A genfi bankár

Jacques Necker (Genf, 1732. szeptember 30. – Coppet, Svájc, 1804. április 9.) bankár, politikus, pénzügyi szakember. XVI. Lajos király három alkalommal bízta meg a Francia Királyság pénzügyeinek vezetésével (1776-ban, 1788-ban és 1789-ben).

Tóth Tibor: Jacques Necker

Jacques Necker Franciaország pénzügyminisztereként nagy szerepet játszott a XVIII. század végi Franciaország életében. Miniszteri és királyi-tanácsadói funkciójából kifolyólag jelentős kihatással volt a történések menetére. Szemtanúja és személyes résztvevője volt a nagy francia polgári forradalom eseményeinek. Ennek tudatában nagyon fontos megvizsgálnunk Jacques Necker ezen idő alatti tevékenységét és gondolatmenetének lényegét, kiterjesztve ezt az 1789-es robbanást megelőző (vagy előidéző) eseményekre is. Az előző állításra való tekintettel, a dolgozat azt a célt tűzte ki célul maga elé, hogy bemutassa és megmagyarázza Necker tevékenységét, különös tekintettel a nagy francia forradalom eseményeire.

Epilógus

Necker nem bizonyult olyan nagy és erős karakterű államférfinak, aki képes lett volna arra, hogy a még csirájában lévő forradalmat kordában tartsa. „Magatartása az arisztokraták számára túlságosan merész, míg a hazaszeretők (forradalmárok – ford.) számára túlságosan félénk volt.” Ezen mértékletessége és tartózkodottsága nem volt alkalmas arra, hogy megoldja a fennálló problémákat. „Nem volt az az ember, nem volt olyan nagy formátumú államférfi, aki alkalmas lett volna arra, hogy irányítsa a forradalmat. Óvatos volt, mindent elemző… nem volt felkészülve arra, hogy szembenézzen a politikai harcok keménységével és azok erőszakosságával.”
Szerepe a forradalom kirobbanásában számottevő. Első minisztersége idején a mérhetetlen nagyságú és magas kamatlábú hitelek felvételével olyan rossz helyzetbe hozta az államkincstárt, hogy azt a későbbiek folyamán gyökeres társadalmi és politikai reformok nélkül lehetetlen lett volna egyensúlyába visszabillenteni. Mondhatni, Necker első minisztersége volt az utolsó esély arra, hogy a pénzügyi krízisre megoldást találjanak. A genfi bankár azonban elszalasztotta ezt a lehetőséget.

Bővebben itt:

Élete és munkássága itt

 

Magyar tudós, kinek neve a legtöbbször hangzik el világszerte

Bíró László József spanyolul Ladislao José Biro (Budapest, Terézváros, 1899. szeptember 29. – Buenos Aires, 1985. november 24.) magyar újságíró, festőművész, feltaláló, nevét világhíressé tette legismertebb találmánya a golyóstoll.

Bíró László József nyughatatlan ifjúkorában szinte az összes létező szakmában kipróbálta magát. A későbbi feltaláló az orvosi egyetemen kezdett, majd foglalkozott grafológiától kezdve a festészeten át az autóversenyzésig nagyjából mindennel. 1932-től több folyóiratnak és lapnak volt munkatársa, így került a nyomdák közelébe. Ott aztán addig-addig nézegette a nyomdagépeket, míg kitalálta, hogyan lehet összeállítani a folyamatosan író tollat egy tintával töltött hengerből és egy golyóból. 1938-ban két szabadalmat is bejegyeztetett Magyarországon a folyamatosan fejlesztett toll-találmányaira, a gyártáshoz folytatott kísérleteket azonban már külföldön végezte. Párizson keresztül Argentínába vezetett az útja, és használható, ma is ismert golyóstollára is itt kapott szabadalmat 1943-ban. A sok más találmánnyal is rendelkező Bíró Buenos Airesben hunyt el 1985-ben. Elismertségét bizonyítja többek között, hogy választott hazájában az ő születésnapja, szeptember 29. az Argentin Feltalálók Napja

"Gyakran nézegettem a rotációs hengerek egyenletes és gépies munkáját... Egy parányi hengerecskét képzeltem el, akkorát, amely egy írószerszámban alkalmazható, és amelynek az a lényege, hogy a festéket automatikusan felszedve működés közben nyomot hagy a papíron."

