Édouard Manet


Édouard Manet (Párizs, 1832. január 23. – Párizs, 1883. április 30.) francia festő és grafikus, a realizmus és az impresszionizmus határát jelentő korszak egyik legnagyobb alakja. A Reggeli a szabadban és Olympia című festményei fontos hivatkozási pontok lettek a fiatalabb művészek számára, akik végül megteremtették az impresszionizmust.

A 19. század egyik legnagyobb fes- tőegyénisége, a plein air (nyílt leve- gő) és az impresszionizmus iskola- teremtő mestere. Stílusa a klasszikus tradíció, elsősorban a spanyol realiz- mus és festői gazdagság újjáélesz- tése, illetve annak megújitása a nap- fényfestés és az impresszionisztikus formalátás eredményeivel. Mestere az akadémikus szellemű Theodore Couture volt, de többet tanult a múzeumokban, az itáliai, német és osztrák gyűjteményekben, ahol Giorgione, Velázquez és Delacroix műveit másolta. Korai munkái ro- mantikus ihletésüek, első korszaka pedig a spanyol festészet hatását tük- rözi. Nagy hatással volt festészetére barátja, Baudelaire, akinek verseit is illusztrálta. A hatvanas években fi- gyelme mindinkább a plein air prob- léma felé fordult. Első ilyen jellegű műveinek kompozíciója reneszánsz előképet követ, de formalátása már a modern törekvések előfutára.1867-ben a világkiállításon önálló ba- rakkban mutatta be műveit. A het- venes években - főként Argenteuil- ben festett képein - az impresz- szionizmus képviselője volt, de csakhamar megint a szintetizáló for- maadás felé fordult, megőrizvén azonban az impresszionizmus varázsos frisseségét.

Bővebben itt

 

Konsztandínosz Kaváfisz

Konsztandínosz Kaváfisz (Κωνσταντίνος Π. Καβάφης, Alexandria, 1863. április 29. – Alexandria, 1933. április 29.) görög költő.

Hatása a magyar irodalomra

"Tisztázatlan, miként hatott Kaváfisz a magyar irodalomra. Petri mindenesetre többször is azt vallotta, Eliot költészete mellett a Kavafiszé volt az, mely pályája elején fölszabadító hatással volt rá." (Krupp József: Második Odüsszeia, Élet és Irodalom, 50. évfolyam, 25. szám – vö. Petri György Munkái III.: Összegyűjtött interjúk, 142, 263.). Petri György számára a hatást Kavafisz verseinek Somlyó György mellett legfontosabb fordítója, Vas István közvetítette, akinek költészetére "anekdotikusságával, a hétköznapi nyelv lírai lehetőségeinek kihasználásával" szintén komoly hatást gyakorolt Kaváfisz. A marosvásárhelyi költő, Kovács András Ferenc Kaváfisz-átiratai előbb folyóiratokban jelentek meg, majd 2006-ban verseskötetté álltak össze

(Kovács András Ferenc: Hazatérés Hellászból – Kaváfisz-átiratok. Magvető, Budapest 2006.)

Forrás itt

Ithaka

Ha majd elindulsz Ithaka felé,
válaszd hozzá a leghosszabb utat,
mely csupa kaland és felfedezés.
A Küklopszoktól és Laisztrügónóktól,
s a haragvó Poszeidontól ne félj.
Nem kell magad védened ellenük,
ha gondolatod tiszta és egyetlen
izgalom fűti tested s lelkedet.
A Laisztrügónokkal, Küklopszokkal, a bősz
Poszeidónnal sosem találkozol,
hacsak lelkedben nem hordozod őket,
hacsak lelked nem áll velük utadba.
Válaszd hozzá a leghosszabb utat.
Legyen minél több nyári hajnalod,
mikor – mily hálás örömmel! – először
szállhatsz ki sose-látott kikötőkben.
Állj meg a föníciai pultok előtt,
válogass a jó portékák között,
ébent, gyöngyházat, borostyánt, korallt,
és mindennemű édes illatot,
minél többet az édes illatokból.
Járj be minél több egyiptomi várost,
s tanulj tudósaiktól szüntelen.
Csak minden gondolatod Ithaka legyen;
végső célod, hogy egyszer oda juss,
de ne siess az úttal semmiképp.
Inkább legyen hosszú, minél hosszabb az út,
hogy évekkel rakva szállj ki a szigeten,
az út aratásával gazdagon,
s ne várd, hogy Ithaka majd gazdagon fogad.
Neki köszönöd a szép utazást,
mit nélküle sosem tehettél volna meg,
hát mi mást várhatnál még Ithakától?
Nem csaphat be Ithaka, ha szegény is;
a szerzett tudásból s tapasztalatból
máris megtudhattad, mit jelent Ithaka.

