Fingal O'Flahertie Wills

Oscar Wilde (eredeti nevén Fingal O'Flahertie Wills) Dublin, 1854. október 16. – Párizs, 1900. november 30.) ír költő, író, drámaíró.

Azt a fiatalembert, aki a XIX. század hetvenes éveiben Dublinból Londonba érkezett, eredeti ír nevén Finghal O’Flahertynek hívták. Ezt az ókelta mítoszokra emlékeztető betűsort a legtöbb angol ki se tudta mondani. Pedig ez a jövevény hamar szeretett volna ismert, sőt híres ember lenni. Ehhez mindenekelőtt egy olyan név kellett, amely angolul kimondható, lehetőleg feltűnést keltő. Ki is találta magának az Oscar Wilde nevet. Oscarról minden iskolába járt angol tudta, hogy az ossziáni eposz ifjú, harcos hőse. Wilde pedig „vad"-at, esetleg „szilaj"-t jelent (mintha egy magyar írónak készülő ifjú „Szilaj Töhötöm"-nek nevezné és neveztetné magát). Kora ifjúságától szívósan törekvőnek bizonyult. Egy jól menő dublini fogorvos fia volt, az otthon nem sajnálta a pénzt a nagyon értelmesnek bizonyuló fiú taníttatására.

Szenvedélyes olvasó, kitűnő memóriájú és igen jó nyelvérzékű volt. Tanulhatta, amit csak tanulni akart a nagy múltú ír kolostori iskolákban és főiskolákon. Új londoni ismerősei közt az volt a legfeltűnőbb, hogy ír létére jó — sőt oxfordi — kiejtéssel beszélt angolul, de meglepően otthonos volt az ógörög és a latin nyelvben, valamivel később pedig már francia ismerőseit ragadta el, hogy nem angolosan, hanem igazi irodalmi franciasággal beszél. Bár a műveltebbeknek feltűnt, hogy a görög eredetű francia szavakat görögösen ejtette ki.

Impression du matin

A kékes-arany éji Themze
bús szürke leplét veszi fel:
okker-sárga szénát cipel
egy bárka: hűsen permetez le

a sárga köd a hidak ormán,
a házak rajza szétfolyó,
úgy leng, mint egy szappangolyó
szent Pál kupolája mogorván.

Már az élet zaja rikoltoz,
rázkódnak a parasztkocsik:
egy kis madárka dalol itt
a fényes háztetőn és mosolyt hoz.

Csak egy sápadt nő jön suhanva,
hajára a nap rácsorog,
a gázláng alatt ácsorog,
s a szíve kő és láng az ajka.

