Caligula

Caius Caesar, közismert nevén Caligula (Antium, 12. augusztus 31. – Róma, 41. január 24.) római császár, Germanicus és Agrippina fia.

Ifjúkora

Ifjúkorát hadvezér atyja seregének táborában, a Rajna vidékén töltötte. Mivel a katonai csizmát (caliga) előszeretettel viselte, ezért kapta a katonáktól a Caligula („Csizmácska”) melléknevet. Apja, Germanicus révén népszerű volt a katonák között. Később elkísérte atyját Szíriába is, annak halála után pedig Rómába, Tiberius udvarába került. A gyanakvó császár kegyetlenségének áldozatul estek anyja és fiútestvérei – bár ezek csak korabeli gyanúsítgatások, sosem vált bizonyossággá. Csak Caligula maradt életben, amit valószínűleg annak köszönhetett, hogy a család legfiatalabb gyermekeként még egészen éretlennek tartották. Később Tiberius óvatosságból magával vitte Capri szigetére a másik életben lévő unokájával, Tiberius Gemellusszal együtt. Hat évet töltött a szigeten és a besúgókkal, kémekkel körülvett ifjú kényszerű viselkedésének tudják be sokszor a későbbi lelki deformitást.Leánytestvéreit nem érte bántódás, ekkoriban ment férjhez Agrippina Cnaeus Domitius Ahenobarbushoz, akik Nero szülei lettek..

Wikipedia

caliga

A tavaly októberben kiadott, legújabb Caligula életrajz új szempontok szerint vizsgálja a római császár uralkodásának négy esztendős horrorját. A könyv bemutatja Caligula életét az apja katonái közt egyenruhában sertepertélő kisgyermektől kezdve a szeretett uralkodón keresztül egészen a vadállatait a börtönben sínylődőkkel etető nagyhatalmú császárig bezárólag.

Forrás

Szenci Molnár Albert

Szenci Molnár Albert (Szenc, 1574. augusztus 30. – Kolozsvár, 1634. január 17.) református lelkész, nyelvtudós, filozófus, zsoltárköltő, egyházi író, műfordító.

Szenci Molnár Albert a polgári szellemű magyar protestáns művelődés legszorgosabb munkása volt. Prédikátor-elődei és kortársai közül ő volt a legszélesebb látókörű: a magyar kultúra ügyét európai perspektívából látta és európai eszmények jegyében szolgálta. Fordításai révén stilisztaként is fontos helyet foglal el a 17. század elejének késő-reneszánsz magyar irodalmában. Szenci Molnár Albertnek nagy szerepe lehetett abban, hogy Bethlen Gábor és I. Rákóczi György gyulafehérvári főiskoláján egymás után jelentek meg a neves német tanárok. Először barátja, a német barokk költészet úttörője, Martin Opitz bukkant fel rövid időre, majd 1630-ban, a háború által szétdúlt herborni akadémia professzorai: Johann Heinrich Alsted, Johann Heinrich Bisterfeld és Johann Ludvig Piscator. Velük a legkorszerűbb európai műveltség és művelődési program érkezett Erdélybe.

Élete és munkássága

Ha a magyar irodalomnak egész Csokonaiig legváltozatosabb formakincsű verselőjétől, a rímes-időmértékes magyar vers (mostani kifejezéssel: a nyugat-európai verselés) első hazai megvalósítójától megkérdezték volna, kiféle-miféle ember, akkor talán azt mondja magáról, hogy tanító, büszkébb perceiben azt, hogy nyelvtudós, keserűbb óráiban, hogy szerény jövedelmű nyomdai korrektor, de eszébe sem jutott volna azt mondani, hogy költő. Igaz, a nyelvtudományban múlhatatlan emlékű nevet biztosított magának. Pedagógusként és a kálvini teológia szakembereként a világhírű professzorok közé küzdötte fel magát. De mint költő: Balassi után és Bacsányi előtt senki se közelíti meg nyelvi és formai nagyságát, eredetiségét. Fejezet zárul és fejezet kezdődik a magyar költészetben Szenci Molnár Albert zsoltárfordításaival. Holott csupán használható és jól énekelhető, ájtatos szövegeket akart adni a magyar ajkú reformátusok kezébe. Ennek a könyvnek azonban azóta több mint száz kiadása volt, tréfás túlzással azt mondhatnók, hogy első helyen áll a magyar bestseller-listán.