Fordította: Somlyó György

Thor Heyerdahl

Thor Heyerdahl (Larvik, Norvégia, 1914. október 6. – Colla Michari, Olaszország, 2002. április 18.) norvég utazó. Eredetileg tengerbiológus, akit érdekelt az antropológia. Kon-Tiki expedíciójával lett híres, melynek során egy tutajjal 8000 kilométert vitorlázott Dél-Amerikából a Tuamotu-szigetekre.


A Kon-Tiki a tengeren

1947. április 28-án hagyták el a perui Callao kikötőjét. Az út első 50 mérföldjén a perui haditengerészet egy vontatógőzöse vontatta a tutajt, mert féltek attól, hogy a nagy forgalmú parti vizeken tapasztalatlanságuk miatt bajba kerülnek. Az út további részét a Humboldt-áramlattal nyugati irányban együtt haladva tették meg. Elsajátították a tutaj kezelését, és látták, hogy a jármű egy mai hajóhoz képest ugyan meglehetősen nehézkesen irányítható, de meglepően stabil és biztonságos. Az út során két nagyobb vihart vészeltek át, különösebb baj nélkül (az egyik vihar 5 napig tartott). Július 30-án pillantották meg az első polinéziai szigetet, az apró Puka-Pukát. Augusztus 4-én a sziget lakói megpróbáltak az Angatau-szigetről kievezni a tutajhoz, de a szél tovább sodorta a tutajt. Végül augusztus 7-én a Kon-Tiki fennakadt a Tuamotu-szigetcsoporthoz tartozó Raroia szigetet övező korallzátonyon, a tutaj súlyosan megrongálódott, de egy öbölben hozzáláttak kijavítani. A rakomány egészét sikerült megmenteni. A csapat 101 nap alatt kb. 8000 km-t tett meg, átlagosan 1,5 csomós sebességgel.Az expedíció bizonyította, hogy a Kolumbusz előtti Dél-Amerika népei technikailag képesek voltak a polinéz szigetek elérésére. Heyerdahl elméletét azonban, hogy a szigetek keletről népesültek be, a mai napig nem fogadja el a tudomány, bár kétségtelen, hogy kis létszámú dél-amerikai betelepülésére sor kerülhetett. Az 1990-es években végzett mitokondriális DNS-vizsgálatok is inkább azt támasztják alá, hogy a polinézek ősei nyugatról, Délkelet-Ázsiából érkeztek.Heyerdahl soha nem állította, hogy a mai polinézek ősei Dél-Amerikából származnának - ő csak annyit állít, hogy létezett egy - ismeretlen, de valószínűleg kis létszámú - népcsoport, akik Dél-Amerikából hajóztak át. Szerinte egyébként ez a népcsoport a mai dél-amerikai indiánokkal sem rokon, hanem egy ma ismeretlen, „magas, fehér bőrű, szakállas" törzs tagja, akiket a mai indiánok ősei űztek el. Ezt a népet mind a dél-amerikai, mind a polinéz mondavilág ismeri, de kézzelfogható régészeti bizonyíték nem maradt utánuk. A polinéz hagyomány szerint éppen a mai polinézek ősei irtották ki ennek a népnek a maradékát, amikor a középkorban benépesítették a szigetvilágot.

