René Descartes

 

René Descartes (ejtsd: röné dékárt), latinosított nevén Renatus Cartesius (La Haye (ma Descartes), Touraine, Franciaország, 1596. március 31. – Stockholm, 1650. február 11.) francia filozófus, természetkutató és matematikus

Nyolc éves korától a IV.Henrik által alapított La Fleche-i jezsuita líceumban tanult, amely egyike volt Európa legkiválóbb iskoláinak. Kitûnõen megtanult latinul, s megismerhette a kor legújabb tudományos fölfedezéseit és nézeteit (pl. Galileinek a Föld forgásáról vallott elképzeléseit). Majd (1612 után) Poitiers-ba ment orvostudományt és jogot tanulni, s 1618-ban -atyai kívánságra- Hollandiába utazott, hogy a bredai katonai akadémián hadmérnöki képesítést szerezzen, majd bekapcsolódott a harmincéves háborúban. 1619-ben hosszú utazásra indult: járt Koppenhágában, Lengyelországon, Magyarországon, Ausztriában és Csehországban. Télre egy Ulm melletti parasztházban szállásolta el magát, ahol idejét elmélkedéssel töltötte, s ahol három álom hatására egy "csodálatos tudomány alapjaira" bukkant. Részt vett a fehérhegyi ütközetben -a gyõztesek oldalán-, késõbb újabb utazásokra indult, míg végül 1625-1628 között Párizsban telepedett le. Itt egy tudós társaság megbecsült tagjaként tevékenykedett. (A társaság tagja volt többek közt T. Hobbes, P. Gassendi, A. Arnauld.) Az 1628-1649 közti idõszakot a szabad alkotói légkört biztosító Hollandiában töltötte, s azt csak Krisztina svéd királynõ meghívására hagyta el. A királynõ a tudósokat a hajnali órákban rendelte magához, mert ezt a napszakot tartotta elmélkedésre alkalmasnak, csakhogy Descartes gyermekkora óta -betegsége folytán- szenvedett a korai keléstõl (ezért engedélyezték neki a líceumban is a dél körüli felkelést). A filozófust annyira megviselték a hûvös hajnalok, hogy tüdõgyulladást kapott, amibe végül bele is halt.

Bővebben  itt

Neki tulajdonított idézetek

Dubito ergo cogito, cogito ergo sum, sum ergo Deus est.Kételkedem tehát gondolkodom, gondolkodom tehát vagyok, vagyok tehát Isten létezik.Legfőbb kívánságom mindig az volt, hogy megtanuljam az igazat megkülönböztetni a hamistól avégből, hogy tisztán lássak cselekvéseimben és biztonsággal haladjak előre ebben az életben.Értekezés a módszerrőlNem elég..., hogy valakinek jó esze legyen; a fő dolog az, hogy azt jól alkalmazza. A legnagyobb lelkek éppúgy képesek a legnagyobb vétkekre, mint a legnagyobb erényekre; s akik csak lassan haladnak, de mindig az egyenes úton maradnak, sokkal tovább érhetnek, mint azok, akik szaladnak, de eltávolodnak az egyenes úttól.A józan ész az a dolog, amely a legjobban oszlik meg az emberek között: mert mindenki azt hiszi, hogy annyit kapott belőle, hogy még azok sem szoktak maguknak többet kívánni, mint amennyiük van, akiket minden más dologban csak igen nehéz kielégíteni....amit józan értelemnek vagy észnek nevezünk - természettől fogva egyenlő minden emberben; úgyhogy véleményeink nem azért különböznek, mert egyesek okosabbak másoknál, hanem azért, mert gondolataink különböző utakon járnak...Ha... többek életét és munkáját összekapcsoljuk, együttesen mindnyájan sokkal messzebbre jutunk, mint külön haladva bárki is eljuthatna.... csak úgy tudhatom meg az emberek igazi nézeteit, ha inkább arra figyelek, amit tesznek, mint arra, amit beszélnek...... minden jó könyv olvasása olyan, mintha elmúlt századok legderekabb embereivel, e műnek szerzőivel társalognánk...... minden dologról csak egy igazság van, s aki azt megtalálja, annyit tud a dologról, amennyit egyáltalán tudni lehet róla ...... a megismerés nagyobb tökéletesség, mint a kételkedés ...... inkább magamat győzzem le, mint a sorsot, inkább kívánságaimat változtassam meg, mint a világ rendjét ...... a kísérletekre annál inkább szükség van, minnél előbbre haladtunk a megismerésben.Az a puszta elhatározás, hogy az ember elvet mindent, amiben hitt azelőtt, nem mindenki számára követendő példa.... barátaink ítéleteit is gyanúval kell fogadnunk, ha kedvezők ránk nézve.... ha lehetséges valamilyen eszközt találni, amely általában okosabbakká és ügyesebbekké teheti az embereket, mint eddigelé voltak, azt csak az orvostudományban kereshetjük...Ha nem tudjuk felismerni a legigazabb nézetet, a legvalószínűbbet kell követni.Már az iskolában megtanultam, hogy nem gondolhatok olyan furcsa és hihetetlen dolgot, amelyet valamely filozófus már előbb ne állított volna.A beszédhez igen kevés észre van szükség.

