Milton Friedman

Milton Friedman (Brooklyn, New York, 1912. július 31. – San Francisco, 2006. november 16.) magyar származású Nobel-díjas amerikai közgazdász, aki 1976-ban a fogyasztáselemzéshez, a pénztörténethez és -elmélethez való hozzájárulásáért, valamint a stabilizációs politika összetettségének bemutatásáért kapott Nobel-díjat.

Közgazdász karrierje

1934-ben visszaért Chicagóba, egy évig Henry Schultz kutatási asszisztense volt. 1935-ben képtelen volt állást találni, így Washingtonba utazott, ahol Franklin D. Roosevelt New Deal nevű programja volt a fiatal közgazdászok megmentője. 1935-től a National Resources Committee-nél kezdett dolgozni, majd 1937 őszén a National Bureau of Economic Research munkatársa lett. 1940-ben a Wisconsini Egyetem közgazdasági tanszékén lett professzor, de a tanszéken dúló antiszemitizmus miatt inkább visszatért a kormány szolgálatába. A háborús éveket a Szövetségi Kormányzatnál töltötte és segédkezett a pénzügyminisztériumban. 1942-ben ő volt az, aki a pénzügyminisztérium szóvivőjeként a keynesiánus adópolitikát ajánlotta. 1943-ban a Columbia Egyetemre került, ahol matematikai statisztikával, fegyvertervezési problémákkal és hadi taktikával foglakozott. 1945-ben beadta doktori disszertációját a Columbiára. 1946-ban kapta meg a doktori címét (PhD). 1945 és 1946 között a Minnesotai Egyetemen tanított. 1946-ban elfogadta a Chicagói Egyetem meghívását, hogy közgazdaságtan tanítson ott. A következő 30 évet Chicagóban töltötte. Ott kiépített egy olyan kört, melynek később számos Nobel-díjas közgazdász volt a tagja. A Nixon-adminisztráció alatt az önkéntes hadsereg visszaállításának lehetőségét vizsgáló bizottság tagja volt. 1973–1974 között Pinochet chilei diktátor gazdasági tanácsadójaként dolgozott. 1976-ban kapta meg a Közgazdasági Nobel-emlékdíjat a fogyasztáselemzéshez, a pénztörténethez és -elmélethez való hozzájárulásáért, valamint a stabilizációs politika összetettségének bemutatásáért. 1977-ben vonult nyugdíjba a Chicagoi Egyetemről. Feleségével San Franciscóba költöztek. Az 1980-as elnökválasztási kampányban Ronald Reagan mellett nem hivatalos tanácsadó volt, majd a Reagan-kormányzatot is szolgálta. 1988-ban megkapta a Nemzeti tudományos emlékérmet.

Wikipedia

A szerző Nobel-díjas közgazdász és tanácsadó az Egyesült Államokban. Számos műve jelent meg. Munkásságának kiemelkedő alkotása, a Kapitalizmus és szabadság azonos filozófiát képvisel a nemsokára magyar kiadásban megjelenő Választhatsz szabadon c. kötetével. Bár Friedman meggyőző gazdasági elemzése; valamint a javasolt módszerek eredetileg Amerikára vonatkoztak, ma már ezek Kelet- és Nyugat-Európában is érvényesek. Napjainkban, amikor Magyarország keresi az utat egy új gazdasági rendszer kialakításához, e kötet ehhez kiváló útmutatóként szolgál.

Japán modernizációja a 19. században

Meidzsi császár (Meidzsi tennó) (1852. november 3. – 1912. július 30.) a hagyományos öröklődés alapján Japán császára, aki 1867. február 3-ától haláláig uralkodott.