Wikipedia

Darányi Ignác

Darányi Ignác (Pest, 1849. január 15. – Budapest, 1927. április 27.) magyar jogász, agrárpolitikus, nagybirtokos, miniszter, ifj. Andrássy Gyula elkötelezett híve. 1909-től tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. A 19–20. század fordulójának kivételes tehetséggel megáldott agrárpolitikusa, aki munkásságával a magyar mezőgazdaság fellendítését szolgálta és 12 éven át irányította a Földművelésügyi Minisztériumot.

Élete

Pesten született Kecskemétről elszármazott, református vallású középnemesi családba, Darányi Ignác és Földváry Borbála első gyermekeként. Középiskolai tanulmányait 1859-től 1867-ig a budai Királyi Egyetemi Főgimnáziumban végezte. 1867. július 31-én érettségizett. Ősztől a Pesti Egyetem orvosi, 1868-tól a jog- és államtudományi karát látogatta, ahol 1871-ben végzett. A végbizonyítvány megszerzése után megkezdte két éves joggyakornokoskodását Lövény György ügyvédi irodájában. 1872-ben jogtudori, 1873-ban ügyvédi vizsgát tett, majd 1874-ben köz- és váltóügyvéd lett. Ezután nem sokkal apjával közösen ügyvédi irodát nyitott a belvárosban, melyet apja 1877-ben bekövetkezett halála után, 1892-ig egyedül vezetett. 1874 nyarán közép-európai körutazásra indult Bécs–München–Zürich–Bern-Bécs útvonalon.1875-ben az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár titkárává, 1876-ban Budapest székesfőváros Törvényhatósági Bizottságának tagjává választották. 1877. június 3-án a Darányi család nemesi címet kapott. Édesapja halála után az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgató-választmányi tagja, 1878-ban a Tiszavölgyi Ármentesítő Társulat ügyész-titkára lett.1882-től az Országgyűlés Közlekedés és Pénzügyi Bizottságának előadójaként is dolgozott. 1887-től a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja. 1892-ben felhagyott az ügyvédi praxizálással és földeket vásárolt a Kiskunságban: dunaújfalui, töki, tassi és anyácsai birtokain gazdálkodott. 1897. november 3-án Munkács díszpolgárává választották.1881 és 1905 között Budapest II. kerülete országgyűlési képviselőjének választotta a Szabadelvű Párt programjával. 1893-tól 1905-ig a Szabadelvű Párt alelnöke, 1895-ben a képviselőház alelnöke volt. 1905-ben többekkel együtt kilépett a pártból, és a belőlük szerveződött „disszidensek" csoportjának, majd az abból alakult Országos Alkotmánypárt elnöke lett. 1905 és 1910 között a tapolcai kerület ellenzéki, 1910–[1927 között ugyanazon kerületben a független, pártonkívüli 67-es programmal került be a parlamentbe. 1895. november 2-ától 1903. november 3-áig és 1906. április 8-ától 1910. január 17-éig földművelésügyi miniszteri posztot töltötte be Bánffy Dezső, Széll Kálmán és Khuen-Héderváry Károly kormányában, a következő ciklusban pedig Wekerle Sándor kabinetjében. Miniszterségéhez kapcsolódóan nevéhez kötik az 1897-es földmunkás sztrájkmozgalom letörését, az 1898. és az 1907. évi úgynevezett cselédtörvények bevezetését. Támogatta a Mezőgazdasági Múzeum, az Ampelológiai Intézet létrejöttét és a Földtani Intézet új palotájának építését. 1918-ban a politikától visszahúzódott, és nem vállalt további felelős beosztást.

Darányi Ignác élete és mûködése itt

Ludwig Josef Johann Wittgenstein

Ludwig Josef Johann Wittgenstein (Bécs, 1889. április 26. – Cambridge, Anglia, 1951. április 29.) osztrák filozófus, a huszadik század egyik legnagyobb hatású gondolkodója, jelentősen hozzájárult a logika, a matematikafilozófia és a nyelvfilozófia fejlődéséhez.