Forrás

Összes költeménye

Szenci Molnár Albert bibliafordítása


Bél Mátyás

Bél Mátyás (Matej Bel, latinosan: Matthias Belius; Ocsova, 1684. március 24. – Pozsony, 1749. augusztus 29.) szlovák és magyar író, evangélikus lelkész, történet- és földrajztudós.

Életművének gazdagságára jellemző, hogy 1718-ban vetette fel elsőként egy hazai tudós társaság alakításának gondolatát, s az első valóban rendszeres és időszakos hazai hetilap, az 1721 tavaszától megjelenő "Nova Posoniensia" is az ő kezdeményezéséből született. Élete utolsó évtizedében laboratóriumot rendezett be, és kémiai kísérleteket végzett. Fiatalabb kortársa, a "konkurens" piarista tanár, első tudománytörténészünk, Horányi Elek "Memoria Hungarorum" című tudománytörténeti lexikonában mindenkinél bővebben -- 100 lapon -- foglalkozik az evngélikus lelkész és főiskolai igazgató méltatásával. Ez is jelzi Bél Mátyás nagyságát (és a szerző elfogulatlanságát).
Nemcsak a 18. századi magyar tudományosság leguniverzálisabb szelleme, hanem a korra jellemző polihisztor iskolának egyik legkiemelkedőbb képviselője, akit a berlini, olmützi, londoni, jénai, szentpétervári tudományos akadémia még életében tagjává vállasztotta. Kora progresszív tudományos fegyverzetének birtokában küldetést érzett hazája, a "dulcis cara Pannonia" megismertetésére, az itt élő népek közös kulturális emelkedésének elősegítésére.

Élete

Korának kiemelkedő, sokoldalú tudósaként foglalkozott nyelvészettel, történelemmel, földrajzzal és mezőgazdasággal. Leghíresebb, ma is forrásértékű munkája az öt kötetben megjelent Notitia Hungariae novae historico-geographica], vagyis "Az új Magyarország történeti-földrajzi ismertetése". Ez a mű tíz vármegye (Pozsony, Turóc, Zólyom, Liptó, Pest-Pilis-Solt, Nógrád, Bars, Nyitra, Hont, Moson) leírását tartalmazza Mikoviny Sámuel térképeivel.

Kolosváry Bálint

 

Kolosváry Bálint (Kolozsvár, 1875. január 25. – Budapest, 1954. augusztus 28.) jogász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja


Munkássága


Irodalmi munkássága főként a házassági és öröklési jog, magánjog és osztrák jog területén mozgott. Konzervatív szemléletű jogi szakíró, monográfiáin kívül tankönyveinek volt nagyobb hatása. Mint a gyakorlatias jogi oktatás egyik propagálója, több esetgyűjteményt állított össze a magyar magánjogból az egyetemi hallgatóság számára. Részt vett a Fodor Ármin és Márkus Dezső nevével fémjelzett Magyar magánjog (öröklési jog stb.) és a Szladits Károly szerkesztette Magyar magánjog (tulajdonjog stb.) című gyűjteményes munkák megírásában is. Tudományos munkássága során foglalkozott a közszerzeményi vagyonjoggal, öröklési, vadászati joggal és a magánjog számos ágával.Tanítványai válogatott tanulmányokat adtak ki tiszteletére Emlékkönyv Kolosváry Bálint Dr. jogtanári működésének negyvenedik évfordulójára. címmel. (Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Bp., 1939. 331. oldal)


Élete

Thury Zoltán

Thury Zoltán (Kolozsvár, 1870. március 7. – Budapest, 1906. augusztus 27.) író, újságíró. Eredeti családneve Köpe volt.