1852. november 13-án született Kiotóban. Ifjúkorában Szacsi hercegnek nevezték, Mucuhito néven uralkodott, halála után - japán szokás szerint - az uralkodói éra alapján kapott posztumusz nevén, Meidzsiként emlegetik.Apját, Kómei császárt 1867. február 13-án, 14 éves korában követte a trónon, de csak egy év múlva, az ország irányítását kezében tartó utolsó sógun (főhadvezér) leverése után, 1868. január 3-án lett Japán valóságos uralkodója. Trónra lépésével új korszak kezdődött az ország történetében, amelynek ő maga a Meidzsi (felvilágosult uralkodás) nevet adta.
Császársága négy évtizede alatt teljesen átalakították, feudális agrárállamból ipari-agrár állammá modernizálták és a nagyhatalmak sorába emelték a felkelő nap országát. Államvallássá tették az ősi vallást, a sintót, a feudális nagybirtokosoktól, a daimjóktól elvették birtokaikat, új (prefekturális) közigazgatási, illetve új adórendszert, valamint általános hadkötelezettséget vezettek be. Ez utóbbi a sógunátusok katonai támaszát nyújtó szamurájok kasztjának végét jelentette. Az ország 1889. február 11-én új alkotmányt, az alkotmányos örökös monarchiában a császár korlátlan hatalmat kapott, létrejött a parlament, megalkották az új kormányzati rendszert, politikai pártok alakultak, politikai és gazdasági téren is nyitottak a világ felé. A terjeszkedési politika és a nagyhatalmi törekvés a győzedelmes kínai-japán háborúhoz (1894-95), az orosz-japán háborúhoz (1904-05) és Korea annektálásához (1910) vezetett. Kialakultak az első ipari konglomerátumok, elterjedtek a nyugati termelési eljárások és a nyugati öltözködés. Számos nyugati jövevényszó került ekkoriban a japán nyelvbe. A korszakot az irodalomban olyan nevek fémjelzik, mint Higucsi Icsijó, Tajama Katai, Nacume Szószeki, Nagai Kafú, Maszaoka Siki, az építészetben megjelent a sohasem látott nyugati jelleg, a historizáló és szecessziós stílus (Akaszaka palota, Glover Mansion, Japán Bank, Rokumeikan), a festészetben az impresszionizmus (Kuroda Szeiki).
A császárság székhelyét Kiotóból (főváros) áthelyezték Edóba, amit Tokiónak (keleti fővárosnak) neveztek el.A császárnak a reformokban játszott pontos szerepe máig tisztázatlan, az azonban bizonyos, hogy a modernizálás szimbolikus vezéregyénisége volt, aki a sógunok árnyékában élő elődeivel ellentétben aktív politikai szerepet játszott. Az ifjú uralkodó 1869. január 11-én házasságot kötött Icsidzsó Maszakóval, aki - több évszázad után először - együtt viselhette a császárné és a császár hitvese kitüntető címet. A néhai Sóken császárné - a hagyományokkal szakítva - aktuálpolitikai nevelést is kapott, a hivatalos eseményeken megjelent férje oldalán, jótékonysági munkát végzett. Hamar kiderült, hogy a császárnénak nem lehet gyermeke, a császárnak öt ágyasától 15 gyermeke született, akik közül csak öten érték meg a felnőtt kort. A császárné - a szokásokhoz híven - adoptálta férje legidősebb fiát, Josihitót, aki így hivatalosan is trónörökös lett, majd apja halála után Japán 123. császáraként lépett a Krizantém trónra. (A krizantém virág a 8. század táján került át Kínából Japánba, ahol olyan nagy megbecsülésnek örvendett, hogy a japán uralkodók jelképe lett, trónusukat is Krizantém trónnak nevezték.)

Forrás  itt

A z 1868-ban uralomra került szamurájcsoport Japán nyugati mintájú átalakítását hirdette meg. Meidzsi („felvilágosult kormányzás”) lett a neve a kornak és az akkor 15 évesen trónra kerülõ császárnak. A reformok célja az volt, hogy Japán független maradjon, és megerõsödve a Nyugat hatalmaival egyenrangú országgá váljon. A Meidzsi korszak (1868–1912) ezt a célkitûzést megvalósította.

Japán modernizációja a 19. században itt

Vincent van Gogh

Festményeimet megálmodom, majd álmaimat megfestem.

Vincent van Gogh (megközelítő kiejtése: vinszent-fan-hoch) nemzetközi fonetikai ábécével: vɪnˈsɛnt vɑn'xɔx (eredeti nevén Vincent Willem van Gogh, Hollandia, Groot-Zundert, 1853. március 30. – Franciaország, Auvers-sur-Oise, 1890. július 29.) holland festőművész, a posztimpresszionizmus egyik legnagyobb alakja.

Rövid élete három gyújtópont: a vallás, a művészet és az irodalom körül zajlott. Édesapja protestáns lelkipásztor volt, nagybátyjai között pedig akadt műkereskedő, tengernagy és könyvkereskedő. Magától értetődő volt, hogy tizenhat éves korában, 1869-ben, a családi műkereskedő cégnél kezdett el dolgozni Hágában; ez a vállalat egyesült egy Goupil és társa nevű francia céggel. Szeretett a galériában dolgozni és teljesen elmerült a művészetben. Ahol csak megfordult, felkereste a múzeumokat és a kiállításokat - a csodált művészekről készült felsorolása csaknem végtelen - és szorgalmasan olvasta a megjelent írásokat az olyan folyóiratokban, amilyen például a Gazette des Beaux-Arts.
Először a műkereskedő és a műkedvelő kritikus nézőpontjából szembesült a művészettel; ítéletei magabiztosak és megbízhatóak voltak. Szerette a 17. századi holland művészeket: Rembrandtot, Halst és Jacob Ruisdaelt, valamint a barbizoni iskola tagjait: Millet-t, Rousseau-t és Duprét. Előmozdította és támogatta az újonnan alakult hágai iskola munkásságát is. A csoport tagjai közül többel személyesen is megismerkedett 1869-73 között, hágai tartózkodása idején. Ezek a vonzalmai egész életén át elkísérték.