Wikipedia

 

Gelléri Andor Endre

Gelléri Andor Endre (Budapest, 1906. március 30. – Wels, Ausztria, 1945. május 6–20. között) magyar író, novellista.

Andersen meselátása és mesélni tudása, Gorkij proletármélysége és a szegények lelkében felismert szépség-jóság élménye Füst Milán látomásos-biblikus pátosza, Csehov prózában kifejezett halk bánatú lírája, Kafka szorongása az ismeretlen szörnyűségektől, de talán még Arany Toldijának izomerő-ünneplése is sajátos, sosem volt egységként válik írói és olvasói élménnyé Gelléri Andor Endre novelláiban. Azért írt, mert érzéki gyönyörűséget talált mindenben, amit érzékeivel felfogott, és amiket hozzáábrándozott; és azért írt, hogy szebbé tegye a szenvedő, a megalázott emberek életét; és azért írt, hogy a munkában élő emberek felismerjék és élvezzék saját erejüket. Azt hiszem, soha ilyen nagy műveltségű és sok minden tudnivalóban jártas művész nem írt ilyen ösztönösen, soha ösztönösen rögtönző művész nem írt ilyen biztonságos formatökéllyel, soha ilyen mélységesen részvevő, proletársorssal azonosuló és ráadásul még a marxista társadalomtudományban is jártas író nem maradt ennyire érintetlenül a munkásmozgalomtól, és általában a társadalmi problémák elméleti végiggondolásától. És úgy vélem, talán soha senkiben nem vált ilyen tökéletes egységgé a szegény emberek világának valósága és a költői fényekkel csillogó mese, senkiben nem vált ennyire látomássá a két szemmel látott mindennapi tény. Gellérinél csillog a sötétség, és káprázatos színekkel teljes a szürkeség. Merjük végre leírni, hogy a XX. század világirodalmának legalábbis az egyik legnagyobb novellistája. Szerintem akkor is világirodalmi klasszikus, ha a nagyvilág még nem ismeri eléggé, akárcsak József Attilát.
Sikeres, sőt ünnepelt író volt attól a pillanattól kezdve, hogy alig kilépve a kamaszkorból, Mikes Lajos, a nagy tehetségkutató felfedezi benne a merőben újat, és közli egy novelláját. Huszonöt éves korában már irodalmi díjat kap és a kortársak ámuló elismerését nyeri el, ösztöndíjjal külföldet járhat, minden kötete irodalmi szenzáció, többször is adnak neki Baumgarten-díjat. És közben szakadatlanul kételkedik magában, maga sem tudja, jó-e az a mű, amelyet éppen ír, szorongó szerénységgel viseli az általa legtiszteltebb írók és kritikusok felsőfokú dicsérő jelzőit, szakadatlanul tanul, hol természettudományt, hol középkori misztikus tanításokat, lélektant, társadalomtudományt, ősrégészetet, csillag- és tenyérjóslást. És örökösen megélhetési gondjai vannak; rövid élete alatt legalább harminc foglalkozása volt a proletariátus és a kispolgári szegénység határvidékén. És akikkel csak összetalálkozott közben, kocsmai részegektől pedáns kishivatalnokokig, idegbeteg mosodatulajdonostól nagy erejű szállítómunkásokig - mesealakokat csinált valamennyiből. Később tudtára adták, hogy zsidó, és ezért tehát üldözött, amiből soha egy szót sem értett, mert bár egy babonásságig vallásos, ótestamentumi hagyományok közt élő anya mellett nőtt fel, semmiféle élménye nem volt, miben is különbözik egy zsidó ember egy nem zsidó embertől, és képtelen volt nemhogy megérteni, de még valóságnak sem tudta felfogni, hogy ez miért lehet ok gyűlöletre vagy éppen halálos üldöztetésre: vagyis be merte vallani, hogy nem érti azt, ami valóban érthetetlen és értelmetlen. A gyűlölet indulata pedig olyan átélhetetlen volt a számára, mint egy süketen született embernek egy rezesbanda csinnadrattája. Proletár eredetét olyan büszke örömmel viselte, mint a hajdani nemesek az Árpád-korban kelt nemesi armálist. Apai nagyapja nyugalmazott vasúti kalauz volt, apja lakatossegéd (egy rövid ideig még saját pinceműhelye is volt, de hamarosan tönkrement). Olyan gőggel emlékezett ezekre az elődökre, mint a nemesi középosztálybeliek a tábornok apára és a főtárnokmester nagyapára. Anyja téglagyári kantinosnő volt, aki félig meseként sejtette, hogy valahol a nagyon régi elődök közt csodatevő rabbi is akadt. Az óbudai nyomorúságban felnövő gyermekre egyszerre hat a gyári kantin részegeinek és verekedőinek látványa, a kocsmárosné anya bibliai mesevilága és babonásságig titokzatos vallásossága, a nagy erejű apa gondokkal küzdő, de mégis vidám, sőt az otthoni hámból ki-kitörő életkedve. Apjától fél és egyszersmind csodálja.