Kosztolányi Dezső fordítása

Bővebben itt

Neki tulajdonított idézetek

Ha pedig egy könyvet nem lehet újra meg újra elolvasván élvezni, hát az első olvasásra sincs már valami sok értelme.
A lélek öregnek születik, de megfiatalodik. Ez az élet komédiája. A test fiatalnak születik, de megöregszik. Ez az élet tragédiája.
A kísértéstől egyféleképpen szabadulhatunk meg: ha megadjuk magunkat neki.
A szerelem mindig úgy kezdődik, hogy saját magunkat csapjuk be, és rendszerint azzal zárul, hogy végül másokat csapunk be!
Valami nem okvetlenül igaz attól, hogy egy ember meghal érte.
A művészet soha semmi mást nem fejez ki, csakis önmagát.
Csak azok a szép dolgok, amelyekhez semmi nem fűz minket.
Az ember nem lehet elég óvatos ellenségeinek megválogatásában.
Az olyan ember, aki nem a maga módján gondolkozik, egyáltalán nem is gondolkozik.
A Művészet sokkal inkább fátyol, mintsem tükör.
Nézni valamit merőben más dolog, mint látni. Semmit nem látunk, amíg szépségét nem látjuk.
Az egyetlen dolog, amit az emberi természetről biztosan tudunk, az hogy változik.
Cinikus az olyan ember, aki mindennek tudja az árát, de semminek sem tudja az értékét.
A szobor a tökéletesség egyetlen pillanatát örökíti meg.
Ha a férjek olyan asszonyokat vennének feleségül, akiket megérdemelnek, nagyon rosszul járnának.
Mindenki a saját baklövéseit nevezi tapasztalatnak.
I love acting. It is so much more real than life.
Azért szeretem a színészetet, mert sokkal valóságosabb, mint az élet.
Imádok a semmiről beszélgetni. Ez az egyetlen téma, amit kicsit ismerek.
Csak két tragédia eshet meg egy emberrel élete során. Az egyik az, ha nem kapja meg, amit kíván, a másik az, ha megkapja.
Képzelőerőnket kárpótlásul kaptuk azért, amik nem lehettünk, humorérzékünket pedig, hogy vigasztalódjunk afelett, amik lettünk.
A hűségesek csak a hétköznapi oldalát ismerik a szeretetnek; a hűtlenek ismerik a szeretet tragédiáit.
Minden társadalmi osztály azoknak az erényeknek a fontosságát prédikálja, melyek gyakorlására semmi szükség saját életében"
A nőknek semmi érzékük a szépség iránt. Legalábbis az erényes nőknek.
Mert befolyásolni valakit annyi, mint odaadni neki tulajdon lelkünket. Az illető nem természetes gondolatait gondolja, és nem is természetes szenvedélytől lángol. Erényei nem az ő erényei. Bűneit, ha vannak bűnök, csak kölcsön kapta. Visszhangja lesz valaki más zenéjének, egy szerep színésze, melyet nem az ő számára írtak. Az élet célja az, hogy kifejleszük önmagunkat.
Semmi se gyógyítja annyira a lelket, mint az érzékek, viszont semmi se gyógyítja annyira az érzékeket, mint a lélek.
Csak sekélyes emberek nem ítélnek azután, amit látnak. A világ igazi titokzatossága az, ami látható, nem az, ami láthatatlan.
A futó kaland és a sírig tartó szenvedély közt csak az a különbség, hogy a futó kaland kissé tovább tart.
Az emberiség nagyon is komolyan veszi magát. Ez a világ eredendő bűne. Ha a barlanglakó nevetni tudott volna, a történelem máskép alakul.
A férfi azért nősül, mert fáradt, a nő azért megy férjhez, mert kíváncsi: így mind a ketten rosszul járnak.
Ma az emberek tudják mindennek az árát, de semminek az értékét.
A nők az anyag diadalát jelentik az észen, aminthogy a férfiak az ész diadalát az erkölcsön.
...a szépség keresése az élet igazi titka.
A költészet miatt tönkremenni dicsőség.
Szörnyű ez a tapéta. Egyikünknek mennie kell! (állítólagos utolsó szavai)
A bigámia az, amikor valakinek egyel több felesége van. A monogámia -- ugyanaz!
If you want to tell people the truth, make them laugh, otherwise they'll kill you.
Ha el akarod mondani az embereknek az igazságot, akkor nevettesd meg őket, máskülönben megölnek.
A londoni köd azóta szép, mióta Turner megfestette.
Egy úriember sohasem goromba véletlenül.
Bárki, aki a fizetésének megfelelő módon él, a képzelőerő teljes hiányában szenved.
Egyetlen dolog rosszabb annál, ha beszélnek valakiről, mégpedig az, ha nem beszélnek róla.
A pesszimista olyan valaki, aki, ha két rossz közül kell választania, mindkettőt választja.
Amerika az egyetlen társadalom, amely a barbarizmusból a dekadenciába fejlődött, kihagyva közben a civilizációt.
Akinek nyerő kártyái vannak, mindig tisztességesen játszik.
Ha az emberek egyetértenek velem, mindig az az érzésem, hogy valami rosszat mondtam.
Az egyetlen dolog, amit egy jótanáccsal tehetünk, hogy továbbadjuk.
Nem vagyok elég fiatal ahhoz, hogy mindent tudjak.
Aki közömbös számodra, azzal könnyű kedvesnek lenned!
Mindig bocsáss meg ellenségeidnek! Nincs, ami jobban dühítené őket..
A barátság sohasem felejt. Éppen ez a csodálatos benne.
De semmi mozgatóerő sincs a tapasztalatban. Valójában mindössze csak azt bizonyítja, hogy jövőnk hasonló lesz múltunkhoz, és azt a bűnt, melyet egy ízben elkövettünk szabódva, többször elkövetjük majd örömmel.
Bármilyen bolond csinálhat, de csak a zseni tudja megírni a történelmet.

Wikipedia

 

Mert ma így kerek a világ

Mert  így kerek a világ

Süt a nap a hímes rétre,
kecsesen ás a paraszt.
Szemébe húzza kalapját,
Nyomában élet fakad.

Fémet reszel a munkás,
a másik falat rak.
Áramkört nyomtat a lány
vagy éppen varrogat.

Szolgálna a szolgáltató,
A bank csábít és hitelez,
Élni vágyó plitikus
Szebb jövővel hiteget.

Kattog a zseni agya,
Monitorra hunyorog.
Redőt rajzol homlokára,
Kincset keres, mocorog.

Ha kell a munkád,
lesz pénzed is.
Mosolyod az égre száll.
Van ki nyer és van ki veszít,
mert így kerek a világ.

csszl41

Gundel Károly

Gundel Károly és neje

Gundel Károly (Budapest, 1883. szeptember 23. – Budapest, 1956. november 28.) vendéglős és gasztronómiai művek írója.