"Ami engem illet, ha a Louvre-ban járok, most is szívemet melengető nagy szeretettel keresem fel a hollandokat, és közöttük elsőnek Rembrandtot."

Bővebben itt

Nem mindig tudjuk megmondani, mi tart bennünket bezárva, bebörtönözve, szinte eltemetve, de mégis érez az ember bizonyos határokat, bizonyos kapukat. Bizonyos falakat. Mindez képzelet lenne, fantázia? Nem hiszem. Aztán felmerül az emberben a kérdés: Istenem! Sokáig tart ez még, mindig, mindörökkön örökké? Tudod, mi szabadít meg a fogságból? A mélységes, komoly szeretet. Ha vannak barátok, testvérek, szeretők, ez nyitja meg természetfeletti hatalommal, mágikus erővel a börtönt.

 

 

Antonio Lucio Vivaldi

Antonio Lucio Vivaldi (Velence, 1678. március 4. – Bécs, 1741. július 28.) olasz barokk zeneszerző, hegedűs, pedagógus, impresszárió és pap. Apja, Giovanni Battista Vivaldi a velencei Szent Márk-székesegyház hegedűse volt, valószínűleg ő tanította a fiát hegedülni. Vivaldit a szülei papnak szánták, egyházi tanulmányait 1688-ban kezdte meg. Mivel azonban koraszülött volt és beteges maradt, nem adták be a velencei papi szemináriumba, hanem otthon taníttatták. A zeneszerzőt 1703-ban szentelték áldozópappá, de papi hivatását nem sokáig gyakorolta, saját elmondása szerint egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy rendszeresen misézzen

Az érett olasz barokk legkiemelkedőbb és legismertebb mestere. Apja hegedűs volt a San Marco zenekarában, valószínűleg ő volt fia első tanára is. Vivaldit 1703 márciusában pappá szentelték (vörösesszőke haja miatt az "il prete rosso", a vörös pap nevet kapja), ősztől pedig a velencei Ospedale della Pieta nevű árvaház hegedűtanára és zenekarának karmestere, majd házi zeneszerzője lett. 1740-ig töltötte be ezeket a funkciókat. Közben három évig (feltehetőleg 1718-tól vagy 1719-től) Philipp von Hessen-Darmstadt őrgróf szolgálatában is állott, aki ez időben Mantova kormányzója volt. 1725-ben Amszterdamba utazott, a Roger-Le Cene kiadóhoz, mely majdnem minden, Vivaldi életében nyomtatásban megjelent művének kiadója volt. Ugyanezekben az években VI. Károly meghívására Bécsbe, majd Prágába utazott, s a császárnak La cetra címen két, egyenként 12 hegedűversenyből álló sorozatot ajándékozott. Prágában 1730-32 között legalább öt operáját mutatták be.
1705 előtti zeneszerzői tevékenységéről mind ez idáig semmit nem tudunk; 1705-13 közöttről csak hangszeres kompozíciói ismertek. Az 1713-ban írt Ottone in villa című opera megírásától kezdve 1739-ig évente két operáját mutatták be, mellettük főleg versenyműveket alkotott. Operáinál sokkal jelentősebbek ez utóbbi műfajban létrehozott művei: a Corelli-féle concerto grossótól elsősorban az operaáriák hatására jutott el a később a bécsi klasszicizmus során tökélyre fejlesztett háromtételes, gyors-lassú-gyors képletű versenymű-formáig, melyben a lassú tétel mintaképe a lamento volt. E művek hatása megfigyelhető a német barokk mesterek műveiben is, elsősorban Bach 1., 4., és 5. Brandenburgi versenyeiben, valamint a Hármasversenyben. (Bach egyébként Vivaldi nem egy művét átdolgozta.)

Forrás  itt

VIVALDI, Concerti per Flauto Traversiere  itt

Eötvös Loránd Ágoston

Eötvös Loránd Ágoston (külföldön gyakran: Roland Eötvös), (Buda, Svábhegy, 1848. július 27. – Budapest, Józsefváros, 1919. április 8.[1]) magyar fizikus, akinek egyik legismertebb alkotása a nevét viselő torziós inga (a Cavendish-féle torziós mérleg továbbfejlesztésének is felfogható). Egyetemi tanár, vallás- és közoktatási miniszter, akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a Mathematikai és Fizikai Társulat alapító elnöke, hegymászó.

