Világszövetségének elnöke, 1992-től emellett a Hitel főszerkesztője.

Forrás itt

Az egyén legszívesebben egyedül csinálná azt, amit az egész emberi faj a cselekvés legszebb pillanataiban elért. Utazna, földrészeket hódítana, irányítaná a történelmet, rakétákat lőne föl, és a saját ízlése szerint rendezné be a világot: e rendkívüli dolgozószobát, hálószobát, száguldó vasúti fülkét. Csakhogy az ötödik, a tizedik, az ezredik egyén szintén a saját ízlése szerint szeretné berendezni. A személyiségek zárt világa éppen ezért ritkán találja meg a termékeny s a teljes összhangot. És ha megtalálja is, egy időre - barátságban, szerelemben, munkában, küzdelemben - fokozatosan megbomlik az összhang, mert a másik fél vagy többet, vagy kevesebbet akar, vagy másként akarja ugyanazt.

Régen (...) leginkább abban hitt az ember, ami láthatatlan volt a számára. Mára viszont a civilizációs eszközök jóvoltából tömérdek dolog vált előtte láthatóvá, pazar tálalásban, minden percben. Az emberiség zöme roppant hálás ezért az ajándékért. Közben eszébe se jut, hogy épp a rengeteg látvány takarja még inkább azt, amit érdemes volna látni.