Forrás itt

Magyar tudós, kinek neve a legtöbbször hangzik el világszerte   itt

 

Ilyen az igaz ember élete

Az ember mindig elesik és mindig fölkel. Ilyen az igaz ember élete.

Sík Sándor (Budapest, 1889. január 20. – Budapest, 1963. szeptember 28.) piarista tanár, tartományfőnök, költő, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, cserkészvezető, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1946–49), Kossuth-díjas (1948), a 20. század jelentős magyar lírikusa.

Sík Sándor kegyeletes életrajza

A piarista rendben a 17. század vége óta szokás volt, hogy az elhunyt rendtagokról rövid „kegyeletes életrajzot” (suffragium) írnak, amelyeket a római generális útján minden rendháznak megküldtek. A magyar rendtartományban a 20. században ezek az életrajzok már forráskutatáson alapuló, tudományos értékű munkák voltak, főként 1949-től kezdve, amikor Biró Imre (1883–1972) volt tartományfőnöki irodavezető és tatai házfőnök lett az életrajzok írója egészen 1966-ig, 83 éves koráig. Sík Sándor 1966-ban elkészült életrajza egyik utolsó munkája volt, és terjedelmét tekintve is a műfaj „csúcspontjának” számít. Ugyanakkor viszont keletkezési idejéből következik, hogy elmaradtak belőle azok a részek, amelyek sérthették a kommunista diktatúra „érzékenységét”, tehát nincsen szó benne például a Sík Sándor tartományfőnöksége alatt történt bebörtönzésekről, deportálásokról és a piarista rendházak 1950. évi fölszámolásáról sem. Egy része nyomtatásban is megjelent (Sík Sándor tanári arca, in Új Ember 1989. jan. 22, 3). A szöveg közlése során több helyen pontosítottam az idézeteket és a bibliográfiai hivatkozásokat (KA).

Bővebben   itt

Az én emberem, aki fölkel,
Az induló, az ébredő,
Akinek győzelem az álma,
Akiben dalol a jövő.
Szeretem azt, aki akar,
Aki remény, aki ígéret.
Az enyém a vér és a tűz:
A fakadó fiatal élet.

 


Engem is úgy sodort az élet, mint egy követ

„Engem is úgy sodort az élet, mint egy követ. Mindnyájan ilyen tovasodródó kövek vagyunk...”

Amerigo Tot, eredetileg Tóth Imre (Fehérvárcsurgó, 1909. szeptember 27. – 1984. december 13.) magyar szobrászművész.

Tóth Imre Fehérvárcsurgón született, ( és elmondása szerint mustban fürösztötték meg a születésekor). Édesanyja hazánkban letelepedett itáliai kőművesek leszármazottja volt, édesapja fuvarosként dolgozott. Nem voltak szegények, de túlságosan gazdagok sem. A család az első világháború után Sashalomra költözött Fehérvárcsurgóról. Tóth Imre a gimnázium befejezése után a Mintarajziskola -az Iparművészeti Főiskola elődjének- lett a grafikus nővendéke, a tanulás mellett pedig a Piatnik gyárban dolgozott. Amikor értesítést kapott arról, hogy felvételt nyert a Bauhaus iskolában, amelyhez ráadásul ösztöndíjat is kapott, gyalog indult a világ „felfedezésére”. Útja elsőként Párizsba vezetett.

Bővebben itt

 

Thomas Stearns Eliot

Csak akik elég merészek, hogy túl messzire menjenek, azok tapasztalják ki, milyen messzire is mehetnek valójában

Thomas Stearns Eliot (St. Louis, Missouri, 1888. szeptember 26. – London, 1965. január 4.) amerikai születésű Angliában letelepedett irodalmi Nobel-díjas költő, drámaíró és kritikus.A 20. század első felében jelentősen hozzájárult a költészet újjászületéséhez Angliában és Amerikában, ő volt a modern irodalom ismert és elismert „diktátora”.