Súlyos igazságok írója: Thury Zoltán

A magyar irodalom XX. századi géniuszai, mint Ady Endre vagy Móricz Zsigmond nem előzmények nélkül robbantak be a köztudatba, hanem voltak bizonyos jelek, amelyek művészetüket elővételezték. Ilyen volt Adynál Vajda, Reviczky vagy Komjáthy, Móricznál pedig Gozsdu, Petelei, illetve a százharminc éve született Thury eredeti neve Köpe Zoltán, nemesi származású családja vagyon híján már generációkon át értelmiségi pályán mozgott. Az író édesapja katonatiszt volt, tizenhét évesen Bem mellett harcolt, majd kényszersorozás révén a császári seregben verekedte magát a tiszti fokozatig. A szabadságharcos apa példája erősen hatott fiára, Zoltánra, aki -- nem törődve a családi tradíciókkal -- tanítóképzőbe jelentkezett, de egy lázító Petőfi-vers miatt kirúgták az intézményből, színésznek állt, és Thury néven járta az országot. Írói vénája itt mutatkozott először. Novellákat írt, amelyeket -- reménykedve az elismerésben -- vezető lapokhoz küldött. Petelei István, a kolozsvári irodalmi lap főszerkesztője foglalkoztatta először a pályakezdő írót borzasztóan alacsony fizetésért. Az addig is sokat nélkülöző Thury itt igazán megismerte a nyomort, amelyet később oly hitelesen ábrázolt. A szenvedés ellenére hasznosnak bizonyultak a kolozsvári évek, Petelei mellett alaposan elsajátította az újságírás fortélyait, és így a Szegedi Naplónál örömmel fogadták Gárdonyi Géza utódjaként. Szeged nagy lehetőségeket kínált a fiatal írók számára. Néhány évvel korábban Mikszáth Kálmán pályája is innen kezdett felívelni. Thury Zoltán azonban nem lett Szegeden országosan ismert író, de Pécsett sem, ahol már tárcarovat-szerkesztőként dolgozott. 22 évesen Pesten próbált szerencsét, de egyik lapnak sem lett állandó munkatársa. A nagy váltást két, Münchenben töltött esztendő hozta Thury számára, aki ott ismerkedett meg a kor irodalmi törekvéseivel és a modern művészettel, amely talán a legnagyobb hatást gyakorolta a fiatal íróra. Itt ismerte meg Hollósy Simont, a magyar származású festőt, akinek művei ötleteket adtak Thury novelláihoz. A realizmus és naturalizmus módszerével dolgozott Hollósy, és a valóság részletekbe menő aprólékos megjelenítését kívánta elérni az irodalomban Thury Zoltán is. Az ábrázolási módhoz az író saját élete szolgáltatta a témát. Édesapja révén rálátott a katonaélet visszásságaira, ifjú éveiben megtapasztalta, mi a szegénység, az éhezés. Műveiben a kisemberek szomorú, reménytelennek tűnő világát ábrázolja, a nyomorúságból fakadó indulatokat, amelyeket képtelenek tettekre váltani. Thury Zoltán legismertebb műve egy dráma, Katonák címmel, amelynek hőse egy főhadnagy, akire rangja miatt olyan társadalmi elvárás nehezedik, amit alacsony jövedelme miatt képtelen teljesíteni. Tragédiáját az okozza, hogy hiába a jobbító szándék, a katonaság megreformálását célzó, nehéz munkával kialakított program, terve minden szinten elutasítást talál, családja széthullik, ő pedig öngyilkosságba menekül. A darabot, bíráló hangja miatt, Pesten, Debrecenben, sőt Itáliában is betiltották. Kedvezőtlen fogadtatás azonban nemcsak drámáját érte, Thury Zoltán soha sem lett népszerű író. Hiába törekedett műveivel az erkölcsi nevelésre, a valóság ábrázolása az embereket elriasztotta, mert a tömegek az irodalomban nem tükröt, hanem fátylat keresnek, amivel elkendőzhetik az igazságot, és festett álomvilágba menekülhetnek.
Thury Münchenből hazatérve megnősült, négy gyermek édesapja lett (köztük Thury Zsuzsáé, a későbbi írónőé). Két lapnál is dolgozott -- egyiknél nappal, másiknál éjjel --, hogy szeretett családjáról gondoskodni tudjon. Az emberfeletti munka előbb látását rontotta le, majd legyengült szervezetével harminchat éves korában tüdőbaj végzett. Halálakor szinte minden irodalmi lap megemlékezett róla, Ady Endre ezeket a méltató szavakat írta: "Ha valaha szükség volt a Thury Zoltánokra: ma van. Az ő súlyos igazságai talán gyógyítani fognak. Gyógyítsanak is!"