Az első korszak: Logikai-filozófiai értekezés

A Tractatus egy igen tömör mű, Wittgenstein állításait számozott tételekként adja elő, kifejtés, magyarázat nélkül. A könyv a következő hét főtétel köré épül:1. A világ mindaz, aminek esete fennáll.2. Aminek esete fennáll, a tény, nem más, mint a körülmények megléte.3. A tények logikai képe a gondolat.4. A gondolat értelemmel bíró kijelentés.5. Minden kijelentés az elemi kijelentések igazságfüggvénye.6. Az igazságfüggvény általános formája a következő: ['p,'x, N('x )].7. Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.

Wikipedia

Valami amellett szól bennem, hogy megírjam életrajzomat, mégpedig szeretném egyszer az életemet világosan feltárni, hogy világosan álljon előttem is és mások előtt is. Nem annyira, hogy törvényt lehessen felette ülni, hanem hogy legalábbis világosságot lehessen teremteni és igazságot lehessen tenni.

(Ludwig Wittgenstein 1929. december 28-án a IV. Philosophische Bemerkungen című kéziratkötetben)

Forrás itt

Idézetek tőle

Mi a filozófia célja? Az, hogy megmutassa a légynek a csapdából kivezető utat.

Ha egy oroszlán beszélni tudna, mi nem értenénk őt.

Az is kezdete már a jófajta eredetiségnek, hogy az ember nem akar más lenni, mint aki.

Oliver Cromwell

Oliver Cromwell (Huntingdon, 1599. április 25. – London, 1658. szeptember 3.) angol hadvezér és államférfi. Jelentős szerepet vállalt Anglia köztársasági államszövetséggé (Commonwealth) formálásában. Az angol polgárháború alatt egyik parancsnoka volt a fanatikus puritánok, a „vasbordájúak" (ironside) seregének (New Model Army), mely a királypártiakat legyőzte. I. Károly angol király 1649-es kivégzése után Cromwell akarata érvényesült a rövid életű Angol Köztársaságban. Leigázta Skóciát és Írországot, majd a közös államszövetségben, mint lordprotektor (Lord Protector) uralkodott 1653-tól 1658-ig.