Minden irodalmi divat mulandó és változékony, és ez így van jól. A vájtfölű ítészek ítélkeznek, mert ez a dolguk, és kimondják, hogy ezt vagy azt az írót vagy költőt idén leszólni vagy kedvelni sikk, és jó vagy rossz ízlésről árulkodik, ha a "nagyközönség", a "nem bennfentesek" veszik a könyveit. Ám az olvasóközönség éppily mértékig rabja egy elképzelt közízlésnek, ami azt diktálja, egy bizonyos társaságban kiket illik kedvelni vagy legalábbis nagyra becsülni, és az entellektüelek között már hosszú ideje az a verdikt, hogy T. S. Eliot előkelő helyet foglal el a rangsorban. "Illik" szeretni, még ha az ember nem is érti a verseit, amelyekhez ő maga mellékelt számos kritikai megjegyzést; még megszólni is illik, ha az ember ugyanakkor képes avatott módon méltatni meglévő erényeit. Eliot ugyanis "intellektuális" költő. Ettől azonban Eliot még lehetne rossz költő is - de nem az. A puszta sznobizmusból alkotott értékítélet itt egybeesik a valódi érték elismerésével. Élete sima mederben folyt, de számtalan szellemi élmény érte. Ezek komplexitását először expresszionista és szürrealista jellegű képekkel próbálta kifejezni, később inkább montázstechnikát alkalmazott, hogy a világ sokrétűségét, bonyolultságát, főként pedig a szellemi világ hihetetlen gazdagságát érzékeltethesse. Mint az igazi költők, ezt a tudatosság és szándékoltság jegyei nélkül tette, és még mindig csak silány utánzatnak érezhette; erre utal, hogy verseit hosszas jegyzetekkel egészítette ki, melyek a szakértők szerint a versek "mondanivalóját" ritkán egyértelműsítik, inkább növelik a lehetséges értelmezések számát. Hogy milyenek is voltak az élmények, milyen volt az élet, amelynek utórezgései ebben a lenyűgöző életműben csapódtak le? Thomas Stearns Eliot az Amerikai Egyesült Államokban született. Gazdag bostoni család sarja volt, üzletember apával, patinás kereskedőcsaládból származó mamával. Természetes, hogy a Harvardra megy tanulni. Az egyetem elvégzése után tanulmányutak követték egymást.1910 és 1911 között a Sorbonne-on tanul Párizsban, utána megint a Harvardon folytat filozófiai tanulmányokat 1914-ig. 1913-ban Németországba utazik, 1914-ben Angliába; Oxfordban tanul újra csak filozófiát, aztán 1915-ben Londonba költözik. Előbb tanítással keresi a kenyerét, aztán banktisztviselő lesz.1917-ben keletkezik első nagy verse, a Prufrock; személytelen, ironikus hangja, érzelemmentes, hűvös tartózkodása, elvont gondolatisága és végletekig letisztult szabadverses formája már előrevetítik a későbbi nagy költeményeket is. 1917-19 között az Egoist című imagista folyóirat főszerkesztője; ez az első olyan állása, amely valódi érdeklődéséhez áll közel; Eliot, amellett hogy költő, szeret hivatásszerűen foglalkozni az irodalommal.1922-ben megalapítja a Criterion nevű folyóiratot, amelyet aztán 12 éven át szerkeszt, és ekkor jelenik meg az Átokföldje című verse, amely már akkor érdeklődést kelt, mára pedig a modern költészet egyik mérföldkövévé vált.

Folytatás itt

NÉGY KVARTETT itt

Az Örömváros megálmodója

Sztehlo Gábor (Budapest, 1909. szeptember 25. – Interlaken, Svájc, 1974. május 28.) magyar evangélikus lelkész. Kétezer ember megmentője, a Gaudiopolis - Örömváros megálmodója, létrehozója.