Idézetek tőle

A magyar történelemben még igen nagy művelődéstörténeti terület hever kiaknázatlanul, márpedig népünk múltjának teljes és tökéletes megismerése megmunkálásuk nélkül hiányos. Ilyen terület, más egyebek között, a magyarság konyhája, étkezésének elemei, főzési babonái, valamint asztali szokásai. A tudomány ezen rögös területének művelése elméleti célunk: felkutatni és egybegyűjteni a magyarság ősi életéből máig a napi és az úri étkezés módját, tartalmát, köznapi és ünnepi asztali szokásait, nemkülönben a magyar főzés módjait és készségeit, tárgyi emlékeit. Sok ilyen egyes adat található a történeti és irodalmi közleményekben, de ezek a legtöbb esetben elhanyagolt, hiányos és felületes rövid feljegyzések, pedig fentiek népi jellemünknek színes és jellegzetes elemei. Konyhánk, ételeink, akárcsak a zenénk, a nyelvünk, elütnek a nyugati népekéitől, azonban ezzel kapcsolatban megállapíthatjuk azt is, hogy nem a magyarság hátrányára. Mindezt ismerni nemcsak érdekes, hanem hasznos is.
Amelyik pincér nem tud mosolyogni, jobban tette volna, ha vendégnek születik.
A kiválóság nem örökletes. A minőség nem veled született. Csak akkor lehetsz a legjobb, ha a legjobbakkal veszed fel a versenyt.
Hogy mi a magyar ételek ízletességének titka? Végy egy konyhát, amelynek ükapja kaukázusi, dédapja olasz, nagyapja török, sógora osztrák, nagybátyja francia.
Keress ehhez egy népet, amelynek jó ínye, fejlett ízlése, és emellett érzéke, kedve van a főzéshez.

GUNDEL KÁROLY irodalmi munkássága

Logója

Élete itt

1308. november 27

1308. november 27-én választotta meg a Gentilis pápai legátus által összehívott országgyűlés Anjou Károly Róbertet (ur. 1308-1342) Magyarország királyának.
A fiatalember már a kezdetektől harcban állt az Árpádok megüresedett trónjáért, a pesti domonkos kolostornál tartott gyűlés pedig rendkívül fontosnak bizonyult számára,
ugyanis azon a legbefolyásosabb oligarchák őt támogatva léptek fel.
A hatalmi játszmából tehát minden rivális kiesett, így Károly Róbert maradt az egyetlen királyjelölt, akit Tamás esztergomi érsek is támogatott, V. Kelemen pedig Gentilis
bíboros Magyarországra küldésével igyekezett hatalomra juttatni. A legátus tehetséges diplomatának bizonyult, ugyanis, míg az 1307-es rákosi országgyűlésen az Anjou
jelölt megválasztása a távollevő oligarchák miatt gyakorlatilag eredménytelennek bizonyult, 1308 során Gentilisnek köszönhetően Kőszegi Henrik, majd Csák Máté is
Károly Róbert mellé állt. Miután a felvidéki oligarcha november 10-én a Pilisben megegyezett a legátussal, 17 nappal később a pesti domonkos kolostornál ismét
összeülhetett a királyválasztó országgyűlés, ahol az ország nagyurainak döntő többsége – személyesen vagy követek útján – támogatásáról biztosította az Anjou uralkodót.
Ekkor, illetve az 1309-es budai koronázás után úgy tűnt, Gentilisnek sikerült egységbe terelni a magyar hatalmasságokat, ám Károly Róbertnek hatalma elismertetése után
még több mint másfél évtizeden át kellett háborúznia egyeduralma megteremtéséért.

Forrás

A pesti domonkos kolostornál tartott gyűlés királlyá választja Károly Róbertet

A Szentszék nevében érkező Gentilis bíboros a kékesi megállapodás (november 10) után az ország teljes vezetőrétegét I. Károly mellé kívánta állítani. Ezért gyűlést hívott
össze, amelyen főpapok, bárók és más nemesek képviseltették magukat. A megbeszélésekre a domonkos kolostorban került sor. Személyesen Csák Máté nem vett részt, de követek útján képviseltette magát. Gentilis ünnepi beszédet mondott, melyben az ország szent királyaira, és béke utáni vágy fontosságára hivatkozott. Kiemelte, hogy Károly Magyarországi Mária (V. István király leánya) ágából származott, és jogosan formál igényt a magyar trónra. A gyűlés végén `egyenként és külön külön` hűséget fogadtak Károly Róbertnek. Ennek végén a királyt kezükkel feltartva a magasba emelték, és Te Deum-ot énekeltek. Ekkor még úgy látszott, hogy Gentilis tevékenységével sikeresen forrasztotta egységbe a nagy hatalmú urakat.

Múlt-kor történelmi portál

Károly Róbert királlyá választásának oklevele

Pest, 1308. november 27.

Gentilis pápai követ jelenlétében és közremûködésével a
pesti országgyûlés magyar királlyá választja Károly Róbertet.

Folytatás itt

 

Kozma Lajos

Kozma Lajos (sz. Fuchs) (Kiskorpád, 1884. június 8. – Budapest, 1948. november 26.) építész, iparművész és grafikus, műegyetemi tanár.