Miniszterként

1894 júniusában kinevezik vallás- és közoktatásügyi miniszternek. Minisztersége alatt, amely mindössze hét hónapig tartott, négyszáz új népiskolát hozott létre, és mindvégig szívén viselte a tanítók sorsát, ami abban nyilvánult meg, hogy nagymértékben emelte a tanítók jutalmazására szánt összeget. A nemzetiségi kérdésről a következőképpen nyilatkozott: „Ezt nem lehet rendeletekkel megoldani, ehhez tapintat, megértés, a más fájdalmába való beleérzés szükséges.” Ez a beszéd igen jó hatással volt a nemzetiségekre.
A tanárképzés megjavítása végett megalapította a párizsi École Normale Supérieure mintájára 1895-ben a Báró Eötvös József Collegiumot, melyben a szegény sorsú, tehetséges fiatalok ingyenes elhelyezést kaptak. A kollégiumban a tanárjelöltek kiváló szaktanárok vezetésével magas színvonalú tudományos képzésben részesültek. A kollégiumból fél évszázados fennállása alatt olyan nemzetközi téren is elismert egyének kerültek ki, mint Kodály Zoltán, Szekfű Gyula, Zemplén Géza, Szegő Gábor, Bay Zoltán és Kosáry Domokos, hogy csak néhányat említsünk.

Tudósként

Egyszerű egyenes vessző az az eszköz, melyet én használtam, végein különösen megterhelve és fémtokba zárva, hogy ne zavarja se a levegő háborgása, se a hideg és meleg váltakozása. E vesszőre minden tömeg a közelben és a távolban kifejti irányító hatását, de a drót, melyre fel van függesztve, e hatásnak ellenáll és ellenállva megcsavarodik, e csavarodásával a reá ható erőknek biztos mértéket adván. A Coulomb-féle mérleg különös alakban, annyi az egész. Egyszerű, mint Hamlet fuvolája, csak játszani kell tudni rajta, és miként abból a zenész gyönyörködtető változásokat tud kicsalni, úgy ebből a fizikus, a maga nem kisebb gyönyörűségére, kiolvashatja a nehézségnek legfinomabb változásait. Ily módon a földkéreg oly mélységeibe pillanthatunk be, ahová szemünk nem hatolhat és fúróink el nem érnek.

Forrás  itt

Minden szakma a laikusok elleni összeesküvés

George Bernard Shaw (írói nevén G. B. Shaw) (Dublin, 1856. július 26. – Ayot St Lawrence, Hertfordshire, 1950. november 2.) ír drámaíró. Munkásságát 1925-ben irodalmi Nobel-díjjal honorálták. William Shakespeare után az ő műveit játsszák leggyakrabban az angol nyelvű színházakban.

Érdekességek

Nem hagyta szó nélkül a szülőföldjén zajló politikai csatározásokat. Állítólag az ír „húsvéti felkelés” után megjegyezte, hogy „nem sikerült annyi házat lerombolniuk az angoloknak, amennyit az írek ne tudnának visszaépíteni”. Ennek megfelelően tüntetett a lázadó ír vezetők kivégzése ellen is. Az IRA (Irish Republican Army) egyik vezetője, Michael Collins, személyes jóbarátja lett, akit otthonába is meghívott, amikor Collins Londonba látogatott, hogy Lloyd George miniszterrel tárgyaljon az angol-ír szerződésről. Collins 1922-es meggyilkolása után személyes üzenetben fejezte ki együttérzését Collins egyik nővérének.
Mivel foglalkoztatta az angol írás következetlensége, vagyonának egy részét felajánlotta végrendeletében egy olyan alap számára, amely egy új, fonémikus ábécét szeretett volna az angol nyelv számára. Mivel utolsó napjaira azonban nem maradt túl sok pénze, így a próbálkozásból végül nem lett semmi. Azonban amikor a Pygmalion című darabjára épülő My Fair Lady hatalmas siker lett, szerzői jogdíjakből hatalmas vagyonná kezdett duzzadni öröksége. Ezek után már megérte a rokonoknak perre vinni az öröklési ügyet, ami végül oda vezetett, hogy egy peren kívüli megállapodásban az ábécé támogatására csak egy kis összeg maradt. Az elkészült ábécé egyébként a shaw-i ábécé nevet viseli. A londoni Shaw Színház 1971-ben nyitotta meg kapuit.

Wikipedia

Aki nagyon sokáig él, annak sok mindenre van ideje, és nem késik le semmiről. G. B. Shaw, aki a XX. század egyik legtermékenyebb színpadi szerzője, csak 42 éves korában írta első színdarabját. De hát utána még 52 évig élt. Nem sokkal halála előtt mulatságos darabot írt Newtonról és a tudóst meg nem értő urakról. És vénséges vénen sem ágyban, párnák közt halt meg, hanem leesett a bicikliről, és koponyatörés tett pontot tevékeny élete végére.