Élete

Miután 1931-ben Sopronban elvégezte az evangélikus teológiát, Finnországban volt ösztöndíjas. 1932-ben szentelték lelkésszé, 1933-1935 között a új-hatvani gyülekezetben szolgált, egy év alatt templomot épített, presbiterével, Legány Ödönnel karöltve. 1935-1942 között Nagytarcsán volt lelkész. A finn minta alapján 1937-ben megkezdte a népfőiskola szervezését, amelyet aztán 1938-ban alapítottak meg.1944 márciusától kezdve Raffay Sándor püspök megbízásából elkezdte a zsidó gyermekek szervezett mentését. 1944 karácsonyáig 32 otthonban szervezte meg a gyermekek elhelyezését és ellátását a svájci Vöröskereszt támogatásával Neÿ Ákos vasútigazgató családi villájában. Ezért a tevékenységéért kapta meg 1972-ben a Világ Igaza címet. Az ezerhatszáz megmentett gyerek egyike Oláh György, későbbi Nobel-díjas tudós volt. A gyerekek mellett az otthonok 400 dolgozója is menedéket, oltalmat talált.A gyermekek mentésében a Fébé Anyaház diakonisszái is segítettek. Zulauf Henrik, az anyaház vezető lelkésze, valamint dr. Farkas Mária főnökasszony a Nemzetközi Vöröskereszttől menedéket, védelmet kért maga és az anyaház, illetve intézményei számára. A védelmet megkapták, és „cserébe" a gyermekmentő vöröskeresztes otthonok vezetésére - amint ez az "Isten kezében" könyvből is ismert - Sztehlo Gábor segítséget kapott a diakonissza testvérek személyében. Taschner Erzsébet diakonisszától tudjuk, hogy az 1944/1945-ös időben a Csaba utcában, a Magdolna utcában és a Fasori Gimnázium épületében dolgoztak a testvérek. E három otthonban dolgozó diakonisszák tehát közvetlenül részt vettek a gyermekek mentésében, gondozásában. A Magdolna utcában Nagy Matild, Tóth Adél, Bátky Júlia, Taschner Ilona és Sikuta Margit testvérek szolgáltak, a Fasori Gimnázium épületében Simon Mária főtestvér, Kovács Erzsébet, Csapó Margit és Taschner Erzsébet testvérek dolgoztak.1945 tavaszán a Weiss Manfréd által felajánlott területen megszervezte a Pax gyermekotthont. A gyermekotthon 1950-es államosítása után segédlelkész volt a budavári, kelenföldi, majd a kőbányai gyülekezetben. 1956-ban családja Svájcba költözött, de ő nem ment velük, mert folytatni kívánta munkáját. Az evangélikus egyház keretén belül szeretetotthonokat szervezett.1961-ben svájci látogatása közben infarktust kapott, így orvosi javaslatra Svájcban maradt és ott folytatta tovább lelkészi tevékenységét. Útlevele lejárt, még látogatóként sem térhetett vissza Magyarországra. A szigorú korlátozást a svájci állampolgárság elnyerése oldhatta volna fel. Áhította a tíz éves várakozás leteltét, hogy hazatérhessen végre szeretett hazájába. Két hónap választotta el álma megvalósulásától.Hamvai hazatértek, a Farkasréti temetőben nyugszik.

Bővebben itt

Gaudiopolis – Örömváros

1945 szeptemberében – öt hónappal a Magyar Köztársaság kikiáltása előtt – a közel nyolcszáz menekült gyermek megalapította a „Gyermekköztársaságot”. A gyerekek ünnepségeket szerveztek; könyvtárt, énekkart alapítottak. Az „örömpolgárok” szakmát tanulhattak, nem volt kötelező a munka, de szívesen dolgoztak a közösségért. A gyerekköztársaságnak alkotmánya volt, és önálló törvénykönyvet is alkottak. A fizetőeszköz a „Gapo dollár”, az állami vicclap neve a „Gapo-Matyi” volt. Gaudiopolist sem a magyar állam, sem az egyház nem támogatta. Segítséget csak a Nemzetközi Vöröskereszttől kaptak, azóta is rejtély, hogyan sikerült 1950-ig életben tartani az intézményt.