Építész, iparművész, grafikus; a magyarországi szecesszió egyik legkiválóbb, külföldön is elismert művésze; rendkívül sokrétű életművet hagyott hátra. 1906-ban szerzett építészoklevelet a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd több helyen járt külfödi tanulmányúton.
Néhány évig Lajta Bélánál dolgozott, majd 1913-ban megalakította a Budapesti Műhely néven ismert, belsőépítészettel foglalkozó művészcsoportot. A Tanácsköztársaság idején tagja volt a művészeti direktóriumnak; a két világháború között baloldalisága miatt nem jutott állami megbízatáshoz. 1920-as években szorosan együttműködött Kner Imre gyomai nyomdásszal és kiadóval. A közösen tervezett, Kozma fametszeteivel és könyvdíszeivel megjelent kötetek a magyar könyvművészet példamutató alkotásai.
Az 1930-as évektől építészeti terveit főként a funkcionalizmus jellemezte. Számos modern lakóházat tervezett Budapesten. Belsőépítészeti tervei alapján alakították ki a fővárosban a Rózsavölgyi könyv- és zenemű-kereskedés berendezését, valamint építették át a volt Magyar Divatcsarnokot.
A 30-as évek nagy feladata volt az Átrium-ház és mozi építése 1935-ben. Kozma a feladatát úgy oldotta meg, hogy a hétemeletes ház építészeti megoldásán túl gondosan ügyelt még a lakásajtókon lévő számtábla és névtábla kiképzésére is. Színpadi díszleteket és bútorokat is tervezett. A barokk stílus hagyományait újjáélesztő, magyaros bútorai Németországban is népszerűvé váltak.

Életművéből szinte legismertebb a Lupa-szigeti nyaraló, melynek vasbeton erkélye és tetője a Duna beton partfaláról a víz fölé nyúlik. A vasbeton szerkezet kezelésében Kozma csakúgy járatos, mint a bútorok és a belsőépítészeti kialakítások tervezésében vagy az asztalosmunkában.
Kozma Lajos írja önmagáról 1935-ben a Magyar Iparművészet című folyóiratban:
"... Az érvényesülésért nem verekedtem soha. Jöttek jó emberek és rendeltek nálam könyvet, bútort, lakást, házat, ahogy szomszédomban a nemes csizmadiánál papucsot, cipőt, csizmát. Igyekeztem derekasan megfelelni a feladatnak - mert mindig feladatnak éreztem és gyönyörű erőpróbának ezt a tusát -, a vízió és az anyag, a régi megkötöttség és az új lehetőség, a szokás és a felszabadulás küzdelmét. ... Elemrültem néha napokig egy szép szék vonalaiba, ahogy egy kis ház alaprajza álmaimat ma is nyugtalanítja: hogyan fromáljam meg azt, amit logikusnak, világosnak, tisztanak érzek képzeletemben. ..."

Forrás

Kozma Lajos grafikai munkássága  itt

 

Kner Imre szignetje

A Kner-villa régen és ma

 

 

Az Országos Széchényi Könyvtár

A gróf Széchényi Ferenc által 1802. november 25-én megalapított első nemzeti közintézményünk, az Országos Széchényi Könyvtár mintegy 15 000 nyomtatott könyvet, 1200-nál több kéziratot, sok száz térképet, címereket, metszeteket tartalmazott, s – más bel- és külföldi tékák mintájára – érmegyűjteménnyel is rendelkezett. Alapítóokmánya 1802. november 26-án nyerte el a királyi megerősítést, s 1803-ban Pesten nyitották meg a látogatók előtt. Az intézmény fenntartásához szükséges pénzügyi alap megteremtését a társadalom magára vállalta. Országgyűlési felhívásra a vármegyék és városok közönsége előbb önkéntes felajánlások, majd kötelező járulék formájában bocsátotta rendelkezésre a legszükségesebb összegeket. Emellett számottevő segítséget jelentettek egyes mecénások kisebb-nagyobb alapítványai is. Az összegyűlt tőkevagyonra támaszkodva az 1808/VIII-as törvénycikkel az országos rendek életre hívták a Magyar Nemzeti Múzeumot, s az így újonnan létesített intézmény keretébe illesztették be a Széchényi Könyvtárat, mely ettől kezdve a Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtára nevet viselte. A könyvtárról leválasztott érmegyűjtemény pedig idővel a múzeum egyik osztályának alapja lett.

A Magyar Nemzeti Múzeum klasszicista épületébe, mely a társadalmi áldozatkészség maradandó értékű tanúbizonysága, 1846–47 folyamán költözött be a könyvtár és a múzeumi osztályok. 1949-ben Országos Széchényi Könyvtár néven az intézmény újra önálló lett. A rendelet a könyvtár új jogállása mellett rendeltetésével is foglalkozott. Az intézmény 1985-ben költözött új helyére, a Budavári Palota F épületébe.

Wikipedia

Széchényi Emléknap

2013. november 25-én hétfőn ünnepeljük az Országos Széchényi Könyvtár alapításának 211. évfordulóját. Ez alkalomból gazdag tudományos és kulturális programmal, rendkívüli hétfői nyitva tartással, könyvesbolti kedvezményekkel várjuk Önöket.