Bővebben  itt

Idézetek tőle

Minden szakma a laikusok elleni összeesküvés.
Nevetséges dolog azt állítani, hogy az emberek jók, vagy rosszak, az emberek vagy kellemesek, vagy unalmasak.
Egy mérsékelten becsületes ember, akinek mérsékelten hű a felesége, akik mindketten mérsékelten hisznek és egy mérsékelten egészséges házban laknak - ez a középosztály végeredményben.
Soha nem másztam semmiféle szamárlétrán. Sikereimet pusztán a gravitációnak köszönhetem.

Csitt! Egy fehér lovat látok hallok közeledni!" c. könyvből (Biográf Kiadó, 1996)

Ha egy ostoba ember szégyelli, amit csinál, mindig a kötelességére hivatkozik.
Egy nő még akkor is emlékszik az első csókra, amikor a férfi már az utolsót is elfelejtette.
A divat szándékosan terjesztett járvány.
A gyilkosság a kritika végletes megnyilvánulási formája.
Veszélyes őszintének lenni, hacsak nem vagy emellett hülye is.
A demokrácia arról biztosít, hogy ne kormányozzanak minket jobban, mint ahogy megérdemeljük.
A nő az egyetlen olyan egérfogó, mely után fut az egér.
A tehetséges gyerekek szülei mindig hisznek az örökléstanban.
Gyakran idézek önmagamtól. Ez színesebbé teszi a társalgást.
Az a kormány, amelyik kirabolja Pétert, hogy Pálnak fizessen, mindig Pál támogatásától függ.
Anglia és Amerika az a két ország, melyeket a közös nyelv különböztet meg.
Hogy a Nemzeti Galériából melyik festményt menteném ki, ha tűz lenne? Az ajtóhoz legközelebb esőt, természetesen.
A napilapok úgy látszik, képtelenek különbséget tenni egy biciklibaleset és a civilizáció összeomlása között.
Az ifjúkor csodálatos! Micsoda bűn gyerekekre elvesztegetni!
Mártírnak lenni az egyetlen mód arra, hogy híresek legyünk bármiféle tehetség nélkül.
Egy hibákkal teli élet nemcsak sokkal tiszteletreméltóbb, hanem sokkal hasznosabb is, mint egy olyan élet, ami semmittevéssel telik el.
Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.
Bárcsak a szülők észrevennék, hogy mennyire untatják a gyermekeiket!
Csak úgy kerülheted el azt, hogy nyomorúságosnak érezd magad, ha nincs elég időd azon töprengeni, boldog vagy-e vagy sem.
Az az aranyszabály, hogy nincsenek aranyszabályok.

 


Réz Pál

Réz Pál (Arad, 1930. július 25. – ) Széchenyi-díjas magyar irodalomtörténész, műfordító, szerkesztő, műkritikus, a 19-20. századi irodalom kiemelkedő egyéniségeivel foglalkozik, a kortárs magyar irodalom kiváló ismerője és szakértője

Életpályája

Raffy Ádám (1898 — 1961): orvos, író fia. Réz Ádám műfordító öccse. 1944-ben a nagyváradi gettóból átszökött Romániába, romániai internáló táborba került, leginkább ott tanult meg románul. A budapesti egyetemen magyar-francia szakon tanult, a francia nyelv és irodalomból Gyergyai Albert volt a professzora, s Eötvös-kollégista volt, de 1948-ban kicsapták, vele együtt Domokos Mátyást, Hankiss Elemért, Lator Lászlót, Németh G. Bélát. Réz Pál munkát keresett, a Szépirodalmi Könyvkiadóba került szerkesztőnek, s munka mellett esti tagozaton fejezte be egyetemi tanulmányait 1954-ben. A Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője 1951-től, a Holmi főszerkesztője 1989-től.
Kosztolányi Dezső összes műveit sajtó alá rendezte, 1969-1975-ig jelent meg a mintegy 22 kötet folyamatosan. Életműve hihetetlenül gazdag szerkesztésekben, tanulmányokban, műfordításokban, neve több mint 300 életműhöz kapcsolódik az OSZK katalógusában. Déry Tibor, Ottlik Géza, Örkény István, Vas István, Tersánszky Józsi Jenő műveit rendezte sajtó alá, írt hozzájuk jegyzeteket, utószót vagy éppen a lényegre koncentráló, rövid kivonatot, fülszöveget.

Forrás  itt

 

Harmatta János

Harmatta János (Hódmezővásárhely, 1917. október 2. – Budapest, 2004. július 24.) Széchenyi-díjas klasszika-filológus, nyelvész, az MTA tagja. A magyar nyelv iráni eredetű szavainak területén alapvető fontosságú feltáró és rendszerező munkát végzett.