A Lord Protector

A polgárháború lezártakor a hadseregtanács és a főváros leveller radikálisai egy alkotmánytervezetet dolgozott ki 1647 júliusában a fogságba esett I. Károlynak, amit két hétig eredménytelenül vitattak, majd Cromwell vetett véget a tárgyalásoknak. [14] A presbiteriánus tábor felszámolása után Cromwell 1648 decemberében seregével bevonult Londonba, s megkezdte a királlyal egyezséget kereső presbiteriánus képviselők felelősségre vonását (Pride's Purge). Tevékenysége nyomán a parlamentben csak a nyolcvanegynéhány independens képviselő maradt meg; ezzel véget ért az 1640 óta folyamatosan ülésező "Hosszú Parlament". A tisztogatások nyomán létrejött testületet, mely 1648-1653 között ülésezett, az angol történetírás a "Csonka Parlament" vagy "Rump" névvel illette. Ezzel párhuzamosan Cromwell létrehozott egy rendkívüli bíróságot, mely hazaárulásért halálra ítélte I. Károlyt, s az ítéletet 1649. január 30-án végre is hajtották. A kivégzés Európa koronás főinek nagy felháborodását váltotta ki, melynek eredménye a szigetország külpolitikai elszigetelődése lett. [15]
A Csonka Parlament a király kivégzése után Angliát köztársasággá nyilvánította, majd hozzálátott saját uralmának stabilizálásához. 1649 tavaszán deklarálta saját szuverenitását, vagyis önmagát nyilvánította a legfőbb államhatalmi testületté. A felsőházat megszüntették, viszont létrehoztak egy, főleg az independens tábor katonai vezetőiből álló ún. Államtanácsot az operatív ügyek intézésére. Cromwell mindeközben vagy kiegyezett, vagy leszámolt összes ellenfelével. Leverte az ellene fellázadt írek felkelését, hatalmas mészárlást rendezve közöttük. 1650-ben Durban mellett legyőzte a kivégzett I. Károly fiát (a későbbi II. Károlyt) támogató skót csapatokat. Károly ezek után gyorsan áttért presbiteriánus hitre, majd kalandos körülmények közt elhagyta a szigetet és Franciaországba menekült. A Csonka Parlament adóztatási gyakorlata miatt rendkívül népszerűtlenné vált Angliában, ráadásul útjában volt a születőben lévő katonai diktatúrának. Mindezen okok miatt Cromwell 1653 áprilisában szétkergette. A katonai vezetők ezután "Kormányzati Eszköz" címmel alkotmányt szerkesztettek, menynek értelmében a köztársaság államfője a lordprotector, aki a parlamentnek és az Államtanácsnak felelősséggel tartozik. Az Államtanács élethosszig megválasztott tagjainak kezébe olyan nagy hatalmat adott, hogy az egyébként is ritkán összehívott parlament még az ellenőrzésére sem volt képes. Ráadásul Cromwell a parlamentet újból és újból szétkergette, míg végül 1655-ben nyílt katonai diktatúrát vezetett be. Lord Protectorrá történt megválasztása után Cromwell beköltözött a királyi palotába és elkezdte felségnek szólíttatni magát. A katonai diktatúra bevezetése után, amely nagyban bővítette személyes hatalmát, az országot 11 katonai körzetre osztotta, melyek élén teljhatalmú kormányzók álltak. [16]
Ezek az intézkedések azonban gyors népszerűségvesztéséhez vezettek, így kénytelen volt újra az alkotmányossággal kísérletezni: 1656 szeptemberében újra parlamentet hívott össze, mely "Alázatos kérelem és tanács" című alkotmánytervezetében erős központi hatalommal rendelkező, de alkotmányos államot kívánt létrehozni. E parlament már ismét rendelkezett egy Cromwell által kijelölt tagokból álló felsőházzal. A lordprotector azt is elérte, hogy a parlament felruházza az utódkijelölés jogával. Megreformálta a jogrendszert, megszilárdította a puritán egyházat, decentralizálta a közigazgatást. A tengeri kereskedelem monopóliumáért győztes háborúba keveredett Hollandiával, a spanyoloktól elfoglalta Jamaicát. Mivel ellenzéke megkérdőjelezte uralma jogosságát, 1655-ben és 1658-ban is feloszlatta a parlamentet

Forrás itt http://hu.wikipedia.org/wiki/Oliver_Cromwell

Ami nincs hitből, bűne az annak, aki teszi.