GELLÉRT PÜSPÖK HALÁLA

Szent Gellért püspök (eredeti nevén Gerardo Sagredo vagy még előbb Giorgio Sagredo; Velence, 980. április 23. – Buda, 1046. szeptember 24.),  szerzetes, a Csanádi egyházmegye első püspöke. Emléknapját vértanúsága napján, szeptember 24-én tartják

Élete itt

Ezután Gellért püspök intette társait, hogy gyónják meg egymásnak bűneiket. Amikor ez megtörtént, együtt misét hallgattak, majd imádságba merültek. Mindnyájan azt remélték, hogy a vértanúság által elnyerik az örök boldogságot, ezért derűsek és vidámak voltak. Ezután felkerekedtek, és a Duna pesti révéhez igyekeztek. Mindnyájan gyalog mentek, egyedül Gellért püspök ült szekéren, mert Isten szolgálatában minden erejét felemésztette: nem bírt gyalogolni. Amikor Gellért püspök és társai a Pesti-révhez érkeztek, Vata és társai, akiket az ördögök megszálltak, megrohanták őket. A pogányok köveket ragadtak, és hajigálni kezdték a papokat. Gellért püspök pedig azokat, akik kővel hajigálták, a kereszt jegyével áldotta, ők pedig ettől még jobban megdühödtek. Rárohantak a püspökre, szekerét a Duna partján felfordították, őt magát a szekérből kirángatták, egy taligára tették, és Kelenföld hegyéről a mélybe lebocsátották. És minthogy még lélegzett, mellébe lándzsát döftek, majd fejét egy kövön szétverték.

Bővebben itt

Gundel Károly

Gundel Károly (Budapest, 1883. szeptember 23. – Budapest, 1956. november 28.) vendéglős és gasztronómiai művek írója.

Élete

A kereskedelmi iskola elvégzése után 1900-tól Svájc, Németország, Anglia és Franciaország leghíresebb vendéglőiben tanulta a mesterséget. 1906-ban a nemzetközi hálókocsi-társaság csorba-tói és tátralomnici telepének szállodai titkára, 1908-tól igazgatója. 1910-ben átvette a városligeti Wampetich-vendéglőt, 1920 és 1925 között a Royal Szálló, 1927-től a fővárostól átvett Gellért Szálló éttermeinek bérlője.Gasztronómiai könyvei a legjobb és legismertebb ilyen tárgyú munkák közé tartoznak. Idegen nyelvű munkáival, szakácskiállításokon és bemutatókon népszerűsítette a magyar konyhát és fellendítette az idegenforgalmat. A magyar vendéglős és szállodás szakma egyik vezető egyénisége volt. Tanácsaival készült Karinthy Frigyes "Vendéget látni, vendégnek lenni" című könyve (Budapest, 1933).Gundel Károly étterme az 1939-es a New York-i világkiállítás magyar pavilonjának hivatalos étterme volt. "A Gundel-vendéglő nagyobb, jobb hírverést biztosít Budapest számára, mint egy hajórakomány turista prospektus." (New York Times)Korabeli visszaemlékezés Gundel Károlyra: "A magyar Brillat-Savarin. A magyaros vendéglátás, a magyaros konyha, a magyaros szakácsművészet első mestere. Jó ízek, békés örömök, dús esték, meleg hangulatok, csillogó italok, az élet lucullusi élveinek első karnagya s ezzel fővárosunk egyik legkiválóbb hírverője. Nevének hallatára itthon is, messzi országokban is, nyugodt, békés és elégedett derű ül az arcokra. " 1949-ben a Gundel éttermet államosították. Az 1894-ben épült Gundel étterem a budapesti Állatkerti körút 2-es szám alatt van, melyet ma Budapest legnagyobb presztízsű éttermeként tartanak számon.

Wikipedia

„ A magyar történelemben még igen nagy művelődéstörténeti terület hever kiaknázatlanul, márpedig népünk múltjának teljes és tökéletes megismerése megmunkálásuk nélkül hiányos. Ilyen terület, más egyebek között, a magyarság konyhája, étkezésének elemei, főzési babonái, valamint asztali szokásai. A tudomány ezen rögös területének művelése elméleti célunk: felkutatni és egybegyűjteni a magyarság ősi életéből máig a napi és az úri étkezés módját, tartalmát, köznapi és ünnepi asztali szokásait, nemkülönben a magyar főzés módjait és készségeit, tárgyi emlékeit. Sok ilyen egyes adat található a történeti és irodalmi közleményekben, de ezek a legtöbb esetben elhanyagolt, hiányos és felületes rövid feljegyzések, pedig fentiek népi jellemünknek színes és jellegzetes elemei. Konyhánk, ételeink, akárcsak a zenénk, a nyelvünk, elütnek a nyugati népekéitől, azonban ezzel kapcsolatban megállapíthatjuk azt is, hogy nem a magyarság hátrányára. Mindezt ismerni nemcsak érdekes, hanem hasznos is."