Írta  Géczy Árpád

Élete

ÖSSZES MŰVEI

Tomka Szászky János

Tomka Szászky János (Folkusfalva, 1692 – 1762. augusztus 26.) evangélikus lelkész, történész, földrajztudós. Az első magyar történelmi atlasz szerkesztője.

Tanulmányait Haner Györgyhöz hasonlóan Jénában végezte, majd papként ill. tanárként dolgozott, előbb Győrben, majd 1732-től Pozsonyban az evangélikus líceumban. Bél Mátyás mellett nagy irodalmi tevékenységet fejtett ki. 1734-től Magyarország történetét is tanította, ami akkor merész újítás volt.1747-1760 között mint Bél utóda a gimnázium rektora lett. Magyar önképző-kört is alapított. Elsőként írta meg hazánk történeti földrajzát Anonymus alapján.Tudósként Bél Mátyás tanítványai közé tartozott, aki művéhez írt előszavában panaszkodik, hogy nálunk az emberek sokáig nem ismerték fel a földrajz tudományának jelentőségét. Iskolákban a 17. században, leszámítva néhány jezsuita tanintézetet még nem tanították. Ennek ellenpontjaként utal arra, hogy az angolok, hollandok, németek, franciák mennyi hasznot szereztek a geográfiai ismeretekből, világlátásuk kitágult.

Wikipedia

Körmendi Tamás: Tomka Szászky János: Magyarország első történelmi atlasza


Születésnapomra

Ma 11 órakor lesz a 27. (olv. <)születésnapom!

Az igazi ajándék az egyik ember számára a másik ember lehet, a másik szívtől szívig érő szeretete.

Simon András

Az élet tartalmát a nagy feszültség, az alkotás pillanatai jelentik, nem pedig a létezés kalendáriumi időszaka.

Márai Sándor

David Hume

David Hume (Skócia, Edinburgh, 1711. április 26., – Skócia, Edinburgh, 1776. augusztus 25.) skót empirista filozófus, történész, közgazdász, esszé-író; a skót felvilágosodás egyik legfontosabb alakja. Hírnevét elsősorban filozófiai munkásságnak köszönheti.

Értekezés az emberi természetről(Bevezető)

Semmi sincs, ami ne képezné a vita tárgyát, a tudósok mindenben ellentétes véleményen vannak. A legjelentéktelenebb kérdésekben sem lehet elkerülni az összeütközést, és a legfontosabb kérdésekben sem sikerül biztos döntésre jutni. Úgy sokasodnak a viták, mintha minden bizonytalan volna, és olyan hevesen csapnak össze a vitatkozók, mintha mindenben biztosak volnának. E tolongás közepette nem az ész, hanem az ékesszólás viszi el a pálmát; ha értünk hozzá, hogy előnyös színben tüntessük fel mondanivalónkat, akár a leghóbortosabb hipotézisek számára is toborozhatunk híveket. Nem a kardot vagy a lándzsát forgató fegyveresek döntik el a csata kimenetelét, hanem a trombitások és a dobosok, a sereg zenészei.
És mivel az emberről szóló tudomány az egyedüli szilárd alap a többi tudomány számára, magának ennek a tudománynak az egyedüli szilárd alapját a tapasztalatra és megfigyelésre kell fektetnünk. Nem meglepő felismerés, hogy több mint száz évre volt szükség a tapasztalati módszernek a természettanra történő alkalmazása után, amíg e módszert a morális tudományokra is alkalmazni kezdték, hiszen azt találjuk, hogy e kétféle tudomány eredete között is körülbelül ugyanakkora időköz van (...)(Ford.: Bence György)

Az elvont tudomány és a bizonyítás egyedüli tárgyai a mennyiség és a szám, s minden próbálkozás, amely az ismeretek tökéletesebb fajtáját ezeken a határokon túlra is ki akarja terjeszteni, merő szofizma és csalóka ábránd.