III. Béla

III. Béla és felesége Ágnes halotti ékszerei

III. Béla (1148-1149 körül született – 1196. április 24.), Árpád-házi magyar király, uralkodott 1172-től haláláig

Uralkodása

Uralkodása során mindvégig következetes pápabarát politikát folytatott, amely eredményeképpen megszerezte a főpapság támogatását. Erősödtek az ország nyugatikapcsolatai, Béla idejében mind többen tanulhattak külföldi egyetemeken – így a rejtélyes sorsú krónikás, Anonymus. A francia-magyar kapcsolatok erősödését jelzi a ciszterci rend magyarországi szerepének erősödése (a franciaországi anyakolostorokra támaszkodva) is, akiknek III. Béla széles kiváltságokat biztosított a már meglévő és az újonnan alapított apátságoknak (Cikádor, Pilis, Pásztó, Zirc, Szentgotthárd).
III. Béla magyar király és feleségének Antiochiai (Chatillon) Annának sírja Budapesten, a Nagyboldogasszony (Mátyás) templomban, (I. Szentháromság tér)
1181-ben elrendelte, hogy minden elé kerülő ügyet foglaljanak írásba – ez volt a magyar hivatalos írásbeliség kezdete, ugyanakkor elrendelte a királyi kancellária felállítását, aminek feladata a központi hatalom okmányainak kezelése lett. Országlása alatt keletkezett legrégebbi összefüggő magyar nyelvemlékünk, a Halotti beszéd és könyörgés, továbbá a legrégebbi magyar uralkodói jövedelem-összeírás, s a legrégebbi magyar történeti mű, a Gesta Hungarorum.
Sikeres külpolitikát folytatott: visszaszerezte Bizánctól az 1160-as években elfoglalt területeket. Mánuel 1180-ban bekövetkezett haláláig hű szövetségese volt a császárnak, utána azonban megszállta Dalmáciát, majd megvédte Zárát a velenceiektől. 1186-ban újranősült, második felesége Capet Margit, Fülöp Ágost francia király testvére lett. 1188-ban elfoglalta Halicsot, ám ezt hamarosan kénytelen volt feladni. 1189-ben Barbarossa Frigyes látogatásakor kiengedte Gézát, aki csatlakozott a keresztesek seregéhez. Frigyest olyan pompás vendéglátással fogadta, hogy a császár fia később a palermói palota freskóján is megemlékezett a magyarországi látogatásról. 1192-ben az ő szorgalmazására avatták szentté I. László királyt. A központi hatalom megerősítése érdekében állandó királyi kancelláriát hozott létre.
Imre fiát annak nyolcéves korában hivatalos trónörökösként megkoronáztatja. András fiát keresztes hadjárat vezetésére szólította fel végrendeletében, a trónt pedig idősebb fiára, Imrére hagyta. Béla idejében tűnt fel először a jelenlegi címerünkben is megtalálható kettős kereszt. Szintén uralkodása idejére esik a Magyar Szent Korona két darabból készítésének elméletét támogatók szerint a mai formájának kialakulása, a latin és a görög korona összeszerelése által. A Magyar Királyság III. Béla uralkodása alatt elismert európai nagyhatalommá fejlődött, erős, független központi irányítással. Székesfehérváron, a bazilikában temették el, sírjára csak 1848. december 12-én bukkantak rá. Az Árpád-házi uralkodók közül az ő sírja az egyetlen, amit hitelesen feltártak. Hamvait később a budapesti Mátyás-templomban helyezték el.

III. Béla, a lovagkirály itt http://www.lovagok.hu/tortenelem/iii_bela_a_lovagkiraly.html

 

Milovan Gyilasz

 

Milovan Gyilasz(Podpišće, 1911. június 12. – Belgrád, 1995. április 20.) montenegrói szerb politikus és író. Jugoszlávia egyik vezető kommunista ideológusa, kezdteben Tito harcostársa majd rendszerének bírálója lett.

Élete

A montenegrói Podpišćében született, író, esszéista, a partizánháború egyik vezetője a második világháború idején. Tito harcostársa, később azonban szakított vele. A háború idején és utána a kommunista propaganda fő alakítója.1933-ban jogi oklevelet szerzett Belgrádban. 1954-ig a Jugoszláv Kommunista Párt, majd szűkebb vezetőségének tagja volt, ideológiai funkciókat töltött be. Az egyik legtehetségesebb kommunista vezető, a jugoszláv antikonformizmus és önigazgatás egyik kidolgozója.Az új osztály című könyvében a lenini kommunizmust kritizálja. Idealista radikálisként lassúnak ítélte a demokratizálódás ütemét, és bírálta a politikusi–bürokrata réteg kiváltságait. Elemzésének lényege, hogy nem az osztály nélküli társadalom jött létre, hanem a kommunista vezető réteg telepedett rá új osztályként a társadalomra. Ezért összeütközésbe került az állammal.Kétszer bebörtönözték (1956–1961 és 1962–1966). A titóista rendszer számkivetettjeként élt, de Titót túlélte. Több könyvet írt (Az új osztály, Beszélgetések Sztálinnal). Kritikai életrajza Titóról fontos munka.