"Amelyik pincér nem tud mosolyogni, jobban tette volna, ha vendégnek születik. "

"A kiválóság nem örökletes. A minőség nem veled született. Csak akkor lehetsz a legjobb, ha a legjobbakkal veszed fel a versenyt."

 


A tordai csata

A csata második szakasza

Szeptember 22-én a harc felélénkült, megkezdődött a tordai csata II. szakasza. Tordától nyugatra a Jára és a Hasadát völgyébe 1 szovjet és 2 román hadosztály tört be. A Tordai-hasadék végleg elveszett. A 4. gépkocsizózászlóalj megkísérelte a Sós völgyet lezárni. Ez lehetőséget adott a támadóknak a teljes védelmi rendszer bekerítésére. Délre elvágták egymástól a tordai és az aranyosegerbegyi védőkörletet. A Sós-völgybe betörő szovjet harckocsik 4 km-re voltak a Tordától északnyugatra, Szindnél álló román 18. gyaloghadosztálytól. A keleti támadó csoport elérte a Vaskapu-hegyet.Az 1/I. gyalogzászlóalj a 10/2. rohamtüzérüteggel ellentámadást indított a Sós-völgy lezárására. A szovjet 46. gárda-harckocsidandárt meglepte a hátbatámadás. Bozsoki János zászlós 6 db Zrínyi-II rohamtarackja 18 db T-34-est tett harcképtelenné a sósfürdői völgyben, majd szétszórta a 25. felderítőosztályt bekerítő gyalogságot. Bozsoki a parancsnoki kocsival harcolva visszatért, a sebesülteket a 2 mozgásképes rohamlövegre tette, s azokat kihúzta, majd 4 Zrínyivel kiverte az oroszokat a Sósfürdő területéről, s visszavontatta a 3 üzemképtelen harcjárművet is. Tettével, amelyért később megkapta a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet, megakadályozta Torda bekerítését.A válságos helyzetben, 23-án reggel megindult a német 23. páncéloshadosztály ellentámadása. A keleti csoport Aranyosegerbegynél kijutott az Aranyosig, három szovjet hadosztályt visszavetve a folyón túlra, majd nyugatnak fordult, az elakadt nyugati csoport felé. Délre Torda és Aranyosegerbegy között teljes szélességben kijutottak a ridóra, ahol Josef von Radowitz vezérőrnagy, hadosztályparancsnok leállította a támadást, mivel kitette volna harcjárműveit a szovjet tüzérség közvetlen tüzének.Szeptember 24-én egy szovjet lövész- és két román gyaloghadosztály egy-egy gépesített dandárral, a Gyalui-havasok előhegyei között, Szelicsén át a vízválasztó északi oldalára került, s lefelé már csak 10 km választotta el Kolozsvártól. 25-én további teret nyertek a hegyekben, ahonnan megkezdődött több német csoport kivonása a szászrégeni arcvonal megerősítésére. Helyüket a 7. tábori póthadosztály vette át. Ezen a napon kiadott szovjet parancs a Délkelet-Alföldre vonuló sereghez osztotta be a 6. gárda-harckocsihadsereget. Helyét Tordánál a 2. lovas-gépesített csoport 5. gárda-lovashadteste vette át.Szeptember 26-án csak az elért területek megtartásáért harcoltak, másnap azonban a román 7. hadosztály egy százada, megmászva a meredek dombvállat, Mezőörkétől 2 km-re nyugatra, betört a magyar-német védelembe. 28-án és 29-én újabb erőket csoportosítottak az Aranyos menti dombvállra. A 4. gépkocsizó lövészzászlóalj 29-én indított ellentámadása 30-ára állította helyre az eredeti főellenállási vonalat.