"Július 24-én, életének 87. évében váratlanul elhunyt Harmatta János, aki az MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának 1970-től volt a tagja, 1973-1986-ig pedig elnökhelyettese.Harmatta János pályája nehezen indult. Korosztályából minden ígéretes fiatal egyetemi tanulmányainak végeztével rövidebb-hosszabb ideig külföldi egyetemen folytathatta munkáját, ő azonban, amikor 1940-ben magyar-latin-görög szakos diplomáját megszerezte, e generáció azon tagjai közé tartozott, akik már nem kapták meg ezt a lehetőséget. Fiatal pályakezdőként katonai szolgálatra vonult be, majd a második világháború idején - erre élete végéig büszke volt - tüzérként szolgált, egészen fogságba esése napjáig. Pályája azonban ezek után már egyenesen alakult: 1947-ben habilitált, majd 1952-től, Szemerényi Oszvald külföldre távozta után az Indoeurópai Nyelvtudományi Tanszék tanára lett. E tanszék emeritus professzoraként érte a halál. A sors kegyeként élete utolsó napjaiig folytatni tudta kutatásait, és tanítani tudta a tőle életkorban egyre távolabb kerülő fiatal generáció tagjait. E száraz fölsorolás mögött egy olyan élet rejlik, amelyik a magyar történelem egyik legnehezebb korszakának kedvezőtlen körülményei, valamint föltehetőleg a körünkből eltávozott véleménye szerinti lezáratlansága ellenére is igen gazdagnak mondható. Tanárként a hallgatók több generációjával került kapcsolatba. Oktatói tevékenységének kezdetétől egészen annak kényszerű végéig minden hallgatóját bűvkörébe tudta vonni, részben kiegyensúlyozott, nyugodt előadásmódja, óriási anyagismerete és logikus okfejtése miatt. Igazi gazdagodást azonban elsősorban azoknak jelentett, akiket fiatalabb kollégaként maga körül tartott, s akik így jobban beleláthattak gondolkodásmódjába, munkamódszereibe. Ettől a hatástól, megfigyelésem szerint, senki sem tudott függetlenedni. Példaként hivatkozhatnék egyik legelső és leghűségesebb tanítványától, Ritoók Zsigmondtól kezdve magamon át a ma is még egyetemi padban ülő pályakezdőkig, sokakra. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a vele való találkozás nélkül mindannyiunk tudományos pályája másként alakult volna, s mindannyian, akik tanítunk, világosan látjuk, hogy oktatói tevékenységünkben a tőle tanult anyagon kívül a nála látott tanári módszerek is tovább élnek. Szakmai ismereteken és módszertani fogásokon túl azonban el lehetett tőle tanulni az olthatatlan szakmaszeretetet is, hiszen egész életében mindent a tudománynak rendelt alá. Ha tanárként mást nem hagyott volna tanítványaira, csak ezt a példát, már akkor is nagy egyéniségnek kellene tartani. Tanári és emberi nagyságát mi sem mutatja jobban, mint az a néhány nemtelen támadás, amely - ha nem is tudományos fórumokon és nem is aktív korában - de mégis személye ellen irányult. Erős egyénisége sokakban ugyanis azt az érzést keltette, hogy önmagukat nem akkor találhatják meg, ha tőle tanulva személyükben gazdagodnak, hanem akkor, ha számukra nyomasztónak bizonyult árnyától sikerül megszabadulniuk. Kutatóként azonban mégis ennél jóval hosszabban lehetne ismertetni érdemeit, hiszen tudományos tevékenysége a finnugor nyelvészettől az ókortudományon keresztül az orientalisztikáig, azon belül is az iranisztikáig és az indológiáig terjedt. Itt fölsorolt filológiai ismereteit jól kiegészítette alapos jártassága a régészetben és a numizmatikában. Nem csoda, hogy a Herder-díj átadási ünnepségén Manfred Mayrhofer, az Osztrák