Carl Gustav Jung (Kesswil, Svájc, 1875. július 26. – Küsnacht, Svájc, 1961. június 6.) svájci pszichiáter, pszichológus, analitikus.

Idézetek

"Képtelen vagyok valamilyen végérvényes érték vagy értéktelenség megállapítására, nem tudom megítélni magamat és az életemet. Semmiben sem vagyok egészen bizonyos. Nincs végsö meggyözödésem tulajdonképpen semmiröl sem. Csak annyit tudok, hogy megszülettem és élek. Úgy érzem, mintha hordozna valami. Létezésem olyan alapokon nyugszik, amelyet nem ismerek. De mind e sok bizonytalanság ellenére is szilárdnak érzem a meglevöt és szükségszerünek, hogy ilyen vagyok."

(Emlékek, álmok, gondolatok)

Életük delén, azaz harmincöt éven túli pácienseim közt egyetlenegy sincs, akinek végső problémája ne a vallásos lelkiség, irányulás volna. Igen, végső soron mindegyik abba betegszik bele, hogy elvesztette azt, amit eleven vallások mindenkoron megadtak híveiknek, s egyikük sem gyógyult meg igazán, aki nem nyerte vissza vallásos lelkületét, orientálódását, aminek természetesen semmi köze felekezethez, vagy egyházi hovatartozáshoz.

(Gesammelte Werke, 11. kötet, 362. oldal)

A látszat olykor éppoly sikeres, mint a valódi teljesítmény.

(Gesammelte Werke, 6. kötet, 184. oldal)

Élete és munkássága itt

Carl Gustav Jung Pszichológia és költészet itt


A PSZICHOANALÍZIS

Az orvosnak, az úgynevezett "idegorvosnak", ha betegein segíteni akar, feltétlenül szüksége van pszichológiai ismeretekre; hiszen az ideges bántalmak, mindenesetre mindaz, amit "idegességnek", hisztériának stb. neveznek, lelki eredetű, tehát logikusan lelki kezelésre szorul. Hideg víz, fény, levegő, villamosság stb. legfeljebb átmenetileg, de legtöbbször egyáltalán nem hatnak. Hiszen a betegnek épp a lelke szenved, és méghozzá a lélek legmagasabb és legösszetettebb funkciói, amelyeket szinte már alig merünk az orvostudo­mány hatáskörébe utalni. Itt az orvosnak pszichológusnak, azaz az emberi lélek ismerőjének kell lennie.

Bevezetés a tudattalan pszichológiájába itt