Forrás itt

Minden nő örökre szűz marad egy kicsit, és ezt a vágyát ápolni, szeretni és dédelgetni kell

Életpályája

Gelléri Andor Endre 1906. március 30-án született Budapesten, szegény munkáscsaládban. 1921-ben kimaradt a gimnáziumból, majd 1923-1926 között elvégezte a műszaki technikumot, fém- és vasipari szakmából végbizonyítványt szerzett. Utána sokféle munkával próbálkozott: volt géplakatos, gyári rajzoló, kelmefestő, ügynök, hivatalnok, gyermeknevelő s közben sokszor munkanélküli. Még tanulmányait folytatta, amikor első novelláit elküldte Az Est című lapnak, amelyben 1924-ben Mikes Lajos – a lap szerkesztője és nagy tehetségkutató – felfedezettjeként meg is jelent első írása, és szinte színre lépésétől fogva, sikeres, sőt ünnepelt író lett.1928–1929-ben Az Est tehetségpályázatán nyert ösztöndíjjal Olaszországban és Németországban járt. Móricz Zsigmond, Füst Milán pártolta, jeles kritikusok méltatták munkáit, a Nyugat leközölte a Varázsló segíts című novelláját.1930-ban megírta egyetlen regényét, A nagymosodát. 1933-ban jelent meg első novelláskötete A szomjas inasok, mely Baumgarten-díjat kapott. 1935-ben Fürst Sándor és Sallai Imre kivégzésének emlékére szimbolikus novellát írt az Ukránok kivégzése címmel.1941-től többször behívták munkaszolgálatra (Monor, Nagykáta, Aszód, Gyertyánliget, Jászberény), zsidó származása miatt folyamatos üldöztetésben élt a háború végéig.Két munkaszolgálat közötti szabadsága alatt írta posztumusz megjelent önéletrajzát, melynek az Egy önérzet története címet adta, és amely csak 1957-ben jelenhetett meg.1944-ben a németek elhurcolták, előbb az ausztriai mauthauseni, majd a gunskircheni koncentrációs táborba került. A tábor felszabadulását még megélte, ám legyengült szervezete nem bírta a további megpróbáltatásokat, és 1945 május közepén flekktífuszban meghalt a hörschingi amerikai kórházban.A novellában érte el írásművészete a legmagasabb szintet, a hétköznapok költészetét fedezte fel. Hősei a társadalom perifériáján élő kisemberek, szállítómunkások, munkanélküliek, csavargók, lumpenproletárok, akikkel mindennapos kapcsolatban állt.Írótársainál élesebben látta meg a munkásélet tragédiáit; jóllehet nem volt forradalmár, társadalomkritikája forradalmian éles volt. A társadalmi problémák és baloldali beállítottsága ellenére a kor legtöbb irodalmi alakjától eltérően a kommunizmus által érintetlen marad, soha nem kötelezte el magát az irányzat mellett.Az irodalom mellett aktívan sportolt, olyan szívóssággal, hogy gyönge, betegségekre hajlamos testalkata ellenére kifejezetten jó diszkoszvető volt.

Wikipedia

Marc Chagall

Marc Chagall (Vityebszk, Orosz Birodalom, 1887. július 7. – Saint-Paul-de-Vence, Franciaország, 1985. március 28.) orosz–zsidó származású honosított francia festőművész, a modern festészet egyik kiemelkedő alakja, a párizsi iskola tagja.

Marc Chagall vézna, kis növésű, kissé dadogó zsidógyerek, egy távoli orosz vidéki fészekből kipottyant, lényének rejtett mélyéből elszabadult a gúzsba kötött színek és formák buja álomvilága, ami nem más, mint a képzelet és játékosság rendezte vonalakban és színekbe öltözött költészet. Kedvenc színe a kék, - szerinte a szeretet színe. (Az itt következő "száraz" életrajzi adatokat egy-egy idézet tarkítja kék színnel, ami részben az 1931-ben megjelent ÉLETEM című őszinte memoárjából idézet, részben Chagall egyéb-, saját művészetéről tartott előadásaiból részlet.)

"Apámnak kék szeme volt. A keze csupa bőrkeményedés. Dolgozott, imádkozott és nyugodtan élt. Én ugyanolyan csendes voltam, mint ő. Vajon mi lesz belőlem? Ilyen maradok egész életemben, a fal mellett üldögélek, vagy én is hordókat cipelek? Ránéztem a kezemre. A kezem túl finom volt... Valami olyan foglalkozást kellett találnom, valami olyan munkát, ami nem fordítja el a pillantásomat az égtől és a csillagoktól, ami hozzásegít, hogy megtaláljam  életem értelmét. Igen, ezt kerestem."

"Szeretem az egyszerű embereket, szeretem az igazságot, az őszinteséget. Szeretem az Istent. A művészetben is az igazságot és az őszinteséget keresem és akarom visszaadni. Irtózom a mesterkéltségtől... én ha adok valamit, önmagamat adom."

Bővebben itt

Két képe

Zilahy Lajos

Sehol sem érezheti magát az ember jobban elhagyatva, mint rengeteg ember között.

Zilahy Lajos (Nagyszalonta, 1891. március 27. – Újvidék, 1974. december 1.) magyar író, publicista, az MTA tagja.