Folytatás itt

Magyar Elektronikus Könyvtár

 

Benedictus (Baruch) Spinoza

Benedictus (Baruch) Spinoza (Amszterdam, 1632. november 24. – Hága, 1677. február 21.) a felvilágosodás korának racionalista filozófusa, a panteizmus képviselőjeként is ismerhetjük.

Etika

Minden ami van, Istenben van és semmi nem létezhet és nem fogható fel Isten nélkül.
Minden indulatot csak nála erősebb és vele ellentétes indulat képes megfékezni, s az embert csak a nagyobb kártól való félelem tartja vissza attól, hogy kárt okozzon másnak.
Az öröm: az ember átmenete a kisebb tökéletességről a nagyobb tökéletességre.
Az indulatoknak alávetett ember nem a maga ura, hanem ura a sors, s ennek annyira a hatalmában van, hogy gyakran noha belátja a jót, mégis a rosszat kénytelen elkövetni.
A legtöbben, akik az indulatokról és az emberek helyes életmódjáról írnak, úgy járnak el, mintha nem természeti dolgokról szólnának, amelyek a természet közös törvényeit követik, hanem a természeten kívül eső dolgokról. Sőt úgy látszik, az embert a természetben úgy fogják fel, mint az államot az államban. Mert azt hiszik, hogy az ember a természet rendjét inkább megzavarja, mintsem követi, s hogy feltétlen hatalma van a cselekedetein, és semmi más nem determinálja őt ön-saját magán kívül. Azután az emberi tehetetlenség és állhatatosság okát nem a természet közös hatalmának tulajdonítják, hanem az emberi természet nem tudom micsoda hibájának, s ennélfogva megsiratják, kinevetik, megvetik vagy - s ez történik legtöbbször - elátkozzák; s aki pedig az emberi lélek tehetetlenségét különös ékesszólással és élességgel tudja gáncsolni, azt szinte isteni lénynek tartják.

Alexander Bernát fordítása

Teológiai-politikai tanulmány

Az emberek többnyire úgy vannak megalkotva, hogy semmit sem viselnek el nehezebben, mint azt, hogy olyan nézeteket, amelyeket ők igaznak tartanak, bűnnek bélyegezzenek és gonosztettül róják fel, nekik azt, ami őket az isten iránt való jámborságra és az emberek iránti szeretetre indítja. Ennek a következménye, hogy megutálják a törvényeket és mindenre merészkednek a hatósággal szemben, s hogy szemükben nem gyalázat, hanem a legtiszteletreméltóbb dolog lázadásokat szítani emiatt, s minden lehető gonosztettet megkísérelni.
Ha az emberek minden ügyüket határozott terv szerint tudnák irányítani, vagy ha a sors mindig kedvezne nekik, akkor sohasem lennének a babona rabjai.
Azt hiszem a legtöbb ember nem ismeri önmagát: mindeni aki emberek közt élt, azt tapasztalhatta, hogy a legtöbben, amíg jól megy dolguk, még ha felette tudatlanok is, bővében vannak a bölcsességnek, annyira, hogy személyes sértésnek veszik, ha valaki tanácsot akar adni; ha ellenben rosszra fordul a sorsuk, akkor nem tudják kihez forduljanak, mindenkitől könyörögve kérnek tanácsot...
Mert már rég odáig jutott a dolog, hogy mindenkit, akár keresztény, török, zsidó vagy pogány, csak külső testi megjelenéséről és öltözetéről lehet megismerni, vagy arról, hogy ennek vagy annak a felfogásnak a híve s valamelyik mester szavaira szokott esküdni. Egyébként valamennyinek egyforma az élete.

Államelmélete

A Teológiai-politikai tanulmány című művében írja, hogy a gondolat- és szólásszabadság csak az állam kárára számolható fel. Az ember, annak érdekében, hogy az állam mint az emberi biztonság alapvető feltétele létrejöjjön, lemond természeti jogainak egy részéről, ám ez nem jelenti a mienket megillető jogok teljes feladását. A lehetséges legjobb államforma a demokrácia, mert ez közelíti meg leginkább a természeti állapotban élvezett szabadságot. A Politikai tanulmány szerint az emberek túlnyomó többsége a szenvedélyek rabja, és nem az ész útmutatása szerint élnek. Így nem a demokrácia a helyes államforma, hanem a hatalom olyan mértékű elosztása, amely leginkább szolgálja a békét, az egyensúlyt. Erre a végkövetkeztetésre, valószínűleg a franciák és az angolok elleni holland háború miatt jutott.
E tanulmányt 1670-ben névtelenül jelenteti meg, de hamar fény derült kilétére, és ettől a pillanattól a vitairatok üldözésének tárgyává válik. Kikiáltják ateistának, ami igen nagy hatással van későbbi munkásságára, ugyanis senki nem hajlandó megjelentetni műveit (ebben a korban az "ateizmus" azt jelentette, hogy az illető rosszul hisz az Istenben vagy rossz istenben hisz, nem azt, mint ma: hogy valaki nem hisz az isten(ek)ben). Amíg a katolikusok elégették a protestáns bibliákat, Kálvin pedig a katolikusokét, addig Spinoza könyveit minden felekezet elégette, még a zsidó is.