Wikipedia

Természetesen az is fontos, hogy Gyilasz jó tollú író volt, szellemes és eredeti gondolkodó. Az „új osztály” analízise kellőképpen elmélyült és kidolgozott ahhoz, hogy a nyugati értelmiségiek – és főleg a nyugati marxizmuson iskolázott analitikus elmék – is komolyan vegyék, de egyben érthető, sőt majdhogynem olvasmányos is. A frappáns megfogalmazások egyfajta örömteli ráismerést kínáltak a nyugati olvasónak, aki – ha jól odafigyelt – saját affluent society-jéhez is talált kulcsokat, de ha arra volt igénye, akkor akár témát is egy intelligens társaságbeli csevegéshez. Gyilasz hirtelen divatossá vált a Nyugaton.Az új osztályt (The New Class: An Analysis of the Communist System) még 1955-ben írta, de a kötet csak 1957-ben jelent meg, természetesen nem Jugoszláviában, hanem egy New York-i kiadónál (magyarul mindössze egy kiadása van, a Kossuth Kiadó „belső pártnak” szánt zárt sorozatában). Megjelenésekor viszont a szerző már ismét börtönben ült, mivel kritizálta Jugoszlávia tartózkodását a magyarországi szovjet intervenciót elítélő ENSZ-határozat szavazásánál. Véleményét ráadásul dacosan ismét a nyugati sajtóban tette közzé, akárcsak a magyarországi forradalmat támogató írását, amelyet a Keletre élénken odafigyelő liberális The New Leader (itt jelent meg Szolzsenyicin első amerikai publikációja is) közölt. A börtönben azután Gyilasznak akadt elég ideje Miltont fordítani és eltöprengeni a félbemaradt forradalmak örök végzetén.1961-ben szabadult, ám 1962-ben ismét megjelentetett egy fontos könyvet, a Találkozások Sztálinnal-t (Conservations with Stalin), persze ismét Amerikában, és így persze újra börtönbe került (úgymond, államtitkokat fecsegett ki). Ő maga egyébként sokkal inkább ezt tekintette fő művének, mint Az új osztályt. 1966-ban amnesztiát kapott, és – bár továbbra is publikált és továbbra is megtartotta ellenzékiségét – a jugoszláv rendszer immár nem látta igazán veszélyesnek. Gyilasz ugyanis soha nem vált valamiféle ellenzéki áramlat vagy irányzat vezetőjévé, de még emblémájává sem. Egyszemélyes ellenzék volt, akire – az egykori sztálinistára, az egykori titoistára – otthon, Jugoszláviában minden más ellenzék-embrió gyanakodva tekintett. Ő maga is gyanakodott, az új baloldalt például – amely Nyugaton gyakori hivatkozási alapként használta Az új osztályt, – nem vette komolyan. 1968-ban pedig a belgrádi egyetem lázongó diákjai immár őt utasították el, elavultnak és érdektelennek tekintették – akárcsak Marcuse-t a párizsi radikálisok.Ám Gyilasz nem alkudott – 1995-ös haláláig kommunista maradt; gerinces öregemberként távozott, akárcsak Milton, aki utolsó éveiben, vakon és mellőzötten írta meg dacos hattyúdalát, A küzdő Sámsont. Gyilasz nem abban az elvben csalódott, amely szerint „mindenki képességei szerint és mindenkinek szükségletei szerint”, hanem a végrehajtásra, a megvalósításra tett kísérletekben, és persze magukban a végrehajtókban. Úgy látta, hogy az államszocializmus–államkapitalizmus, az új osztály által uralt társadalom történelmi kitérő csupán, amely vagy a kapitalizmus teljes restaurációjához, vagy a társadalmi forradalomhoz, a valódi kommunizmushoz vezet. Ő maga ez utóbbit látta volna szívesebben, de valószínűbbnek az előbbit tartotta – ahogyan egyébként Jugoszlávia szétesését, a nemzeti alapon kirobbanó háborúkat is előre látta. Vágyai mindezidáig nem teljesültek, jövendölései viszont beigazolódtak. Ám ezen sajnos nemigen van mit örvendeznünk.

Forrás itt

Philipp Melanchthon

Philipp Melanchthon (eredeti nevén: Philipp Schwartzerdt) (Bretten (Pfalz), 1497. február 16. – Wittenberg, 1560. április 19.) német teológus, reformátor, Luther Márton munkatársa.