Élete és munkássága

A középkori Magyarország születése

Társadalmi struktura

Az Árpádok X. századi "uruszágában" két féle életforma egészítette ki egymást. Az egyik egy mozgékony, gazdag és harcos réteget feltételez, a másik szerényebb vagyonú, helyhez kötött népesség volt. A történelmi Alföldön az elõzõ, a történelmi Felföldön és Erdélyben az utóbbi volt a domináns elem. A történelmi mondáinkban és a nemesi családok hagyományaiban szereplõ vezérek e két nagyrégió határvidékén helyezkedtek el. Bíborbanszületett Konstantínusz A birodalom kormányzása címû mûvének 40. fejezetében a kabarok és a türkök népérõl ír. Felsorolja 8 geneajukat. Ebben a rangsorban elsõ hely a kabaroké, akikrõl a 39. fejezetben kiemeli, hogy vitézségükért az elsõ geneák rangjára emelték õket. Ebbõl csak annyit sejthetünk, hogy a szerzõ katonai funkciók szerint sorolta fel a geneákat, de egyetlen földrajzi leírásában sem említ "törzsi elnevezésû területeket". Jól ismeri Árpád családját, Falicson, az "elsõ fejükön" kívül megemlíti a türkök (magyarok) másik két fejedelmét: a gyulát és a karchát, de szóba se hozza, hogy melyik geneába tartoznának. Viszont megjegyzi, hogy ezeken kívül minden geneának van fejedelme. Ezt pedig el kell hinnünk, mert ugyanezt mondja a kabarokra vonatkozóan a 39. fejezetben. Én úgy gondolom, mivel "törzsi tartományokat máig nem sikerült kimutatni, a magyarok összeköltöztetéssel alakították ki egyes vezéri tartományikat, és a 8 "törzsi fejedelem" szétosztotta népét és valamennyiben kapott vezéri részt rangjának megfelelõ arányban. Ezeket a tartományi szervezeteket tarthatjuk a székely székek és a várszervezetek elõzményeinek.

A császár, a már idézett mûvében, egyetlen kötést említ, ami összefogta a tartományokat. Ez a szerzõdés pedig kimondta, hogy bármelyik vidéken háború törne ki "Türkiába" mindannyian kötelesek egymást segíteni. Végezetül megemlítjük még, hogy a X. századi Türkiában a 950-es évek kezdetén jelentõs változások kezdõdnek. Henrik bajor herceg megjelenik a nyugati határoknál, megkezdõdik a gyepûk megerõsítése, és földvárakat építenek. A 955-ös augsburgi trauma idején az alábbi helyzetet tudjuk felvázolni.
Falics, az elsõ fejedelem
István gyula
Taksony herceg, trónörökös
Csaba, seregvezér
Bulcsú karcha
Lél herceg
Súr seregvezér
Ez a vezéri struktúra két okból is érdekes, mert szinte determinálja Taksony sorsát, illetve híven tükrözi, hogy a X. század közepén miként oszlott meg az Árpádok és a vezértársaik közötti hatalom.
Ebbõl az tetszik ki, hogy Taksony, a "soron következõ fejedelem", a gyula udvarában készült a nagy feladatra, míg más hercegek . Tormás és Lél a karcha "iskolájába" jártak. Szulta fia Taksony édesanyja Anonymus szerint egy pogány marót vezér lánya volt, akinek "országa" a Tiszántúlon, az Erdély felé esõ részen terült el, Bihar központtal. Maga Taksony pedig "Kunországból" kapott feleséget, tehát keletrõl (besenyõ herceglányt?) Eleinte minden bizonnyal ilyen kötõdésû. Késõbb, amikor már Taksony fejedelem lesz, bolgár és besenyõ harcosokkal erõsíti meg katonai kíséretét. Udvarában ott találjuk a bolgár Szalkot, aki állítólag felkeresi a pápát, hogy térítõ püspököt kérjen tõle. Azonban hatással lehetett rá a bizánci keresztény István gyula, akinek Sarolt nevû lányét fia Géza vette feleségül (E korban az apáknak meghatározó szerepe volt a feleség kiválasztásában). A másik fia pedig Mihály névre hallgatott. Az õ neve és a fiaié: Vladiszláv és Vazul, bizánci keresztény névdivatról árulkodnak. Egy német forrás arról tudósít, hogy az augsburgi csatából hazatérõ vezérek a többieket megbüntették a csatából való távolmaradásuk miatt, és földvárakat kezdtek építeni. Mindezek arra utalnak, hogy rendszerváltásra készülõdnek. Mint tudjuk, ez még Taksonynak nem sikerül, a nagy feladatot fia Géza és unokája István király fogja befejezni. Régészeink kimutatták, hogy Taksony fejedelem korában megkezdett temetõket Szent László és Kálmán koráig használták. Ekkor alakult ki az a falurendszer, amelyik Kálmán idejében alakult át, amikor is már általánossá vált, hogy a munkaerõt földdel együtt adományozták el az új tulajdonosnak. Ekkor a "senior" helyébe a "dominus" lépett, aki kegyetlenül érvényesítette a földhöz kötõdõ jogait. Amikor Géza 973-ban békét köt Nagy Ottó német-római császárral véget ér "Türkia" X. századi története.Hazánk X. századi forrásszegény korszaka, akár egy "üres doboz" (box), vonatkozó ismereteinket már csak a IX. századi adatok (bemenet) és a XI. századi kútfõk(kimenet) alapján bõvíthetjük. Ez természetesen csak akkor kecsegtethet megnyugtató eredménnyel, ha a történettudományban elfogadott valamennyi kutatási szempontot rendszerbe tudjuk foglalni, és ehhez hozzájárul minden érintett szaktudomány.