A determinizmus

Spinoza világában a determinizmus uralkodik. Következik ez abból, hogy az ok azonosul az észokkal. "„Másként és más módon, mint Isten a dolgokat létrehozta, létre nem hozhatta azokat." Ebből következik, hogy "az akarat nem nevezhető szabadnak, hanem csupán szükségszerű oknak." "Innen következik, hogy az emberi lélek Isten végtelen értelmének része." Spinoza tehát nem különbözteti meg a ténylegességet és a szükségszerűséget, nem látja be, hogy bár szükségszerűségen alapul a ténylegesség, mégsem azonos vele. Spinoza filozófiai determinizmusára támaszkodott a 19. századi mechanikus determinizmus. A klasszikus törvények azonban nem determinálhatják a természet történéseit.

Élete

Sir John Bowring

Sir John Bowring (Exeter, 1792. október 17. – Claremont, Nagy-Britannia, 1872. november 23.) angol nyelvész, közgazdász, politikus, író és utazó. Az első angol nyelvű magyar versantológia (Poetry of the Magyars, 1830) összeállítója.

Sir John Bowring 1830-as Poetry of the Magyars című munkájának előszavában így ír a magyar nyelvről:

„The Magyar language stands afar off and alone. The study of other tongues will be found of exceedingly little use towards its right understanding. It is moulded in a form essentially its own, and its construction and composition may be safely referred to an epoch when most of the living tongues of Europe either had no existence, or no influence on the Hungarian region.”

Azaz:

„A magyar nyelv magában áll, a messzeségben. Más nyelvek tanulmányozása vajmi kevés haszonnal jár, ha ezt a nyelvet próbáljuk igazában megérteni. Lényegében egyedülálló nyelvi öntőformája van, szerkezete és felépítése oly múltba vesző időkre mutat, amikor Európa legtöbb nyelve még nem is létezett, vagy nem volt hatással a magyar vidékre.”

Magyar nyelvvel kapcsolatos munkássága

Sir John Bowring az első angol nyelvű magyar versantológia (Poetry of the Magyars, 1830) szerzője. E műve főleg német nyelvű fordítások alapján, de magyar források felhasználásával is készült. A Magyar Tudományos Akadémia 1832. március 10-én külföldi tiszteleti tagjává választotta. Magyarországon mindössze 1838-ban járt, bár ez a tartózkodás is szinte egyetlen estére szorítkozott. Évtizedekkel később 1866-ban ismét foglalkozott a magyar költészettel, ekkor adta ki Petőfi válogatott műveit. A Translations from Alexander Petőfi, the Magyar Poet című, 240 oldalas, szintén németből fordított könyv, ötvennégy mű, köztük a János vitéz fordítását tartalmazta.
Irodalmi antológiájával úttörő szerepet játszott a magyar kultúra angliai megismertetésében. A magyar nyelvet kiválóan ismerte és azt nyilatkozta róla, hogy egy olyan nyelv, amihez nem lehet hozzáadni, de e nyelv sem adhat semmit már a többi nyelvhez, mivel oly egyedülálló és változatlan, mint egy kőszikla.

Élete

Ady András Endre

Ady Endre, teljes nevén: Ady András Endre(Érmindszent, 1877. november 22. – Budapest, Terézváros, 1919. január 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője

A magyar vers a városiasodás óta kereste a maga új hangját, a versek ritmikája Kiss Józseftől kezdve újhodik meg: hangsúly és időmérték -amely egy évszázadig élesen vált el egymástól -kezd közeledni és egymásra hatni. Az ugrás azután megint csak Adyval következik be. Az ő költeményei óta másmilyen a magyar vers skandálása, mint azelőtt, közelebb került a természetes lélegzetvételtől meghatározott szövegmondáshoz. S ehhez nyelvezetében egybeötvöződik a biblikusan ódon, a szárnyalóan romantikus és a legnapibb modern. Erre a dúsgazdag nyelvezetre a kor szecessziójának stílromantikája is hatott. Kifejezésmódját pedig befolyásolta a szimbolizmus. Ady szimbolizmusa nem a dolgok megismerhetetlenségének hitvallása, mint oly sok szimbolistánál, hanem éppen ellenkezőleg: jelképeket keres ahhoz, hogy egyetlen fordulattal fejezze ki az eddig fel nem ismert jelenségeket: a "magyar ugar"-t, a "disznófejű nagyúr"-at. Adyt szimbólumaiért sokáig érthetetlennek vádolták. De minden igazi újat hozót érthetetlenséggel vádolnak. Az igazán eredeti költői képgazdagsághoz idő kell, míg közérthetővé válik. (Az Adyval körülbelül egy időben induló Bartókot és Csontváryt ugyanúgy nem értette a kortársak jó része.)