Bővebben  itt

A szeptemberi ellentámadás reménytelen kísérlete és a tordai harcok jelentősége tehát legfőképp ebben rejlik: a magyar-német katonák egy hónapos szívós, kitartó helytállásának köszönhetően emberek százezreit sikerült megmenteni a biztos haláltól, az ellenség általi bekerítéstől és megsemmisítéstől.

Forrás itt

 

 

Az a hatalmas harmadik

Arthur Schopenhauer (Danzig, 1788. február 22. – Frankfurt am Main, 1860. szeptember 21.) német metafizikus aki ismertségét főként A világ mint akarat és képzet (Die Welt als Wille und Vorstellung) című fő művének és a maró hangulatú esszéinek köszönhette.

A köztudatba „a pesszimizmus filozófusaként” vonult be, mivel a világunkat, s abban életünket egy rossz tréfának tartotta.

"Az a hatalmas harmadik" - ez Gárdonyi Géza egyik - talán legszebb - regényének a címe. Csaknem szó szerinti idézet Schopenhauer egyik híres tanulmányából, "A nemi szerelem metafizikájá"-ból. Ott a különös mondat így hangzik: "A szerelmet nem a férfi és nem a nő akarja, hanem az a hatalmas harmadik, aki nincs, de lenni akar." - Gárdonyi irodalmi arculatát nem is lehet jellemezni Schopenhauer hatása nélkül, mint ahogy Reviczky Gyula és Komjáthy Jenő költészetét is kimutathatóan befolyásolta a múlt század második felében oly nagy hatású német filozófus, akárcsak a nagy francia írót, Maupassant-t, és némiképpen a nagy orosz Csehovot is. - Schopenhauerről indokoltan szokták mondani, hogy ő volt a pesszimizmus, a komorság, a reménytelenség legfőbb és legnagyobb hatású filozófusa. "Elolvastam a bús frankfurti bölcset" - írja már a mi századunkban Juhász Gyula. És írók, költők, tudósok, újságírók idézték és idézik úgyszólván mindenütt földkerekségünkön. Még azok is, akik egy pillanatig sem osztoznak népszerű tanulmányai komor kicsengésében.

Bővebben itt

Idézetek tőle

Az élet nem arra való, hogy élvezzük, hanem hogy átessünk rajta és befejezzük.

Etika két alapproblémája

Képzetem a világ... a világ hordozója, minden megjelenőnek, minden objektumnak előzetes feltétele: mert bármi létezzék is, csak a szubjektum számára van.A természetben mindenütt harc, küzdés és győzelem váltakozik. Az akarat minden foka küzd egymással anyagért, térért, időért... Az akaratnak önmagából kell táplálkoznia, mivel kivüle semmi nincsen, és ez egy éhes akarat. Innét a hajsza, a szorongás és a szenvedés

A világ mint akarat és képzet

Véleményem szerint, Fichte, Schelling és Hegel nem filozófusok, mert hiányzik belőlük ennek első kelléke: komolyság és becsületesség a kutatásban. Puszta szofisták ők: látszani akartak valaminek, nem lenni, s nem az igazságot keresték, hanem saját javukat és előmenetüket a világban...ezzel szemben kitűntek egy dologban, abban a művészetükben, hogy elkápráztassák a közönséget s magukat olyasmi gyanánt érvényesítsék, amik nem voltak; mindehhez kétségkívül tehetség kell, csak nem filozófiai. Hogy ellenben a filozófiában semmi valódit alkotni nem tudtak, -végső alapon azon múlott, hogy értelmük nem vált szabaddá, hanem szolgálatában maradt az akaratnak.

Az ideálisról és a reálisról szóló tan (függelék)

Régóta az a véleményem, hogy az ember által problémamentesen elviselt zaj fordított arányosságban áll az illető értelmi képességeivel.

A világ mint akarat és képzet

A pénz elméletileg az emberi boldogság; mindenki, aki többé nem képes a valódi boldogságra, a pénz után vágyakozik.

Parerga et Paralipomena 320. szakasz