Tudományos Akadémia elnöke laudációjában Harmatta Jánost önmagában egy fél fakultásnak nevezte. Ő azonban mindezt az egymástól igen eltérő szakmákban szerzett ismereteit egy fókuszban is össze tudta gyűjteni, és ez a hazánkban igen fontosnak számító magyar őstörténet kutatása, illetve általánosabb, hozzá jobban illő megfogalmazásban, a steppe-történet kutatása volt. Ezen a téren nehezen elérhető magas mércét állított a következő korok számára.Mégis, ha tudományos érdemei közül röviden a legjelentősebbet kell megemlíteni, akkor valószínűleg vele egyetértésben az iranisztikát emelhetjük ki. Már pályakezdő korában nagy érdeklődéssel fordult az ókorban a mai hazánk területén élt egykori népek, közülük is elsősorban az inkább régészetileg megfogható iráni eredetű szarmaták felé. Ezek ismeretéhez klasszikus forrásokon keresztül is vezetett út, így indokolható a klasszikus szerzők közül elsősorban Hérodotosz iránt megnyilvánuló elkötelezettsége. Hérodotosz történelmi művében hosszan foglalkozott az ókori iráni népekkel, ámde a rájuk vonatkozó leírások aligha értelmezhetők iranisztikai ismeretek nélkül. Érthető tehát, hogy Harmatta János az iranisztika szempontjából mégoly mostoha hazai viszonyok ellenére is elkezdte magát beledolgozni az iráni, a távolabbi környezetet is tekintetbe véve az indo-iráni nyelvekbe. Ennek eredményeként egyrészt élete során Hérodotosz művének nemzetközi méretekben is elismerten legjobb ismerőjévé vált, másrészről hozzájárult ahhoz, hogy a budapesti egyetemen létrejöjjön egy Magyarországon újnak számító tudományos diszciplína, az iranisztika első műhelye.Tudományos életpályájának minden jelentősebb eseménye, az akadémiai doktori cím megszerzése, akadémikussá választása, akadémiai székfoglalói, mind iranisztikai munkásságához kapcsolódnak. A Nemzetközi Akadémiai Unióban végzett tevékenysége eredményeként is Iránhoz kapcsolódó nemzetközi kutatási programot tudott elindítani, budapesti székhellyel.Ugyancsak jelentős Harmatta Jánosnak a tudományos közéletben betöltött szerepe. Hosszú időn keresztül az Ókortudományi Társaság elnökeként ösztönözte az ókortudományi kutatásokat, de egyszersmind az Akadémia Ókortudományi Bizottságának elnökeként is fáradozott a sikeres munka szervezeti kereteinek megteremtésén. Itthon az ókortudományi folyóiratok főszerkesztőjeként, itthon és külföldön szakmai folyóiratok szerkesztőbizottsági tagjaként irányította és szolgálta a szakmai munkát.Számos nemzetközi konferenciát rendezett idehaza annak érdekében, hogy fiatalabb munkatársai és már az egyetemisták is megismerhessék szakmájuk vezető személyiségeit, szokják a nemzetközi kongresszusok légkörét. A Nemzetközi Akadémiai Unió magyar képviselőjeként, majd elnökeként, nemzetközi kutatási programokat koordinált, illetve mindent megtett annak érdekében, hogy a nemzetközi kutatási programokba magyar kutatókat is bekapcsoljon. Jelentős tudományos teljesítménye az az MTA kiadójánál megjelent könyvsorozat, amelyben nemzetközi összefogással igyekezett kiadni a Közép-Ázsiára és Iránra vonatkozó forrásokat. Tudományos, tanári és tudományszervezői érdemeit számos hazai és nemzetközi kitüntetés bizonyítja. Az igazi kitüntetés azonban az, ha valaki, mint ő, a jól végzett munka jutalmaként elnyerhető tiszta lelkiismerettel tekinthet vissza életére, és ha ennek az életnek kleos aphthiton a bére, azaz ha az ember örök dicsőségre, örök életre tesz szert a következő generációk lelkében.