Munkássága

Az 1916-ban megjelent verseskötete nagyrészt háborúról szóló költeményeket tartalmazott. Az 1920-as Az ökör és más komédiák című kiadásban egyfelvonásos darabok találhatóak. Az 1922-ben kiadott Halálos tavasz című regénye rendkívül sikeres volt, mivel romantikus érzelmességével sikerült megragadnia a közönséget. Süt a nap című színművét az első világháború utáni falusi életéből merítette. Ezzel sikerült elnyernie az MTA Vojnits-díját. 1925-ben beválasztják a Kisfaludy Társaságba. A középosztályt Két fogoly című, 1926-ban Budapesten megjelent regényével nyeri meg. 1930-ban megkapja a Corvin-koszorút.Az 30-as évek elhozták a magyar filmgyártás fénykorát. Zilahy ebben az időben forgatókönyvíróként és később rendezőként is tevékenykedett. Több művét is megfilmesítették. Az egyik legnagyobb sikert az 1939-ben készült Halálos tavasz jelentette, amelyben a felejthetetlen Jávor Pál és korának szexszimbóluma Karády Katalin játszott. Olyan filmeknél működött közre, melyekben olyan nagyszerű színészek játszottak, mint Bilicsi Tivadar, Somlay Artúr, Csortos Gyula, Kiss Manyi, Páger Antal, Gózon Gyula, hogy csak a legnagyobb neveket említsük. Említésre méltó még az 1943-as Fatornyok című darabja, amely teljes szembefordulás a náci rendszerrel szemben.Az Irodalom és Tudomány című folyóiratban kezdte el folytatásokban közölni Ararát című regényét. Később – már emigrációban – tovább szőtte a történet szálait, megírva az előzményeket és a folytatást is. Így született A Dukay család trilógia, a magyar arisztokrácia közel másfél száz esztendőt átfogó társadalomrajza. A regényben, mely a bécsi kongresszus megnyitásakor (1814) kezdődik és a huszadik század negyvenes éveinek végén ér véget, több kor és több nemzedék története szövődik egymásba rendkívül fordulatosan és olvasmányosan. Realizmus és romantika keveredik a nagyregényben, gyakran lírai, máskor humoros jelenetekkel ötvöződve. A trilógia a hetvenes években Újvidéken jelent meg, magyar nyelvű könyv esetében példátlanul magas: 272 000 példányban, ebből átkerült hazánkba 40 000 példány, de a cenzúra nem engedte a regényt a maga teljességében forgalomba hozni Magyarországon. A teljes, cenzúrázatlan szöveg először 2006-ban jelent meg Magyarországon 1416 oldalon.

Wikipedia

"Mi írók, akik a huszadik század derekán élünk és gondolkozni próbálunk (amennyire ezt rengeteg gátlásunk megengedi), akik hivatásszerűen utána vetjük magunkat az egész emberiségben felmerülő új gondolatoknak, lassankint arról győződünk meg — és ez a meggyőződésünk napról-napra mélyebb —, hogy az emberi társadalomnak a földgolyó minden pontján igen nagy lehetőségei vannak — a jólétre. Amennyire nem látszik újszerűnek, vagy zseniálisnak ez a megállapítás, hogy ne mondjam kinyilatkoztatás, annyira alapját képezi minden olyan gondolkozásnak, amely a világ mai sorsának mélységeibe merül el."

Sorsunk eleve el van határozva, hiába próbálunk ellene tenni, a végzet kezét, mely a vállunkra nehezedik, nem tudjuk elmozdítani.

Élete és munkássága  itt

Kallós Zoltán

Kallós Zoltán (Válaszút, Románia, 1926. március 26. –) Kossuth-díjas erdélyi magyar néprajzkutató, népzenegyűjtő. A Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti, Néprajzi Tagozatának tagja (2005).

Életpályája

Középiskolai tanulmányait Kolozsvárt és Sepsiszentgyörgyön folytatta, Kolozsvárt tanítói oklevelet szerzett (1946). Tanító a kalotaszegi Magyarvistán (1946–50) és a moldvai Lészpeden (1956–57), közben elvégzi a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémiát (1955), szakirányító a marosvásárhelyi Népi Alkotások Házánál (1957–58), 1958-ban rövid időre bebörtönözték politikai nézetei miatt, újra tanító, majd faipari vállalati alkalmazott Gyimesben (1959–68). Szabad művészi pályára lépve Kolozsvárt az ifjúsági táncház mozgalom egyik tanácsadója.Első írását a Kolozsvári Református Kollégium Remény c. diáklapja közölte (1943). Néhány tanulmánya és cikke a Művelődés és Utunk, a budapesti Néprajzi Közlemények és Tánctudományi Tanulmányok, a kecskeméti Forrás, a debreceni Műveltség és Hagyomány hasábjain jelent meg.A Mezőségen, Kalotaszegen, Moldvában és Gyimesben gyűjtötte a folklórnak úgyszólván minden műfaját, különösen az énekes és hangszeres zenét, a népszokásokat és a szokásköltészetet. Nagy sikert aratott gyűjteménye, a Balladák könyve (Szabó T. Attila gondozásában és bevezető tanulmányával, 1971) Budapesten három új kiadást ért meg (1973, 1974, 1977). Tartalmával – 259 ballada és további 8 ballada meseváltozata – a leggazdagabb magyar balladagyűjtemények egyike, mennyiségi értékét pedig megsokszorozza minősége: négy néprajzilag jelentős táj balladaköltészetének újabb termésével együtt a feledésre ítélt archaikus típusokat és változatokat mentette meg a művelődés számára, jórészt dallamokkal. Új guzsalyam mellett c. másik könyve (1973) egy klézsei öregasszony, a 76 éves Miklós Gyurkáné Szályka Rózsa énekes repertoárjának (balladák és dalok) monografikus gyűjteménye: szövegtár dallamokkal és hanglemezmelléklettel, egyszersmind első kísérlet a magyar balladakutatásban egy személyi monográfia összeállítására.1992-ben létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, amelynek keretében szórványvidékeken élő magyar gyermekek anyanyelvi oktatását szervezik meg Válaszúton bentlakásos rendszerben, s ezen kívül foglalkozásokat tartanak számukra, megismertetik velük a hagyományos eszközöket, mesterségeket, népdalokat, néptáncokat. Az Alapítvány ma is hatékonyan működik, évente számos népzenei tábort szervez. Kallós Zoltán Kolozsvárt és Válaszúton él és alkot.