Ady körül elkeseredett harcok folytak haláláig, és még sokáig halála után is. Fiatalon halt meg, negyvenkét éves korában.
És az irodalomtörténet azóta már egyértelműen tudja, hogy vele kezdődik minálunk a XX. század. Ma már lassanként világszerte is tudják, hogy ez a magyar költő a korszak fontos és halhatatlan nagyjai közé tartozik.

Hegedűs Géza

Élete és munkássága

Ady világa

1877. november 22-ét írtunk, amikor Pásztor Mária és Ady Lõrinc Endre nevû fia megszületett. Születése helye Érmindszent volt. Ez a kis falu a régi Szilágy vármegyében feküdt, és amint a neve is utal rá, az Ér folyó partján. Az Ér álmos, lusta folyó, nem is élne, ha a nagyobb vízfolyások nem táplálnák. Akárcsak Ady Endrét, a kis falu világhírû fiát, éltette az a társadalmi környezet, amitõl "muszáj-Herkules" lett. Ady kora, a XIX/XX. század fordulója, a jelképek és látomások kora. A világról alkotott ismeretek olyan gyorsan bõvültek és változtak, hogy már-már kívül estek a nyelv tartományán. Ilyenkor jön el a látomások és a jelképek kora. A jelképeké, amelyek csupán sejtetik és éreztetik a "valóságot", legalábbis a beavatottak számára. A látomásoké, amelyek a zsenik tudatában születnek, intuitív úton. Ilyen zseni volt Ady Endre is. Õ volt az a "Valaki"-aki-"az Értõl indul el /S befut a szent, nagy Óceánba. "Amikor Az Értõl az Óceánig címû költemény megjelent, még csak 1907-et írtunk. Így hát ezt a honi tájakon megdöbbentõ karriert felfoghatjuk látomásként is. A költemény metaforái jelképként indultak útjukra. Ilyen a "szittya magasság", ahonnan a tekintélyelvû történelmi osztályok bármikor rádõlhetnek (Ebben a képben benne van az egész dualist rendszer roskatagsága), ilyen az útjában "gátat" túró "ezer vakond", õk az elvakult kicsinyes ellenségei. Az tudjuk, hogy Ady a hivatalos irodalommal, mint annyi más kortársa, averzióban volt. Azt is hallottuk, hogy õ nem Pesten, hanem elõbb Párizsban szívta magába a világvárosi levegõt, és ezt többen nem tudták neki megbocsátani. Adyban azonban megvolt a "csak azért is" daca. Mondta is: "Az Óceánt mégis elérem. "Ebben a korban nem lehetett véletlen, hogy az érzelmek lázadása érlelte költõvé, hiszen újságírónak sem volt akárki. 1906-ban jelent meg az Új versek címû kötete, néhány olyan tájverssel, amelyeknek üzenete túlharsogja az ábrázolt valóságot. 1905-ben három ilyen költeményt is írt. Ezek pedig a következõk: A Hortobágy poétája, A Tisza-parton és A magyar Ugaron. Elõre bocsátjuk, hogy ha valaki szerette hazáját, az Ady Endre volt. Ha haragudott rá azt érte tette, nem pedig ellene. 1904-1906 között a dualista rendszer válságának mélypontjára jutott. A kérdés az volt, hogy fel tudjuk-e venni azt a fejlõdési ritmust, amit az ipari társadalmak diktáltak. Adynak nem voltak alapos tudományos ismeretei a válaszra, õ zseniként élte meg korát, így is válaszolt a kihívásokra. Benne is, mint számos kortársában, ott bújkált a lázadó Nietzsche, aki bár az emberebb ember eljövendõ uralmát hírdette, türelmetlenségébõl fakadó gõggel nézett a "nyájra". Ilyen körülmények között Adyban látomásként jelent meg a magyar táj, és így nyert jelképes értelmet. Európa hamisítatlan pusztája volt a Hortobágy. Adyban egy röpke idõre Magyarország szinonímája, ahol társak káromkodásra és fütyörészésre kényszerítik. A genius loci, azaz a hely szelleme meghatározza sorsát a zseninek is. Így lett a Hortobágy poétája, nem pedig magától. Hogy e hazában otthontalannak is érzi magát válságos pillanataiban, arról tanúskodik A Tisza-partján címû költeménye. A Tisza, a legmagyarabb folyó volt Ady korában, a Gangesz, szent folyó. Õ onnan jött, ahol az emberiség legõsibb eposzai születtek. A két világ ellentétére épül a vers. A költészet ("A szivem egy nagy harangvirág/S finom remegések: az erõm")áll szemben az elmaradottság jelképeivel, a költészete iránti érzéketlenséggel(Gémes kút, malom alja, fokos, durva kezek... stb.) Tisza-partján mit keresek?-teszi fel a kérdést. Így csak azt lehet megsérteni, akit/amit szenvedélyesen szeretünk! Magyarországot már Ady elõtt nevezték Ugarnak, illetve rokon értelmû szóval parlagnak, például Széchenyi István, de a kényszer-cinizmusnak azt a fokát még senki sem érte el mint Ady A magyar Ugaron címû költeményében. Látomásában hazánk egy elvadult tájként jelenik meg, hasznosítatlan értékeivel, mert "égig-nyúló giz-gazok" uralkodnak rajta. A nagy világ forrong, itt "Csönd van. A dudva, a muhar, /A gaz lehuz, altat, befed/S egy kacagó szél suhan el /A nagy Ugar felett. "Ez a vers már nem csupán a lázadó költõ-zseni látomása, hanem elsõsorban társadalom-bírálat. A szél nemcsak a jelenünkön, hanem jövõnkön is kacag, de ez már nem látomás, hanem hallucinácó! Ady, pályája vége felé ír még egy nehezen értelmezhetõ látomásos tájverset, nevezetesen Az eltévedt lovast (1914) A millenniumi ünnepségek árnyékában alkották meg A volgai lovas mítoszát. Ez a lovas tévedt 896-ban hazánkba, ahol csodálkozva nézett körül a számára idegen világban. Azóta már százszor is beilleszkedett e tájba, de mintha valami különös, misztikus átok sújtaná, mint aki otthont keresni indul, de sohasem érkezik haza. Mintha a földben rejtõzõ holtak lelkei egy pillanatra se nyugodnának! Hogyan látja mindezt Ady? Itt minden "Csupa vérzés, csupa titok, "-mindenütt-" Csupa nyomások, csupa õsök, /Csupa erdõk és nádasok, /Csupa hajdani eszelõsök." láthatók. 1914-ben Ady már túl volt minden illuzión, minden álmon. Talán személyesen õbenne támadt fel az eltévedt lovas, utassá "civilizálódva"? "Hajdani, eltévedt utas /Vág neki új hináru útnak, /De nincs fény, nincs lámpa-láng/ És hírük sincsen a faluknak. "Ennél tömörebben nem sokan tudják leírni a célvesztés drámáját. A tájon búcsúzóul ismét megjelenik a volgai lovas. "Vak ügetését hallani/Hajdani eltévedt lovasnak, /Volt erdõk és ó-nádasok/Láncolt lelkei riadoznak. "Ez a táj az évezredek alatt nemzedékek titkait zárta/zárja magába, és talán a felfokozott bûntudat rajzolta ilyenné? Vajon meg tettünk-e mindent, hogy lakói boldogok legyenek? Kik azok a "láncolt lelkek", akik holtukban sem szabadok? Talán azért ül átok e tájon, mert sokan voltak? Látjuk tehát, hogy Ady Endre látomásos tájverseiben ott él a lázadó költõ-zseni, aki konfliktusba kerül környezetével, és a világban helyét keresõ ország, a maga utat vesztett népével. Csak reménykedhetünk abban, hogy jelképei végleg a múlté lesznek. Amolyan kultúrtörténeti emlékek.