Eredeti nevét görög fordításban használta. Heidelbergben és Tübingenben tanult, ahol már 1514-ben előadásokat tartott az arisztotelészi bölcselet és a klasszikusok köréből. 1518-ban a görög nyelv és irodalom tanára lett Wittenbergben. Itt csakhamar Lutherhez csatlakozott, tiszta gondolkodást és világos kifejezési módot adott Luther eszméihez, dialektikai ügyességéhez és exegétikai jártasságához. Szelíden mérsékelni igyekezett Luther heveskedő kitöréseit. 1521-ben adta ki Loci Communes Rerum Theologicarum című művét, amely az első nagy protestáns munka a dogmatikai teológia területén, és a szerző életében több mint 50 kiadásban jelent meg. Az Ágostai hitvallás készítésében (1530) rendkívül fontos szolgálatot tett a protestantizmus ügyének. 1541-ben Wormsba és csakhamar ezután Regensburgba ment, hogy az ottani értekezleteken védje a protestantizmus érdekeit, de míg engedékenysége kárba veszett a pápai követnél, a saját pártját is maga ellen ingerelte engedményeivel.Luther halála után még inkább elvesztette a lutheránusok bizalmát úgy a római katolikusoknak a békesség kedvéért tett engedményeivel, mint az úrvacsorai tanban a kálvini irányhoz való közeledésével. Élete végéig folytonos teológiai vitákba bonyolódott, amelyek rendkívül bántották békés lelkületét. Kora tanárként nagyra becsülte, a „Praeceptor Germaniae” jelzőt adományozták neki. Európa minden részéből özönlöttek hozzá a hallgatók. Írt egy görög és egy latin grammatikát, kommentárokat adott ki több klasszikus íróról, a Septuagintáról, bibliai könyvekről;írt erkölcsi irányú műveket; szerkesztett hivatalos okmányokat, nyilatkozatokat, értekezéseket, válasziratokat; széles körű levelezést folytatott barátaival és kora vezetőivel. Összes műveit Bretschneider adta ki Corpus Reformatorum című nagy munkájában (28 köt., 1834-60).

Wikipedia

PHILIPP MELANCHTHON, A TANÍTÓ itt

Samuel P. Huntington

 

Samuel P. Huntington (New York, 1927. április 18. – New York, 2008. december 24.) amerikai politikatudós, a Harvard Egyetem professzora. A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című könyvével vált világszerte ismertté.

A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása Samuel P. Huntington könyve. 1996-ban jelent meg, a Foreign Affairs című nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó amerikai lapban 1993-ban publikált hasonló nevű, óriási vihart kavart cikkének kifejtéseként. A könyv - miként a cikk is - a hidegháború utáni politikai, ideológiai helyzetet elemzi. Az eredeti publikáció Francis Fukuyama A történelem vége és az utolsó ember c. 1992-ben megjelent könyvére adott reakció, „kvázi-kritika” volt.

A könyv lényeges elemei

Megállapításai

A hidegháború utáni világ szabályait a kulturális identitások adják.Az emberek a politikát nemcsak érdekeik előmozdítására, hanem saját identitásuk meghatározására is használják.A világpolitika főszereplői továbbra is a nemzetállamok, melyek már civilizációk szerint tömörülnek.

Alaptézisei

A civilizációk halandók, és ki vannak téve a változásnak.Globális civilizáció nem fog kialakulni.A modernizáció nem eredményez „nyugatiasodást”.

További 5 főtézise

A mai világ sokoldalú és sokpólusú.

Jelenleg a civilizációk közötti erőegyensúly módosulása zajlik.

Új, a civilizációkon alapuló világrend alakul ki.

A Nyugat mindinkább konfliktusba kerül más civilizációkkal.El kell fogadni, hogy a nyugati civilizáció nem egyetemes, megújulása államainak összefogásán múlik.

A civilizációk összecsapása itt