Bővebben itt

Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe

A Gyümölcsoltó Boldogasszony katolikus ünnep március 25-én, amikor a közösség Jézus fogantatását ünnepli.

Az ünnep kialakulása

A katolikus egyház ezen a napon emlékezik az "angyali üdvözletre", vagyis arra a bibliai történetre, hogy Gábor főangyal megvitte Názáretbe Máriának a megtestesülés örömhírét: „… az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: - Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.” (Lukács 1, 26-27)Az ünnep kialakulásában fontos szerepet játszott Jakab ősevangéliuma, amely azt hirdeti, hogy világ teremtése, Jézus fogantatása és kereszthalála ugyan azon a napon március 25-én történt. Az ünnep napját úgy számolták ki, hogy Jézus születésének napját december 25-től visszaszámoltak kilenc hónapot, és így március 25-e jött ki. 624 óta van tudomásunk Jézus fogantatásának ünnepléséről. 692-ben a trullai zsinat helyesnek ítélte ünneplését.

A magyar vallásos néphagyományban

Az az asszony, aki ezen a napon érintkezik férfival, áldott állapotba kerül.

Wikipedia

Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe

Ez a nap, a legszélesebb értelemben vett termékenység ünnepe. Keresztény ünnep, de a gyökerei igen messzire nyúlnak. Ősi hitvilágunkban tetten érhető az istenanya, akinek neve Boldogasszony vagy Boldoganya, s gabonával, gyümölccsel ábrázolják.

Forrás  itt

I. (Tudor) Erzsébet halála

I. (Tudor) Erzsébet angol királynő (angolul: Elizabeth I; Greenwich, 1533. szeptember 7., – 1603. március 24.), 1558. november 17-étől Anglia és Írország királynője, az újkori Anglia egyik legnagyobb uralkodója, a Tudor-ház utolsó tagja a trónon. Uralma alatt országa tengeri és kereskedelmi nagyhatalommá vált.

Uralkodása

A koronázásra 1559. január 15-ét vélték a legmegfelelőbb időpontnak. Az előkészületeket hamar megtették, a koronázás a Liber Regalis alapján történt, amely minden egyes mozdulatot pontosan előírt. A püspöki szék tagjai sorban visszautasították a felkérést, s végül a kar egyik legfiatalabb tagja, Ogelthorpe végezte el a szertartást. A fejetlenség oka nem más volt, mint Canterbury érsekének halála.Erzsébet trónra lépésekor a gazdaság igencsak gyenge volt, hajóhadak híján nehézkes lett volna akármilyen tengeri csata, Spanyolország fenyegető fellépése és Calais elvesztése igencsak nagy nehézségeket okozott a királynőnek. A vallási megosztottság még mindig megoldatlan volt, és az ebből következő ellentétek folyamatosan áldozatokat követeltek. Erzsébet megpróbálta kibékíteni a két félt, türelmes politikájával, kompromisszumos megoldásokkal 1559-ben az angol egyház kormányzója lett, apja Egyházfőségi rendeletéből adódóan. Megkapta a kormányzói címet, így képes volt elkezdeni a fokozatos megreformálást. A papság továbbra is fölesküdött a királynőre, különben tisztségüket veszítették volna. A királynő által bevezetett vallás a katolikus szertartások és a protestáns alaptételek tökéletes keveréke volt, s a parlament eltörölte a pápaság angliai jogait a parancsára. A gazdag városi polgárság támogatta Erzsébetet, ami védelmet jelentett számára az őt ellenző főpapokkal szemben.Skóciában a lakosok a kálvinista irányzatot tették meg államvallásnak 1560-ban. Stuart Mária, a skótok katolikus vallású királynője súlyos helyzetbe került: a skót nemesek börtönbe vetették, de sikerült megszöknie és Erzsébethez menekült. Az angol uralkodó nehéz döntés elé került, hiszen a katolikus Mária az angol trón várományosa is volt. Az angol parlament követelte a skót királynő mielőbbi kivégzését, és ehhez a megfelelő ürügyet maga Erzsébet szolgáltatta, amikor hamis levelekkel megtévesztve összeesküvésre bírta rá rabját. Korábban orvgyilkosokkal akarta halálba segíteni, de írásos parancs nélkül senki sem mert kezet emelni Máriára. Az 'összeesküvés' leleplezése jó ürügyet szolgáltatott arra, hogy a parlament 1586-ban halálra ítélje. Kivégzését 1587. február 8-án hajtották végre Fortheringay várában.A katolikus Spanyolországgal megromlott a viszony. A pápa, és az északon élő katolikusok fellázadtak; nem tűrték tovább szó nélkül, s Erzsébetet kiátkozták az 1570-ben kiadott Regnans in Excelsis című bullával. A királynő támogatta a föld körüli utakat , s viszonya a kalózokkal igen jó volt. Vezetőjük Francis Drake és Hawkins admirális volt. Kifosztották a portugál és spanyol hajókat, hogy kincseket szerezzenek a királynő jóváhagyásával. Ennek egy részét befizették a királyi kincstárba, s a kalózok Anglia első észak-amerikai gyarmatát a szűz királynőről nevezték el Virginiának. A portugáloktól elvették a négerkereskedelem monopóliumát is. 1600. december 31-én a királynő szabadalomlevelet adott a Brit Kelet-indiai Társaság részére, mely felhatalmazta a társaság tagjait a kizsákmányolásra és gyarmatosításra. Egyre jelentősebb lett a tengeri kereskedelem. A kereskedelmi vámok a bevételi forrás fontos részét képezték. 1588-ban a spanyol és portugál (ekkor a két ország perszonálunió volt) birodalom hajóhadat, az ún. Nagy Armadát küldte Anglia ellen. Az angol flottának sikerült visszavernie az armadát. Anglia nagyhatalommá vált.