csszl41

Fonó Albert

Fonó Albert (Budapest, 1881. július 2. – Budapest, 1972. november 21.) magyar gépészmérnök, feltaláló, az Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Tudományos eredmémyei

Leginkább az energetika területén volt jártas, erre vonatkozott Mechanikai munkatárolás villamos hajtásnál című doktori disszertációja is. Élete során 20 kutatási témában 46 szabadalmat dolgozott ki. Találmányai között megtalálható az 1923-ban kidolgozott gőzkazán és az 1928-ban szerkesztett újfajta bányászati légsűrítő berendezés. 1924-ben a német Siemens vásárolta meg szabadalmát, ami szállítógépek és vasúti járművek önműködő fék- és menetszabályozójára vonatkozott. 1926-ban elsők között dolgozott ki egy szárnyashajót, amelynek kísérleteibe Kármán Tódor is bekapcsolódott.
A sugárhajtás egyik úttörője, a torlósugár-hajtómű egyik feltalálója.

A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának szabadalmi adatbázisa szerint Fonó Albert feltalálói minőségben 21 magyar szabadalmat jegyez. Első bejelentését 1910. február 11-én tette meg, „Készülék kazániszapnak és iszapos víznek teljes üzemnyomás alatt való lefúvatására” címen (HU51716). Már ez a bejelentése is alkalmat ad a 29 éves feltaláló kiemelkedő – ahogy ma fogalmazunk – iparjogvédelmi tudatosságának érzékeltetésére. Ehhez csak rá kell pillantanunk az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) Espacenet adatbázisára. Fonó Albert neve itt 14 szabadalmi bejelentés mellett tűnik fel. Ezek közül háromra hívnám fel a figyelmet: GB19110351 / AT51868 / FR425701. Első magyar bejelentését ugyanis az 1909-től, azaz akkor mindössze három éve a magyar bejelentők számára is rendelkezésre álló uniós elsőbbség jogintézményének igénybevételével Nagy-Britanniában, Franciaországban és Ausztriában is bejelentette, és az oltalmat meg is szerezte.

Élete

Fonó Albert szabadalmainak nyomában

"A háború szelleme" (Fonó Albert, a légitorpedó feltalálójának emlékére)

Fonó Levente - festmény