Maróth Miklós

A magyar honfoglalással kapcsolatos forrásművek igen gyér számúak, éppen ezért ismeretük különösen fontos. Közülük az arab-perzsa földrajzírók a honfoglalás előtti magyarság szállásterületeiről, politikai és katonai helyzetéről közölnek értékes adatokat. A bizánci kútfők a honfoglalás közvetlen előzményei és egyes részletei szempontjából fontosak. A nyugati forrásmunkák a honfoglalást megelőző nyugati hadjáratoknak, a magyarok frank és morva kapcsolatainak és a honfoglalás főbb szakaszainak megismerését segítik elő. Végül ide sorolhatók a középkori magyar krónika- és gesztairodalom termékei, amelyek ugyan részletesen leírják a magyar honfoglalás történeti eseményeit, de mivel adataikat jórészt szájhagyományból vagy énekmondók elbeszéléseiből merítették, csak alapos kritikával használhatók fel mint történeti források.

A magyar honfoglalás írásos kútfői itt

Cholnoky Jenő

Cholnoky Jenő (Veszprém, 1870. július 23. – Budapest, 1950. július 5.) író, földrajztudós, tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Cholnoky Jenő, a magyar geográfia jelentős alakja, Veszprémben született 1870. július 23-án. A mérnöki diploma megszerzése után 1892-ben a Műegyetem vízépítési tanszékén, Klimm Mihály professzor mellett kapott tanársegédi állást. Lóczy Lajos nemzetközi hírű földrajztudós 1894-ben meghívta asszisztensnek a Tudományegyetem földrajzi tanszékére, s ajánlásával Cholnoky 1896-ban Kínába ment tanulmányútra. A feladata az volt, hogy tanulmányozza a Kínai-alföld nagy folyóinak deltavidékét, s derítse fel a Sárga-folyó és a Jangce mederváltozásainak okait, körülményeit. Két év alatt feldolgozta a deltavidékek hidrográfiáját, felfedezett egy nagy lávamezőt Mandzsúriában, és a néprajztudomány számára is értékes anyagot gyűjtött. 1903-ban megszerezte második doktori oklevelét, és nem sokkal később a leíró földrajz magántanárává habilitálták. 1905-ben nyilvános rendes tanárnak nevezték ki a kolozsvári Tudományegyetemre, és megbízták a földrajzi tanszék vezetésével. Kolozsvárott magas színvonalra emelte az egyetemi oktatást, közben tanulmányozta és leírta Erdély természeti viszonyait. Az MTA 1920-ban levelező tagjává választotta, s a rákövetkező évben kinevezték a budapesti Tudományegyetem tanszékvezető tanárává. Klimatológiával, hidrogeográfiával, geomorfológiával és leíró földrajzzal is foglalkozott. Tőle származik a folyók szakaszjellegének elmélete. Legkiválóbb munkái: A Balaton limnológiája (1897), A futóhomok mozgásának törvényei (1902), A Balaton jege (1907), A Balaton hidrográfiája (1918), Általános földrajz I–II. (1923), A földfelszín formáinak ismerete (1926), Magyarország földrajza (1929), A Föld és élete (1936–37), Kőrösi Csoma Sándor (1940). 1950. július 5.-én hunyt el Budapesten. Szülőházán a Magyar Földrajzi Társaság 1976-ban emléktáblát helyezett el.

Forrás itt

Élete és munkássága itt

A Föld és élete

Kedvenc gyermekkori olvasmányaim egyike!

Idézetek a könyvből:

Európa középső és északi részeinek államalakulásai éppen befejezésükhöz közeledtek, amikor a Magyar-medencében is megjelent olyan nép, amely államalakításra képes volt. Az ókorban és a középkor elején nem volt képes itt konszolidált, egységes állam alakulni kelet nyughatatlan népmozgalmai miatt. Magyaroknak kellett jönni, hogy végre kialakuljon az egységes állam.

Hogy a magyar nemzet mennyire államalkotó képességű, azt mutatja az is, hogy a háború után ránk szakadt forradalomból és gonosz kommunizmusból is ki tudtunk lábalni, a győző népek minden aknamunkájával szemben is.

Boldogtalanabb lennél nélkülem...

Ellenfele vagyok magamnak és testvére ellenségeimnek
az elítéltnek segítem vonszolni keresztjét
közben egy mély álom vizén ringat a szél
s csukott szám a Te csókod ízét őrzi

Kassák Lajos (Érsekújvár, 1887. március 21. – Budapest, 1967. július 22.) író, költő, műfordító, képzőművész.

Ha azt mondjuk: magyar avantgarde - ez mindenekelőtt Kassák Lajos. Ha azt mondjuk: magyar szabad vers - ez mindenekelőtt Kassák Lajos. Ha azt mondjuk: a proletariátus méltó költői hangon szólalt meg magyarul - ez mindenekelőtt Kassák Lajosra vonatkozik. Merjük azt is kimondani, hogy a magyar költészet XX. századbeli történetében Ady Endre és József Attila mellett a harmadik főalak: Kassák Lajos. Szoborba kívánkozó kemény arcéle, hangjának férfias komolysága, minden új iránti érzékenysége irodalmunk legfontosabb jelenségei közé sorolja. És amúgy mellékesen a század absztrakt festészetének világtörténelmében is jelentékeny helye van.
A világháború befejezését erejének teljében érte meg. Igazán sohasem lett belőle öregember. Keményen állta a harcokat, keményen állta a mellőztetéseket is. Ő volt a szocialista magyar irodalom előharcosa, de a dogmatikus kultúrpolitika sokáig gyanakodva nézte a gőgösen magányos harcost. Félreértések, rosszindulatok különítették el. Voltak hosszú évek a felszabadulás után, hogy amit írt, meg sem jelenhetett. Olyankor festett, és amit festett, azt egész Európa tudomásul vette. És versekkel, szépprózai művekkel, tanulmányokkal egészítette életművét, amelybe itt-ott drámák is tartoznak. És kivárta az elismertetést. Az ötvenes évek vége felé már kezdik tudomásul venni, hogy ő a főszereplők egyike. Megkezdődik életműve egészének kiadása. Hetvenöt éves születésnapján már hivatalosan is köszöntik. Végre-valahára a Kossuth-díjat is megkapta. Majd nyolcvanadik születésnapján már a legnagyobbnak kijáró tisztelettel vették körül az ünneplők. A következő évben meghalt.
Jellemző, hogy azóta is viták folynak költészete körül. Ez bizonyítja, hogy élő és ható költészet. Sajátos varázsú költészet: lehet szidalmazni, és lehet lelkesedni érte, csak közömbösen nem állhat senki sem a kassáki életmű előtt.

Hegedűs Géza

Bővebben itt

Boldogtalanabb lennél nélkülem
s én szegény árva lennék nélküled.