Magánélete

Miután Fülöp nem tudta belekényszeríteni a házasságba, és Seymour meghalt, mielőtt megkérhette volna kezét, kérő nélkül kezdett el uralkodni. A következő kérője a nála huszonkét évvel fiatalabb Ferenc alençoni herceg volt, II. Henrik és Medici Katalin legfiatalabb gyermeke. A királynő már negyvenes éveiben járt. Visszalépett ezen házasságtól is hogy ne teremtsen viszályt. A politikai megfontolásokból tett házassági ajánlatokat mindig elutasította. Egyesek szerint Robert Dudley-tól született egy fia, Arthur Dudley, aki néha felbukkant az udvarban. Bár Erzsébet elvárta, hogy „szűz királynőként” emlegessék, az uralkodónak voltak kegyencei és szeretői. Legnagyobb szerelme, az igazi, Robert Dudley volt, Leicester grófja.Robin Maxwell így foglalja össze Erzsébet állítólagos fattyú fiáról írott regénye zárszavában az érveket a királynő lehetséges terhességeiről: „Vitathatatlan tény, hogy a 16. század végén élt egy férfi, aki azt állította, hogy ő Erzsébet és Leicester fia, és magát Arthur Dudleynek nevezte. Azt csak találgatni lehet, hogy valóban az volt-e, akinek magát kiadta. A reneszánsz korszak nagy, megoldatlan rejtélyeinek egyike ez. Számos utalást lehet találni Erzsébet királynőnek főlovászától, Robin Dudleytól, azaz Leicester grófjától uralkodásának első éveiben született törvénytelen gyermekére. Ebben az időszakban a királynő Dudleyval folytatott szerelmi viszonya teljesen köztudott volt. Mindezek ellenére Arthur Dudley nevét alig említik a források. Manapság a következőképpen magyarázzák, miként tudta Erzsébet eltitkolni terhességét: minden nyáron körútra indult, amely akár öt hónapig is eltarthatott, így »eltűnhetett« a terhesség utolsó hónapjaira és a gyermekágyi időszakra. Ebben segítettek még a hasonmások, a tettetett betegségek és külön erre a célra tervezett ruhák. Az ilyen mendemonda persze cselédektől hallott alaptalan pletyka is lehet, [...] a legtöbb szerző osztja azt a hipotézist, amely magától Erzsébettől származik, miszerint a Szűz Királynő valóban szűz volt, a szó legszorosabb értelmében. Ha ez igaz, akkor nyilvánvaló, hogy bárki, aki azt állítja magáról, hogy az ő leszármazottja, szükségszerűen csakis szélhámos lehet. Újabban azonban számos Tudor-kori életrajzíró vizsgálja annak lehetőségét, hogy az Erzsébet és Dudley közötti viszony mégiscsak testi szerelem lehetett. [...] Az is tény, hogy a királynő uralkodásának első évében, amikor William Cecil távol volt az udvartól, és Skóciában tárgyalt az edinburghi egyezményről, Erzsébet és Dudley hetekre bezárkóztak. Viselkedésük olyan felháborító volt, hogy amikor Cecil visszatért, komolyan megdorgálta a királynőt.”Idősebb korában ismét akadt egy férfi, Robert Devereaux, Essex grófja, de az admirálist egy állítólagos összeesküvés miatt kivégeztette. Sosem ment férjhez, ám tekintélye ettől még nagyobb lett, és a tény, hogy egy nő egymaga képes arra, hogy egy egész országot irányítson, örökre belevéste magát az utókor emlékezetébe.45 évig volt Anglia királynője. 1603. március 24-én halt meg. I. Jakab, Stuart Mária fia, VII. Henrik angol király ükunokája lett az örökös.