A teljes szöveg:  csszl41 Ungria

Középkori Magyarország

Kazinczy Ferenc

Kazinczy Ferenc (Érsemjén, 1759. október 27. – Széphalom, 1831. augusztus 23.), író, költő, a nyelvújítás vezéralakja, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Nyelvújító és irodalomszervezői tevékenységével a reformkor előtti évtizedekben a nemzeti felemelkedés és önállósulás ügyét szolgálta

A nyelv nem az enyém, nem a tiéd, hanem az édes mienk.

Híven szeretni... (1795)

Híven szeretni a jót,
Gyűlölni vesztig a gonoszt,
Eszköze lenni az isteni kéznek,
Egy nem haszontalan tagja az Egésznek,
Férfiak! ez gyönyörű jutalom.

Pályám emlékezete

(Először 1828-ban jelent meg.)

A sánták szeretik nevetni a félszeműt.(Első könyv, második szak 18. rész; 36. oldal.)

A régiek és mostaniak közt azt a nevezetes különbséget leljük, hogy azok durvábbak voltak, mint símák. De a nagy símaság, úgy mondja Montesquieu, rab lelkek elsősége; a durvább kor jobb volt. Kor és kor hasonlítanak egymáshoz, s az emberi dolgok karikaként fordúlnak elő, bár jobb változásokkal, s nincs okunk elveszteni hitünket az emberiséghez.(Második könyv, második szak, 74. oldal.)

Akkor, midőn én éltem, talán legokosabb volt fordítani jót s minél lehet jobban, hogy követésre méltó példát adjon mind a teremtésben, mind a szólásban, s a kettő által az ízlést nemesítse; de aki mindég fordít, és csak fordít, a szerint jár, mint aki mindég mankón jár; elveszti saját erejét.(…)A sokszínűségre kell tehát törekedni, nem amit mások óhajtának, az egyszínűségre, s a fordítás erre a legszerencsésebb szer. De nem a mi nyelvünket kell idegenné tenni igyekeznünk, hanem az idegent tenni mienkké;...(Második könyv, hatodik szak, 105. oldal. Az 1791. évről írta.)

…a nyelvet nem a grammatikus, nem a lexikografus viszi előre, hanem az író; (…) Nincs filozófusabb nyelv, mint a miénk! – ezt kiáltozza [a grammatikus] kevélyen és örvendezve. E dicsőségen én legalább nem igen kapok. Azt óhajtom inkább, hogy az minél szebbé váljon s alkalmatosabbá a lélek gondolatait s érzéseit minden különbözéseikben festeni, s minél elébb.(Harmadik könyv, első szak 2. rész; 115. oldal.)

Boldogságimat nevelék távoly lakó barátim levelei... Felejtve a világtól, s felejtve a világot, én ezek társaságában élék. Teljesedve látám, amit legkevélyebb reményeim óhajtottak, s midőn fejeink felett szikrázott és csattogott az ég, s Austerlitznél három nagy ország sorsa forgott kockán, én csendesen élék a szerelem s barátság védő szárnyai alatt, bár rettegtete hazám sorsa, melynek saját vesztemmel is, örök állást óhajtottam.(Negyedik könyv, második szak 29. rész; 161. oldal. A könyv befejező sorai.)

Wikipedia

Élete