Forrás itt

Roger Martin du Gard

Szenvedni, szeretni, remélni születtem, remélek, szeretek és szenvedek! Életem története két sorban elfér: a szerelem éltet, s csak egy szerelmem van: TE!

Roger Martin du Gard (Neuilly-sur-Seine, 1881. március 23. – Sérigny, 1958. augusztus 22.) Nobel-díjas francia regényíró.

Roger Martin du Gard emlékiratai elárulják, hogy az író még diákkorában elkötelezte magát az irodalomnak, már az iskolapadban arról ábrándozott, hogy - ha felnő - megírja az új Háború és béké-t. Ifjúkori álma teljesült, élete főművét, A Thibault család-ot a kritika valóban századunk Háború és bekéjének tartja. Martin du Gard egész írói munkásságát betöltötte ennek az ifjúkori fogadalomnak a beváltása.

Forrás  itt

Munkássága a Wikipedia szerint

Műveiben folytatta és megújította a 19. századi realizmus és naturalizmus hagyományait. Első jelentős regénye az 1913-ban megjelent Jean barois (magyar címe: Egy lélek története) tulajdonképpen egy negatív fejlődésregény, amelyben fontos szerepet kapott a Dreyfus-ügy. A regény címszereplője vallásos nevelésbe részesült, ennek ellenére felnőtt korára mégis szabadgondolkodó lett, majd a halál árnyékában megtért. Nem bölcsesség birtokában, hanem annak hiányában ért egy életút végéhez. Jean sorsának hátterében a hit, és a tudomány mindenhatóságát hirdető szcientizmus konfliktusa áll.Martin du Gard élete főműve az irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Les Thibault/A Thibault család. A mű magyar besorolás szerint családregény, de helyesebb lenne a nemzedékregény műszóval illetni, mert az egyes kötetek általában az egymás után következő nemzedékek ellentétbe forduló viszonyát, illetve ezzel párhuzamosan az egyes nemzedékeken belüli viszonyokat helyezik a középpontba. A polgári életforma keretei között a nemzedéki viszonyok társadalmilag és lélektanilag egyaránt meghatározzák az egyén helyzetét és fejlődését. Ezeket a viszonyokat Martin du Gard úgy mutatta be, mintha általában jellemzőek lennének a polgári családokra és belőlük következtetni lehetne a polgári társadalom egészének felépítésére is. Kiemelkedő és nagy íróknál így vált a családregény a polgárság önismeretének és útkeresésének eszközévé (Thomas Mann esetében is). Martin du Gard nem különálló regényekből építette fel a teljességet, ahogy azt Balzac vagy Zola tette, hanem egyetlen, hatalmas, összefüggő látomásba sűrítette azt.A Thibault család két család és nemzedék története az 1900-as évek elejétől a szereplők sorsát lezáró első világháború végéig. A művet az író két évvel az első kötet papírra vetése előtt megtervezte, ám a hatodik kötet megjelenése után gyökeresen megváltoztatta elképzeléseit. A történetben végső soron a háború kitörését megelőző hetek játsszák a főszerepet, maga a háború lett a főszereplő, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a regényfolyam utolsó, hetedik kötete.A nagy mű alkotási szüneteiben született meg Martin du Gard Vén Franciaország és Afrikai vallomás című alkotása. Ezek a kisregények az író más irányú érdeklődéséről is tanúbizonyságot tettek. Az Afrikai vallomás egy tragikus testvérszerelem története, klasszikus módon elbeszélve, egy extrém biológiai és lélektani eset realista rajza. A Vén Franciaország egy képzeletbeli francia falu egyetlen napját bemutatva világít rá a paraszti életforma sivár, elmaradott és csüggesztő voltára.

Az életet azok hibázzák el leggyakrabban, akik indulóban félreismerték természetüket, és félresiklottak egy nem nekik való ösvényre, és azok, akik jó irányban indultak el, de nem tudtak vagy nem mertek kitartani mellette, amíg csak lehet.

Mirza Mohamed Ulugbek

Mirza Mohamed Ulugbek (Ulug bég) (Szoltánije, 1394. március 22. – Szamarkand, 1449. október 27.) a Timuridák harmadik uralkodója, történetíró, költő, matematikus és korának kiemelkedő csillagásza.

Tudományos tevékenysége

Ulugbek különösen fogékony volt a tudományra és a művészetekre. Verseket és történelmi tanulmányokat is írt, de inkább matematikusként és főleg mint csillagász alkotott maradandót. Szamarkandot az iszlám világ egyik vezető városává tette. Az 1420-as évek fordulóján alapította medreszéjét, amelyben nemcsak teológiai ismereteket, de csillagászatot is tanítottak. Ennek oktatása később átkerült az 1428-29-ben létrehozott csillagvizsgálóba. A háromszintes obszervatórium tornya 35 m magas volt, a legnagyobb műszer pedig egy 40 m-es sugarú, a meridiánba állított és részben a földbe süllyesztett kvadráns. Emellett a távcső előtti korszak asztronómiai műszereinek legjava állt az észlelők rendelkezésére: márványból készült szextáns, armilláris gömbök, asztrolábiumok. A csillagdába híres tudósokat hívott; itt dolgozott többek között al-Kási is.Az obszervatóriumnak és személyesen Ulugbeknek számos kiváló megfigyelési-kutatási eredményt köszönhet az utókor. 1437-ben publikálta részben saját észleléseire alapozó csillagkatalógusát, amely 1019 csillag meglepően pontos adatait tartalmazta, felhívva a figyelmet Ptolemaiosz Klaudiosz táblázatainak hibáira. A mű fontosságát jelzi, hogy azt 1665-ben Oxfordban is kiadták, pedig addigra Tycho Brahe már pontosabb adatokat szolgáltatott. Ulugbek vizsgálta a Nap és a Hold, illetve az öt fényes bolygó éves mozgását is, és előrejelzései igen korrekteknek bizonyultak. Az addiginál pontosabban meghatározta a precesszió periódusát, az ekliptika és az égi egyenlítő hajlásszögét, valamint az év hosszát, amire 365 nap 5 óra 49 perc 15 másodpercet kapott. A mérések értékeléséhez olyan trigonometrikus táblázatokat állítottak össze, amelyek jegyei a kilencedik tizedesig helyesek. Ez a munka, a Gurgani zidzs (1440) körülbelül egy ívpercenként tartalmazza a szinusz és a tangens értékeit.Ulugbek halálával elenyészett az általa kiépített tudományos potenciál is: a szamarkandi obszervatóriumot megszüntették, és néhány generáció alatt még a romok is eltűntek a föld színéről. Pontos helyüket csak az orosz régészek találták meg: az 1908-ban kezdett ásatás még napjainkban is tart – ma az obszervatórium Szamarkand egyik fő idegenforgalmi látványossága. Ulugbek sírját 1941-ben találták meg egy Timur által építtetett mauzóleumban.

Forrás itt

Válaszok egy furcsának tűnő kérdésre

Ha az utca emberét azzal a meglepőnek tűnő kérdéssel faggatnánk, hogy mit tud az arab-iszlám világ csillagászatáról, a válasz nagy valószínűséggel egy bátortalan félmosoly vagy "jobb" esetben valamilyen, a média által sugallt előítéletes aktuálpolitikai klisé lenne. Ha egy amatőr-csillagászt kérdeznénk, valószínűleg kiderülne, hogy a fényes csillagok neveiket ebből a kultúrkörből kapták (l. Betelgeuse), és jobb esetben a következő válasz is elhangzana: "arab csillagászok örökítették át az ókori asztronómiai eredményeket a középkori nyugati világ számára".

Bővebben itt

A híres szamarkandi csillagvizsgáló

Nursiai Szent Benedek

Nursiai Szent Benedek (Nursia, 480 körül – Monte Cassino, 543/547. március 21.) a bencés rend alapítója és regulájának kidolgozója. Szent Skolasztika ikertestvére. 1964-ben VI. Pál pápa a nyugati szerzetesség alapítójaként és az európai szellemiség alakítójaként „Európa védőszentjévé” nyilvánította.

Képességei:

- úrrá lesz a természet törvényein;- a jövőbe lát;- szimultán tud más eseményekről;

- látja a Szentlelket és a természetfölöttit;- gondolatot olvas;- halála után két szerzetes tanúskodott róla ugyanúgy, egymástól függetlenül.

Szent Benedek jelentősége

Manapság a magyar nép nem sokkal többet tud Szent Benedekről, minthogy nevenapja március 21-én van. Örül a Benedek-napnak, mert „Benedek zsákban hozza a meleget”. Némely imakönyvből imádkozik is hozzá, mint a jó halál patrónusához. Ezzel ki is merült, amit a magyar Szent Benedekről tud, pedig Szent Benedek egyike azoknak a világtörténelmi nagyságoknak, kiknek a gondviselő Isten az emberiség nevelésében, szellemi és erkölcsi színvonalának emelésében sorsdöntő részt juttatott.

Forrás  itt

Szent Benedek regulája(részlet)

Prológus

Hallgasd meg, ó fiam, a mester parancsait, és hajlítsd hozzá szíved figyelmesen, fogadd a jóságos atya intéseit készségesen és tettekkel teljesítsd, hogy visszatérj az engedelmesség fáradságos munkájával ahhoz, akitől elszakadtál az engedetlenség tunyasága által. Hozzád intézem most tehát szavaimat, aki lemondasz saját akaratodról, és az engedelmességnek hatalmas és hírneves fegyverzetét veszed magadra, hogy Krisztus Urunknak, az igaz Királynak harcosa légy.Először is: bármi jóba kezdesz, igen állhatatos imádsággal kérjed, hogy ő vigye azt végbe, hogy ő, aki bennünket már fiai sorába méltóztatott számítani, ne legyen kénytelen valaha is szomorkodni rossz tetteink miatt. Úgy kell őt a bennünk levő adományaival mindenkor szolgálnunk, hogy mint haragvó atya örökségéből ki ne tagadjon minket, fiait, de úgy se mint félelmetes úr, bűneinktől felingerelve, gonosz szolgák gyanánt át ne adja az örök büntetésre azokat, akik nem akarták őt követni a dicsőségbe.